nahát...!

fantasztikus élmény volt a tegnap este..!

Alföldi Robika..Nyugalom..

Hát zaklatottságot azt inkább adott..sőt, csak azt adott ez az elejétől végéig pusztítást-rombolást-közönségesen ábrázolt testiséget agresszíven a befogadó torkán lenyomó szar!

Amiben kétségkívül nagyszerű színészi alakításokat láthatunk, node miféle célt szolgálnak a művészetükkel, bocccsánat!!?

Lássuk csak mit jelent az öncélú művészet? Csak nem azt, hogy a címzett maga a feladó?

A negatív képfestés, az egy dolog. Lehet szépen megrajzolni egy rothadó húscafatot is. Lehet pozitív gondolkodásra serkenteni negatív ábrázolással, de azt nem mondanám, mint a fimhez vágó kritikák zöme: hogy micsoda fantasztikus arányokról beszélhetünk! Minden epizód ÉPPEN addig tart, no és bár kíméletlen pontosággal történik a szemléltetés, de neeehheeem jut eszünkbe, hogy öncélúan kegyetlen..(nehhem, persze..a Taxidermiáról sem pont ez jut eszembe..amivel mellesleg szerintem mutat jópár rokonvonást)

De nem ám..

Elhiszem én hogy van ilyen! Hogy egy család belső életének naturális ábrázolása, azzal az autentikus drámaisággal ahogyan akkor és ott. Meg, hogy lássuk mi nem vezet sehová..

De akkor, miért éppen ez a forgatókönyv?

Alföldi, aki szanaszét alázta Tisza Katát amiért minden mondatát úgy kezdi, hogy "Annyira borzalmas...", "Olyan kegyetlen...", "Rettenetes.."-mer'hogy vegye már észre milyen negatív a kommunikációja, és tényleg azt gondolja-e, hogy ezt kell meglátni a világból?

Csak, nem értem...ebben a művészetet...Mert amit annak véltem benne, azon nem is engedett időzni az a sok nyers lerohanás, ami betülekedett az ember látóterébe, és maradéktalanul kitöltötte azt..meghát boccsánat...de a feldolgozás kis időt vesz igénybe..mire a reakcióimat másra irányítottam volna, már seggbe is rakott a következő dózissal..kinek kell ez? miért?

Amikor mindenki arról panaszkodik, hogy milyen borzalmas állapotok/emberek/gazdasági helyzet/létkörülmények...blablabla vannak..hogy mennyi az őrült-abberált...akkor miért kell ezt táplálni?
Az is lehet egy aspektus, hogy túltesznek a minden napos elmebetegségen, ezzel érzékeltetve, hogy nem állunk azért olyan rosszul...de ha innen nézem is szégyenletes.
És akkor jön a marketing duma: az embereknek ez kell, erre jönnek be a moziba-színházba, ez köti le őket, ettől tágul a pupillájuk, alkalmazkodni kell a kitolódott ingerküszöbhöz, stb..
Az ég szerelmére, vagy minden buddhára..Mennyi ilyet láttunk már? Miért az effajta igények kielégítését tűzik ki célul a művészek? Miért a gusztustalan botránkoztatással versengenek??
Miért nem a szépet és a jót akarják vonzóvá tenni? Elérni, akármilyen eszközökkel, hogy erre legyen éhes a nép, és ezt válassza??

Ez feladat..Ez emeli az összrezgésszintet..Ebből születhet boldogság..változás..
Én nem hinném, hogy az embereknek meg kell mutatni, hogy ez van körülöttünk, titokban, stb.., s hogy ez a magyar, meg globális valóság. Mára már mindenki pontosan tisztában van mindezzel.
Alternatívák kellenek. Példák, amik működnek...
Nemcsak a rongálás...nagy leleplezések-lepel-lerántások..wwááá..lássad meg: így élsz! Ez vagy Te! Ide tartasz, ez lesz! A pokolnak kénköves tüzében...

Ha meg idillt mutogatnak akkor azt elérhetetlen távolásgba helyezik, irreális kondíciók közé, hogy véletlenül se tudj azonosulni vele, és végső konzekvenciaként engedj ki egy mélyről jövő sóhajt egy félmosolyon át: "hö! essélytelen..node eddigis megvoltam, eztán is lesz valahogy, nemigaz?"

