"és akkor zuhogott, csatogott, villámlott..s akkor kerültem messze szobámat...És akkor őrjöngtem, szidtam a világot, és akkor tiport legjobbana Bánat..."
Valójában nem tipor.Régen igen, de ma másként van ez.
Téged tipornak..minden felhalmozott benyomásaid közül a legborzalmasabbak, amik keringőt jártak ugyanazon-mindigcsakugyanozon pályáin agyadnak...még végül odakergettek a Holdkorong alá, és a képedbenevetve utasítottak: állj elő végre és add meg magad!
Te pedig feltartott kézzel megtetted. a hálát.
"Mint aki a sínek közé esett...
És általérzi tűnő életét,míg zúgva kattog a forró kerék,cikázva lobban sok-sok ferde kép,és lát, ahogy nem látott sose még"
Csak a tested. de még az sem..annak egy épen maradt kicsi darabjában eszméletlenül hevert a tudatod....negyednapra engem is meglátogattál..mire véljem azt a mosolyt? a napszínezte, szikrázó kéket? körülötted az a tompán fényes-fehéret?
Nem döntöttél volna másként Te sem, ugye?
sem a mélyberugaszkodott fiú, aki jellemét eljátszotta a kaszinóban..sem a kötél végén lógó Sámán, aki utolsó orgazmusával tagadta meg ezt az életét, meg talán még korábbiakat is.
szelekció.
mint reflektáció.
ez is egy nézőpont.
egy lehetséges, G!
én azt mondom miss-io.
az kellett volna,mulasztás történt, mert mindig lehet többet tenni, mint amennyit valójában. minden ajtót nyit egy kulcs. és minden zár enged egyszer.
Minden rendszer egyensúlyra törekszik.
Ígyhát jegyezzem csak meg.. ne mulasszam el megjegyezni azt, hogy egy "Mesternek"
unokája született, napvilágot látott egy leendő államférfi is...és egy másik kedves lény -kiről szinte semmit sem tudunk még- készülődik a Fényre, mindünk boldogságára...
Merthát, mit is szeretnénk látni, energiával táplálni, figyelmünkkel gondozni..
-mégis nehéz, olyan nehéz elengedni...van, akinek befogadni éppen annyira
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése