reggeli

Éjszaka megint berántott "Az Örvény"....Szerb Antal így hívja és félt tőle. A pszichológia "Pániknak" és akik érzik, fének tőle. A Végtelen történetben "A Semmi"-nek, és a Véghez hasonlítják. Valamihez ami ellen küzdeni kell.Egy értelmezés szerint legalábbis. Mivel relatív szinten sok van, így akkor azt mondom: az én olvasatomban.
Én nem tudom minek hívom, de tudom, hogy nem kell félnem tőle, hiszen ez a dolgok természete. Az ÜRESSÉG. Nem rossz dolog, csak borzasztóan nehéz felfogni és elfogadni. Kettős természetű tény: roppant egyszerű és érthetetlen.Épp ezért.
Pedig egyszer már fejbecsapott az AHA-pillanat.
Nem következhetett volna be, ha nem tudok visszanyúlni egy emlékhez.

Sok éve:

EM-mel bevettünk egy mesca kockát. Mikor hazafelé tartottunk az éjszakai buszon, bámultam kifelé az ablakon és szörnyen elégedetlennek éreztem magam. Minden kaotikussá lett attól ami nyílvánvalóvá vált:
Hirtelen kézzelfoghatóvá züllüttek a távolságok ("mint üveggolyót megkapod"!!!), megváltoztak az arányok. Néztem, néztem a boltokat, a házakban a lakásokat, az embereket, a különböző nevekkel ellátott foglalatoskodásaikat, öltözéküket, gesztusaikat, láttam a hangjukat és hallottam a színeiket, és enm értettem MIÉRT?
Miért ez a sok törekvés a különbözőségekre, miért az ostoba tévhit, hogy a falakkal, ruhákkal elválasztható a tér, mikor olyan nyílvánvalóan EGY és OSZTHATATLAN minden, de minden.
Igen, a Mindenség töltötte be a végtelen teret, és ez olyan evidenciaként világlott, hogy egyszerre nevetségesen kicsinyesnek, hiábavalónak tűnt miden megnyilvánulás amit észleltem, és undorodtam, holott én is az voltam ami körülöttem zajlott, bennem és rajatm át. Egy a busszal aminek voltak valamiképp oldalai de mégsem.
Hazaérve sokáig fetrengtünk a földön, és órákig úgy tűnt, semmi különbség nincsen köztünk és a szőnyeg szövedékei között, kiterjedésünket is folyamatosan változtathattuk.
Sőt, minden amit megérintettünk, mi voltunk.
Aztán, mint mikor előhívófolyadékba kerül a fotopapír. Lassan körénk és a dolgok köré rajzolódtak a kontúrok és időről-időre újra neve lett mindennek.

Mintha álomból évredne az ember olyan.

És tényleg.Pontosan ezt érezzük álmunkban. Azért lehetséges bármi, mert az EGÉSZ része vagyunk, nem különülönk el. Nincsenek testi korlátok, elválasztódás.

Ez nem ijesztő. Hanem inkább maga a SZABADSÁG.
De még szokni kell. Nagyonis..