Szóval: summa summarum, mentünk volna inkább a Központba a szobortöltő nő előadására :)

Utolsó....

http://www.youtube.com/watch?v=BcEcsVWEC1M&feature=related

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!
A francbais..tényleg csak az önzőség a gátja?! Megint más helyett akarjuk megmondani mi lett volna jó Neki??
Helyette akarjuk megmondani, hogy nem örült volna, ha látja hogyan görnyedünk a fájdalomtól, szétbőgött képpel miközben ő ereje teljében nevet ránk egy halom halott virág közül, a gitárja mellől??
Azt, hogy azt mondta volna hahotázva "stop fuckin' crying for me assholes, you're so crazyyyy!!"
Hogy kikérte volna, hogy képeket nézve őrlődjünk szanaszét Miatta azon a black partyhoz hasonlatos összejövetelen ahol a kedvenc zenéi üvöltöttek, és mindenki ott volt aki kész lett volna megtenni bármit!!? csak Ő hiányzott keggyetlenül. Csak egy kérdést!! azt szerettünk volna feltenni..egyesek jó nagy jobbost leakasztani Neki..de semmiképpen nem állni a szobájában és földbegyökerezve döbbenni a rég kihűlt helye előtt...
Mégis, talán jobb volt...Karöltve a Nővel, akiért(??)..és Zenésztársával, aki Érte bármikor...kisétálni oda, ahol..
..A síneken fehér mész. 50 méteren át.
A kövek közt megtaláltuk a kabátja lehúzóját. És persze épp jött egy gyorsvonat. Isszonyat vastömeg..csak hogy érezhessük egy pillanatra. Abban a dübörgésben. Szemben a feltartóztathatan erővel. Hogy milyen kibaszott bátor volt. Vagy elkeseredett. Vagy ki tudja mi.
Hát ez az: nem tudjuk meg már.
Nemcsak közvetlenül tapadunk az ego-hoz, hanem talán másokon keresztül is. Ezért is nehéz elengedni.. ami pedig állatira nem a birtokunk.
ELENGEDNI!!!!
ELFOGADNI!!! A DÖNTÉSÉT!!

jó. akkor, megpróbálom.. Tiszta szívemből...tudatom egészével...:

Elengedlek Téged Drága V!
És minden Jót..jobb újraszületést kívánok Neked!

reggeli

csakkk...ezt adta ma a kártya a kérdésemre-amit most nem írok le, ki fog derülni-:
-kártya..jól van na! néhailyeniskell :)

„Mire érzel elhivatottságot? Mi örvendezteti meg a lelkedet? Amikor az életedet e területek köré csoportosítod, fokozódik az örömenergiád, és ez mindenki számára üdvös. Gondosan nézd át teendőid listáját, és szánj több időt a szívedhez közel álló dolgokra és tevékenységekre. Úgy alakítsd ki a feladataidat, hogy mindig tartsd tiszteletben a számodra legfontosabb területeket, és ez szolgálni fogja élethivatásodat.”

Valószínűleg ha az ember ténylegesen tudja mi a jó neki, és következetes is marad cselekedeteiben (magyarán nem követ el olyan dolgot melyről pontosan tudja, hogy különösebb jót, fejlődést nem hoz, nem tölt fel, így a beléfektetett kis energia is nagy pazarlás) akkor előbb mint utóbb, ki fog bomlani egyértelmű formájában az A bizonyos, amiért mindig érdemes, de egy idő után már önműködő, és csak ad-a nem múló súlytalanság állapotát-, nem vesz el.
Ezek után igencsak megfontolandó, hogy elmenjek-e a mai interjúra.
Azt történt ugyanis, hogy a vadász maga vált zsákmánnyá: levadásztak. Mégpedig fejvadásznak..ééés, a karriermodell következő fokán már tanácsokat is osztogató-kínvallató is lehetek kip-kop tip-top ügyféltrécs helyszínen sőt: szakosodás...elmélyülés..naés?
Tán ez a célom?Talán tudom hozzá kapcsolni? Anyagi javakat tudnék teremteni, elkülöníteni a Célom támogtaására, de megérné az áldozatot (Feláldozni..ha erre kerül sor..illetve ha nincs mód másképp felfogni, akkor szerintem nem éri meg..soha. Épp azért, mert hatunk a környezetünkre is. És a felelősség itt kezdődik..Vajon hogyan hat egy olyasvalaki a környezetére, mit adhat a lényeknek aki épp FELÁLDOZ magából..elnyomja lényegi részeit ezérazéramazér?És itt tegyünk szépen különbséget a FELÁLDOZÁS és a FELAJÁNLÁS között)?
Dehisz úútálom az ilyesmit..ahogyan azt leírtam már a korábbiakban.
Valóban? Valóban csak a hányingerről szól ez az elutasítás? Vagy a megfutamodásról?
Félelemről van szó?
Őszinteség, őszinteség..néha az ember annyira hajlamos mindent megmagyarázni magának..másoknak. S mivel magával kapcsolatan mindenki igen szubjektív, nos, akad zegzug a térben, ahol az őszinteség meglapulhat..

