péntek

Most volt 2 hete, hogy feladta. Mivel lemaradtam a legérzékenyebb időszakáról, kénytelen vagyok hetente ismételni a szertartást minden hét ugyanazon napján, abban a bizonyos órában.
Az osztrák dharmabarátok jelezték, hogy bár mostanra a Láma rendelkezésére állnak a szükséges adatok, megerősítésként én is tegyem amit tudok.

(...)

Megtettem.
Nem tudom kihasználta-e a hullámot, de miután visszafeküdtem KicsiSzivem mellé, végig a Lámával álmodtam. De Ő, nem lépett kapcsolatba velem. Üzenni tud, és érzékelni fogom. Ebben bízom, és a hetenkénti ismétlésben. Sikerülnie KELL.
Ole majd megmondja így történt-e.

Drága V.! Mindannyian nagyon szeretünk Téged!!.. a kurvaéletbe..dehát tudnod kell..!!!

salalaaaaaa

Hmmmm...essszményi reggeli műzli-milkacsoki-vödörkááávé......tisztulási szertartások, majd édes kis mocskosságok egy szenvedélyes kicserélődésben...kék a kékben
Búcsúgügyögés a téliálmából 2 napja előmászott Teknőcnek -akit perverz vonzalom űz a fehér dolgokhoz-, a fotelben terpeszkedő Macskának -simlis, ám nagyszívű bűnöző akit ebbe a fekete-szőrős testbe kényszerített a karmája jelen életében-, és a roppant félénk Kutyának, akinek az előbbi kis dög :) a példaképe és meglehetősen hajlamos alárendeltségi viszonyba bonyolódni vele...gyönyörű triumvirátus :)

Aztááán csipetnyi őrültködős-ölelkezős a kapuban, majd lóóóóra...sun-riding a munkahelyig, és közben álmélkodásom tárgya:
hogyan lehetnek ennyire undorítóak ezek a nyakendőszorongatta torkos-beles manager fazonok, akik csak akkor kapnak észbe mikor fejmagasságban beparkolok a csilivili kocsijuk mellé a pirosban?
Olyankor a pörgős szoknyás-virágostáskás kislány kedvéért kikapják a fél karjukat az agyukból -mert kb. odáig túrnak fel a taknyukért-, és lightos arcvakerászást imitálva, úgy tesznek mintha nem lenne teljesen nyílvánvaló számomra, hogy nyílvánvaló számukra, hogy rohadtul lebuktak, és a jelmez meg a járgány állatira nem enyhítő körülmény..
Ha bárki azt gondolná, hogy ez....vagy a menet közbeni-fitymahuzigálóóó-kis-beltéri-akció csak elvétve forul elő, s ilyetén a legerkölcsösebb országban is megesik, az téved :) :) .
Nagyon. (sok..rengeteg nő beszámolt már hasonlóról..) Semmi gond a magántulajdonban való rejszolással, de hadd ne lássa az izgalom tárgya..

Úgyhogy fejcsóválva egy gúnyos mosollyal, most itt. Sütkérezem a monitor előtt, rákkeltő rezgéseket küldözgetek a központba a fülemen át...mese habbal, és klaviatúrakip-kop ezerrel.
A felsővezetők pedig kapjanak a fejükhöz, mert bevetésre kész vagyok!

Jó vadászatot, kedves Tara :)

start

nap eleji étkem: 1 vödör kv. 1 tábla csokoládé ( egészmogyoró hadsereggel). 1 szelet juhtúrós-szalámis-sajtos-sonkás-kukoricás pizza...indulhatunk :)...

két fejvadászat között...

Az imént láttam két nőt az utca túloldalán. Avatott szem azonnal felismeri: bizony nem csupán a barátság heve fűtötte őket.
Eszembe jutott egy képsorozat("Együttélés") amit a Műcsarnokban láttam régebben, az Álmok égő tájain c. kiállításon (északi modern művészek mukái). :

2 nő.
1más szakasztott másai.
Ébredeznek
Reggelizenek
Cigarettáznak-nevetnek
Beszélgetnek a furcsán meghitt, rejtélyes-stílusú lakásban

minden olyan megismételhetetlen és kizárólag Őket (kettejük különmagányát EGYként) kifejező körülöttük.

Vitáznak
Tengerben fürdenek
és a kedvencem : hirtelen kettéválás.
Egyikőjük az bevetett ágyon fekszik. Az ablak irányába, a ragyogásba bámul, de befelé néz. Tagjai élettelenül hevernek a takarón. A másik nő a padlón térdel, keresi a tekintetét, de nem tolakszik be a magánterületre, csak kéz a kézben, arcon féltés, csupa EMpátia, türelem, csak megérteni próbálás, csak jelenlevés, így-védeni törekvés. biztonság.

A következő képen kettő helyett egy újra: test a testben. A lencsébe néznek, és aki látja Őket, tudja, hogy ez A harmónia.


Királyfi előtt azt hittem ez nem lehetséges ellenkező neművel


De még előtte találkoztam a Dharmával, és rögtön tudtam, hogy a SZERELEM, az valami teljesen más.Hogy sokkal több minden lehetséges mint azt valaha elbírtam képzelni (azokban az időkben, mikor az önpusztító szeánszok végezetéül mindig egy bögre tej alján láttam viszont széjjelmázolt képemet).
És egyszerre lehetsz szerelmes egy feltűrt ingujjba, egy kamra sötétjébe, kávé illatába, hámló vakolatba, medence alján guruló sugarakba, becsapódó reflektorfényekbe, egy szemöldö ívébe, és mindenbe ami csak körülvesz. Múlhatatlanul...

Ma reggel is borultam, és Menedéket vettem mindabban ami ÁLLANDÓ, miközben mezítelen testem a parketta hűsét érintette... EZ a BOLDOGSÁG.
És nem érhet nyomába semmiféle koszos narkó. Leghitványabb illúzió.csak mocsok.

Tudom, h. ami feltételekből áll össze, az szét is eshet.
De ha kizárólag tőlünk függ, mi történik velünk, talán lehetek Amazon helyett Királylány, Királyfi mellett, nem pedig malária-harcosnő a dzsungelben :)

reggeli

Éjszaka megint berántott "Az Örvény"....Szerb Antal így hívja és félt tőle. A pszichológia "Pániknak" és akik érzik, fének tőle. A Végtelen történetben "A Semmi"-nek, és a Véghez hasonlítják. Valamihez ami ellen küzdeni kell.Egy értelmezés szerint legalábbis. Mivel relatív szinten sok van, így akkor azt mondom: az én olvasatomban.
Én nem tudom minek hívom, de tudom, hogy nem kell félnem tőle, hiszen ez a dolgok természete. Az ÜRESSÉG. Nem rossz dolog, csak borzasztóan nehéz felfogni és elfogadni. Kettős természetű tény: roppant egyszerű és érthetetlen.Épp ezért.
Pedig egyszer már fejbecsapott az AHA-pillanat.
Nem következhetett volna be, ha nem tudok visszanyúlni egy emlékhez.

Sok éve:

EM-mel bevettünk egy mesca kockát. Mikor hazafelé tartottunk az éjszakai buszon, bámultam kifelé az ablakon és szörnyen elégedetlennek éreztem magam. Minden kaotikussá lett attól ami nyílvánvalóvá vált:
Hirtelen kézzelfoghatóvá züllüttek a távolságok ("mint üveggolyót megkapod"!!!), megváltoztak az arányok. Néztem, néztem a boltokat, a házakban a lakásokat, az embereket, a különböző nevekkel ellátott foglalatoskodásaikat, öltözéküket, gesztusaikat, láttam a hangjukat és hallottam a színeiket, és enm értettem MIÉRT?
Miért ez a sok törekvés a különbözőségekre, miért az ostoba tévhit, hogy a falakkal, ruhákkal elválasztható a tér, mikor olyan nyílvánvalóan EGY és OSZTHATATLAN minden, de minden.
Igen, a Mindenség töltötte be a végtelen teret, és ez olyan evidenciaként világlott, hogy egyszerre nevetségesen kicsinyesnek, hiábavalónak tűnt miden megnyilvánulás amit észleltem, és undorodtam, holott én is az voltam ami körülöttem zajlott, bennem és rajatm át. Egy a busszal aminek voltak valamiképp oldalai de mégsem.
Hazaérve sokáig fetrengtünk a földön, és órákig úgy tűnt, semmi különbség nincsen köztünk és a szőnyeg szövedékei között, kiterjedésünket is folyamatosan változtathattuk.
Sőt, minden amit megérintettünk, mi voltunk.
Aztán, mint mikor előhívófolyadékba kerül a fotopapír. Lassan körénk és a dolgok köré rajzolódtak a kontúrok és időről-időre újra neve lett mindennek.

Mintha álomból évredne az ember olyan.

És tényleg.Pontosan ezt érezzük álmunkban. Azért lehetséges bármi, mert az EGÉSZ része vagyunk, nem különülönk el. Nincsenek testi korlátok, elválasztódás.

Ez nem ijesztő. Hanem inkább maga a SZABADSÁG.
De még szokni kell. Nagyonis..

töprenggggggg

Meggyőződésem, hogy már ez, maga a Nincs-Visszaesés-Földje, ha annak éljük meg..nem kell sok..csak egy nagyon kicsi a szintentartáshoz...

