töprenggggggg

Meggyőződésem, hogy már ez, maga a Nincs-Visszaesés-Földje, ha annak éljük meg..nem kell sok..csak egy nagyon kicsi a szintentartáshoz...

Amihez sok kell, az az, hogy meglássuk, mit kell lent hagyni, ha nincs erő felemelni. Rohadt egy helyzet, pedig egyszerűnek tűnik. Mint azok az érmék. Tudod, a bolti kasszák melletti kis pénzes tálkában, a pulton vagy egyes helyeken a padlón. Pillanatragasztóval oda vannak rögzítve. Lehajolsz érte, próbálsz alányúlni a körmöddel, vagy a tenyered melegébe söpörni, aztán rájössz, hogy meddő szitu.

Legközelebb ha arrajársz, felismered a helyzetet, és már nem hajlongsz érte automatikusan.

Az emberekkel azért kicsit másként tud lenni. Mert Ők több mindenre képesek. Többek között a bűntudat keltésre, ha lelki alkatod van ehhez, ha úgy szocializálódtál, hogy.. Végülis nem teljesen mindegy hogy hogy, hamár felismreted a deffektes mintát?

A segítés nem mehet a mi rovásunkra (ne adj plazmát, ha a saját hemoglobinszinted egészségtelenül alacsony..stb. :) ) Nem lehet segíteni ha a másik oldalon nincsen legalább akkora mértékű akarás, mint amekkora a segítő szándék. Na jó. Talán, néha elég a csírája is (ha van engedély a vizes vattakorong közti fejlesztésre...rendszeres öntözésre)

Mindig azt mondom Királyfinak, hogy úgy tehet legtöbbet értem, ha a legtöbbet tesszi magéért.

Hiszen "nem válhatunk mások hasznára amíg magunk is zavarodottak vagyunk és szenvedünk"...

Jójó, rendben. De nem mondhatom azt, hogy az én hibám, ha mások nem akarnak mást csak a kárhozatot, csak pakolni-pakolni az enerzsííííít a rossz karma kialakításába, belerondítani másokéba, olyan leszűkült tudattal létezni amiben nincsen semmi de semmi de semmi más, csak az én én éN ÉN ÉN illúziója, mellyel a másokért való felelősségvállalás összeegyeztethetetlen.

Mondhatnám, hogy még minidg nem tettem eleget..ami igaz is. És megtehetem, hogy még markánsabb példát fejlesztek ki. De annak aki nem nyílik meg -és nem adhatsz többet mint amennyire nyitnak-, annak egy légkalapács is kevés volna.