Mi tehát a megoldás? :

"Meditéésööön iz ö mászt!!!!!"

utóirat:
minap elkísértem egy 18 éve világtalan nőt az otthonba, ahol lakott.
Időközben kiderült, azt követően hogy elveszített látását, mélységes depresszióba zuhant, és ha nincs az ÚrJézus, meg az evangélista gyülekezet, bizonyára ott is marad.
Elmondta még azt is, hogy Miért éppen... Jézus? Miért épp a kerszténység?
Merthogy nem ismer egy más vallást sem, ahol valaki FELÁLDOZVÁN saját életét, meghalt volna másokért!! S ez milyen páratlanul szép dolog.
Nem örült neki, mikor elkezdtem pedzegetni h. annyira igazából..esetlegtalán nemigen volt más választása, mer'hogy ugye erőteljes kényszer szegezte fel oda, ahol szenvedett -a nő szerint, ha ez nem történik meg, az emberek nem tanultak volna meg szeretni..vagyhát, ezt beszélték neki, így értette, ki tudja-.
.úgyhgogy inkább olyasmit mondtam hogy valószínűleg az is nagyon szép dolog, ha valaki életben marad, és épp a példaértékű életével ad csodás tanítást minden lény javára és boldogságára..
Dee, nagyon leragdat a fantasztikus ÖNFELÁLDOZÁSnál..Próbáltam inkább hangsúlyozni Jézus és Buddha tanításai közti hasonlóságot, deee, minduntalan különbségeket, kizárólagosságokat akart táplálni..hát, beszéltem a teliholdról :)

...

Nahh...Királyfi odaát zongoráz, Macs láthatatlan bogarakat hajkurász, Tóbi az asztal alatt mász, Kutya a ház előtt önként áz, én firkász...egy belvárosból való visszatekergés utáni szárítkozást követően.
Hurka-lánnyal nézegettünk végig néhány fotokiállítást. Ami azt illeti, egy szemérmetlen gyümölcs csendes életén kívül, egyedül egy félig halott arcú, balerina baba kényszerített hosszasabb hökkenésre. Makulátlan ártatlanságával, valószerűtlen tökéletsségével. Szerettem volna megérinteni. Megsimítani. Közvetlenül érezni ujjaim alatt a Szépséget.
Ahogy most ŐŐŐ érezheti a billentyűkön át. Szeretem hallgatni. Mindegy mit csinál, értem. Az én titkomat is játsza.
Meg V.-ét is. amit megtagadott. Az önfelszabadító aktusáig.
Az utlolsó héten vallotta be. Nem nevezte nevén, csak jelezte, hogy jól hittem. Mindazt ami a lényege volt.
Vártam. Készültem a pillanatra, amikor felszakad az összes elválasztódás és egybemosódik minden. Forró szívcsakrák találkozására abban az ölelésben, amivel elkezdődik valami.