Amihez sok kell, az az, hogy meglássuk, mit kell lent hagyni, ha nincs erő felemelni. Rohadt egy helyzet, pedig egyszerűnek tűnik. Mint azok az érmék. Tudod, a bolti kasszák melletti kis pénzes tálkában, a pulton vagy egyes helyeken a padlón. Pillanatragasztóval oda vannak rögzítve. Lehajolsz érte, próbálsz alányúlni a körmöddel, vagy a tenyered melegébe söpörni, aztán rájössz, hogy meddő szitu.

Legközelebb ha arrajársz, felismered a helyzetet, és már nem hajlongsz érte automatikusan.

Az emberekkel azért kicsit másként tud lenni. Mert Ők több mindenre képesek. Többek között a bűntudat keltésre, ha lelki alkatod van ehhez, ha úgy szocializálódtál, hogy.. Végülis nem teljesen mindegy hogy hogy, hamár felismreted a deffektes mintát?

A segítés nem mehet a mi rovásunkra (ne adj plazmát, ha a saját hemoglobinszinted egészségtelenül alacsony..stb. :) ) Nem lehet segíteni ha a másik oldalon nincsen legalább akkora mértékű akarás, mint amekkora a segítő szándék. Na jó. Talán, néha elég a csírája is (ha van engedély a vizes vattakorong közti fejlesztésre...rendszeres öntözésre)

Mindig azt mondom Királyfinak, hogy úgy tehet legtöbbet értem, ha a legtöbbet tesszi magéért.

Hiszen "nem válhatunk mások hasznára amíg magunk is zavarodottak vagyunk és szenvedünk"...

Jójó, rendben. De nem mondhatom azt, hogy az én hibám, ha mások nem akarnak mást csak a kárhozatot, csak pakolni-pakolni az enerzsííííít a rossz karma kialakításába, belerondítani másokéba, olyan leszűkült tudattal létezni amiben nincsen semmi de semmi de semmi más, csak az én én éN ÉN ÉN illúziója, mellyel a másokért való felelősségvállalás összeegyeztethetetlen.

Mondhatnám, hogy még minidg nem tettem eleget..ami igaz is. És megtehetem, hogy még markánsabb példát fejlesztek ki. De annak aki nem nyílik meg -és nem adhatsz többet mint amennyire nyitnak-, annak egy légkalapács is kevés volna.

om ami deva hri

"és akkor zuhogott, csatogott, villámlott..s akkor kerültem messze szobámat...És akkor őrjöngtem, szidtam a világot, és akkor tiport legjobbana Bánat..."


Valójában nem tipor.Régen igen, de ma másként van ez.
Téged tipornak..minden felhalmozott benyomásaid közül a legborzalmasabbak, amik keringőt jártak ugyanazon-mindigcsakugyanozon pályáin agyadnak...még végül odakergettek a Holdkorong alá, és a képedbenevetve utasítottak: állj elő végre és add meg magad!
Te pedig feltartott kézzel megtetted. a hálát.

"Mint aki a sínek közé esett...
És általérzi tűnő életét,míg zúgva kattog a forró kerék,cikázva lobban sok-sok ferde kép,és lát, ahogy nem látott sose még"


Csak a tested. de még az sem..annak egy épen maradt kicsi darabjában eszméletlenül hevert a tudatod....negyednapra engem is meglátogattál..mire véljem azt a mosolyt? a napszínezte, szikrázó kéket? körülötted az a tompán fényes-fehéret?
Nem döntöttél volna másként Te sem, ugye?

sem a mélyberugaszkodott fiú, aki jellemét eljátszotta a kaszinóban..sem a kötél végén lógó Sámán, aki utolsó orgazmusával tagadta meg ezt az életét, meg talán még korábbiakat is.

szelekció.
mint reflektáció.
ez is egy nézőpont.
egy lehetséges, G!

én azt mondom miss-io.
az kellett volna,mulasztás történt, mert mindig lehet többet tenni, mint amennyit valójában. minden ajtót nyit egy kulcs. és minden zár enged egyszer.



Minden rendszer egyensúlyra törekszik.

Ígyhát jegyezzem csak meg.. ne mulasszam el megjegyezni azt, hogy egy "Mesternek"
unokája született, napvilágot látott egy leendő államférfi is...és egy másik kedves lény -kiről szinte semmit sem tudunk még- készülődik a Fényre, mindünk boldogságára...

Merthát, mit is szeretnénk látni, energiával táplálni, figyelmünkkel gondozni..

-mégis nehéz, olyan nehéz elengedni...van, akinek befogadni éppen annyira