Mint mikor 8 év után találkoztam Dé-vel. Itt őrzöm kis hülye, ostoba ragaszkodásom, régi dacom, ellenállásom, gyomorszájbarúgott illúzióim nyomait a testemen. Aminek annak idején ő is ugyanolyam elszántsággal feszült.
Csak épp, én bírtam tovább.
Aztán, poklok és mennyek, sok apró megvilágosodás, szemléletmódváltás, csodás megújulás, mégis hiányzott Dé feloldozása. Magamat már feloldoztam, ám ezesetben az mégsem volt elég.
Majd, egyszercsak ott voltunk. Teljesen másképp és ugyanúgy. Minden valaha született elképzelés megvalósulásaként. Minden árnyék hús-vér testeként. Tapinthatóan ott.
Noha úgy tűnt, sosem lesz megfelelő pillanat erre. Minthogy vannak találkozások, melyekhez soha, egyetlen pillanat sem bizonyul eléggé megfelelőnek. Vagy csupán annyira elhomályosítják intuíciónkat a különböző zavaró érzelmek, hogy nem ismerjük fel. Aztán, egyszerűen megtesszük és arra eszmélünk, h. "megkönnyebbült egy kicsit minden".
Hát, így esett akkor is. Csak néztem, csak nézett. És felszívódott minden régi és rejtett amit két sebzett gyerek ejtett egymás mezítelen felajánlásán.
Majd azután az Ölelés után, amikor minden megtorpant egy pillanatra, és tényleg nem volt se középpont, se semmiféle határ...megingathatatlanul tudtam, hogy EZ a megbocsájtás.
Végre végképp lehetségessé vált miden.

És felismerhettem azt, aki felismert, mert olyan boldog teljességben éltünk már együtt egy másik életben.

Csak ezt akartam. Elmondani V.-nek. Azokkal együtt, amikre szintén nem adott már esélyt. Nekem sem.
Vajon hogy van ez? Mikor fogja fel az ember az ilyesmit teljesen? Vagy miként? Milyen az?
Szeretném, tudni. Mint ahogy kiskoromban szerettem volna megtudni milyen a tűzhelylap forrósága, milyen érzés, ha a figyelmeztetés ellenére a csupasz sarkamat a forgó küllők közé dugom, mikor a bicikli csomagtartóján ülök..., ha otthagyom az ujjaimat az ajtó mögött,mikor csukódik.hiszen mégis milyen az az éles fájdalom, amire figyelmeztettek, hogyhogy éles?
Ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzésére azonban nyilvánvaló módot lehetett találni.
De erre..erre nem tudok egyet sem.
Mintha nem pusztán az elngedésen múlna. .. talán mégis. ?

"Mindig péntek..." egyszercsak azon kapom magam

Reggel mikor tepertem befele -szokás szerint késve-, megálltam a pirosnál 2 autó között. Az egyikben egy fószer ült, aki a feltekert ablak ellenére is jól hallhatóan azt üvöltötte a barátnőjének, nyílván válaszul valamire, hogy "mert éhes vagyok bazmeg!! érted? és mindjárt szétrobbanok!!!"

Zéé...drága kis Zé barátom is nagyon morcos lénnyé változott, Lóáll pedig képes volt megöklözni a falat is, ha nem jutott időben táplálékhoz :)

Érdekesss...mikor nőkkel voltam, rám is jellemzővé vált. Vajon, ezööö, olyan férfi cucc? Gondolom evolúciós genetikai alapokra visszavezethető. Mert nézzük,hogyan definiáljuk pl. etológiailag az agressziót:
" mint egy magatartást, amelynek célja valamely erõforrás megszerzése, illetve a vetélytársak kiszorítása az erõforrás birtoklásából.."
Eegen..talán valami ilyesmi lehet, nem?-nekik kellett vadászni, ahhoz nem rossz motiváció az agresszió.. Ez azt is megmagyarázná relatív szinten, hogy mások felé miért is.. :)


2 napja a fodrászüzletben ültem épp az unoketsóm keze alatt, és a tükörből megláttam egy nőt, akivel pár éve volt szerencsém (a helyzet, amiből kifolyólag, inkább nevezhető szerencsétlenségnek, bár, nyílván meg volt a maga szerepe ami fejlődést hozott) találkozni Vele, az irodájában. Erőteljes -mindenféle erőtől teljes,mégis csonka-közöm volt egy védencéhez, és adódott úgy, hogy vele kellett mennem bizonyos papírmunkák végett.
Emlékszem, akkor is különös hatást gyakorolt rám az óceánok nyugalmát magában hordó-kivetítő ügyvédnő, aki nem beszélt többet mint amennyit feltétlenül szükésges volt, és szinte lehetetlenség volt -azidő alatt legalábbis- a közszemlére tett énje mögé látni. A blézer ujja alatt viszont sikerült felismernem egy tetovált pillangót. A csuklóján viselte, és ellentétben azokkal, melyeket sokan a fenekükön és bokájukon hordanak, furcsán tetszetős volt..valamiképp misztikus is, bár, ezt nem tudnám megmagyarázni. Mégis jelezte számomra, hogy itt valami izgalmas titok rejtőzködik.. Ezt súgták a furcsa könyvek is a polcokon.
Szóval, néztem a tükörből ezt a magas, vékony, kortalan nőt, ahogy újságot lapozgat, nézelődik, néha egy egészen aprányi pillanatra megcsillan valami érdeklődő báj az arcán, de egyébként se boldog, vagy boldogtalanságot, se könnyedséget, se súlyt, se közönyt, se semmit sem mutat...
Mégis: a mozdulatai, ahogy megérint dolgokat (mintha vigyázna a lelkükre), ahogy kislányosan leguggol, hogy szemügyrevegyen egy tégelyt a vitrin mögött...minden nagyon, nagyon erősen arra bíztatott: ismerd meg!!
Muszáj!
Nem tudom miért..talán a személyes üzenete miatt...
Egyszerűen csak..néhány Rilke sorral tudom magyarázni, ami eszembejut ennek kapcsán:

"Mert akármilyen rejtélyes lehet is a halál, annál még rejtélyesebb egy élet, amely nem a mi életünk, amely nem a mi részünk, és éppígy, anélkül, hogy látna minket, ünnepli az ünnepeit, amelyeket mi csak kívülről nézünk - egy bizonyos olyan zavartsággal, mint hívatlanul érkező vendégek, akik más nyelven beszélnek."

egyébként,

rámrobban a halántékcsontom, beszakad a mellem, a szemeim ki akarnak gurulni a helyükről, a homloküregem-lüktető űröcske :(-... és..és lázrózsák virítanak az arcomon, úgyhogy "vakogjatok velem: Nagyon fáj."...nahát, úgy nyavajgok, ahogy nem nők szoktak..akkor vajon kik..? :)

csütörtököt mondok

"Valójában a szüntelen boldogságra való vágyakozás az egyetlen szál, amely az egész emberiséget összeköti. Legyen bűnöző vagy ügyvéd, munkás vagy vezető, gonosz vagy jóságos, ateista vagy bigott vallásos, dúsgazdag vagy szegény-egy dolog mindenkiben közös: mindenki boldog akar lenni. A határtalan boldogság iránti vágyunk alkotja végső lényegünket.
...
Akárhogy is nézzük, vágyaink tárgyai valóban egészen különböző körből kerülnek ki. A beteljesülésről alkotott legkülönbözőbb elképzelések mozgatnak bennünket, és alakítják életünket.

A kabbala mindezeket az eltérő képzeteket egyetlen szóban foglalja össze, ez pedig a Fény!
A boldogság folyamatos, szünetlen áradását fejezi ki a kabbala Fény-fogalma"


A buddhizmus megvilágosodásról, és ugyanilyen határtalan örömről beszél végső kiteljesedésként. Sok átfedés van, de, ha élhetek egy megjegyzéssel: lehet hogy nagyon szar fordítója van ennek A kabbala ereje c. könyvnek, de buddha szavai lényegesen kristálytisztábban, egyszerűbben, lényegretörőbben és mindezek mellett szivárványosabban hangzanak...
Azért, a Láma nem hiába mondja, hogy ne keverjük a vallásokat. Persze-persze, nem keverem, de mindenfelé való széjjelnézésre ösztönöz az egészséges kritika, és mellesleg a kabbala sem mond mást, minthogy járj utána mindennek, vizsgáld meg,mérlegeld....alkalmazd, igen, próbáld ki és döntsd el h. éled e a továbbiakban.
Keresem azt ami közös. Próbálom dekódolni az elnevezéseket, és persze, összevetve "gyakorolt ideológiámmal" lelkendezem affölött is, hogy olyasvalamivel találkoztam, ami mindenmáshoz képest amivel eddig: a legmagasabb szintű igazságokat tartalmazza számomra, és erről nap mint nap meggyőz ez az élet (is), hiszen MŰKÖDIK.

Nahh, mivel nem tagadhatom, lássuk Yehuda Berg (Királyfi azt mondta ne olvassam feltűnően közterületen, mert ki tudja milyen emberek vannak :)...én tudom..régebben mindig betaláltak, körülálltak, itt ott megcsapkodtak,volt, hogy az arcommal kicsit megkapargatták a falat, mert kellett nekik a pénzem, a pinám, vagykitudjami... a villamos végiből az egyetlen részeg-skizofrén-feldühödött dúvad..stb., mindig hajszál pontosan nálam kötött ki :) )
szavait:
Bármilyen elégedettek leygünk is (...), abban a pillanatban, amikor elménkbe férkőzik a gondolat, hogy minden túl szép ahhoz hogy igaz legyen, amikor aggódni kezdünk boldogságunk esetleges elvesztése miatt, máris kifogyunk a Fényből, elveszítjük vele a kapcsolatot. Éppen ezért a Fényt olyan nyugalomként, biztonságként és lelki békeként kell felfognunk, amely abból a biztos tudatból fakad, hogy boldogságunk maradandó: holnap éppúgy meglesz, ahogy ma megvan. Ha valóban kapcsolatba lépünk a Fénnyel, megszűnik a félelem és az aggodalom, többé nem tartunk a bizonytalan jövőtől."

"Félelem nélkül élni, és meghalni"..igen, a buddhizmus(is) így..röviden, ugyanezt, minden benne.

Régesrég a suliban egyik osztálytársam aki extrémkorizott, előszeretettel viselt bizonyos "No Fear"márkájú pólót.
Előttem ült, és folyton farkasszemet néztem azzal a felirattal (ahelyett, hogy jegyzeteltem volna).Furcsamód, többnyire én kaptam el a tekintetemet. No, csak egész kicsiben, szerényen hirdette magát, de akkoris. Emlékszem milyen nagy hatással volt rám mindig. Elképzelni semmi szín alatt nem bírtam azt az állapotot, de éreztem, hogy mindennél jobban vágyom rá, hogy egész sok köze lehet a Szabadsághoz, és hogy el kell érnem valahogy.

Félelemnélküliség.

Jóó világ! Milyen fanatsztikus szó.

Állni az aluljárói lépcsősor tetején a bringóval, megfeszíteni a testedet, és megugrani!
Az öbölben a 20 méteres betonfal tetején, és zuhanás!
ha egyszer megteszed, tudod, már közben tudod hogy ettől azért igazán kár volt majrézni.. Már, ilyen kisebb próbák esetében legalábbis.

Döbbenet, hogy EMBEREK miket művelnek! Hogyan cáfolnak rá minden kijelölt határ létezésére!
Mindig is vonzott. És mi tartott vissza? a félelem.


Pl. Az ejtőejnyőzésben meg további extrémitások terén sajnos még nincsen tapasztalatom. Vajon lesz? :)



jaaaah, onnan kanyarodtam ide, h. Fény.

Azért kezdtem el, mert ma tömegközlekedtem, és figyeltem az emebreket ezen a szikrázó reggelen, mikor olyan tisztán látszottak a távoli hegyek, olyan friss és ámulatbaejtő volt minden.
Mindenhonnan fény sugárzott és mindanniyan megbabonázva néztünk bele. Átszínezte a szemeket, ksimította és megszépítette a vonásokat, kicsit mintha mindannyiunkat önmagunk középpontja felé sodort volna.
Egy biztos: nyugalom. Ez volt az arcunkon, ahogy tisztultunk a Napban, a visszafojtott gyönyörben.
Érezni lehetett a dopamin lüktetését.

Szeretem ezt a világbéke hangulatot.
Ezt a Zaj-ban is Csend-et.

kedd

Ééés, megint megtörtént! Kb. 2-3 éve egyszer tekertem ki zuglóba, és rámcsatlakozott a ligetnél egy futárgyerek, bizonyos Monkey (mint tudjuk, úgy van értelme neveket aggasztani bárkire is, ha a név tükrözi az illető fő vonásait, mintegy lényegbe trafál..igen: trafál..totál hülye szó, nem?)...
Szóval, alig bírtam lerázni, mert roppant közlékeny gyermek lévén be nem állt a szája, holott ez az én reszortom :).
Nem lett volna ezzel semmi baj, és próbáltam a közös részre is fókuszálni...deee..az értékrendünk aprányi eltérést mutatott. Egyszerűen csak, más gondolati csoportba tartozunk, de emellett roppant jóhiszemű, tisztességes lélek, ez nem vitás: jó ember.

Azóta nagyon! sokszor, akár havi több alkalommal is keresztezték egymást útjaink. Vagy egy 4sávoson, én bringóval, ő motorral a sisak alól üdvözölt, vagy küldetés közben szembeszáguldott miközben én másmerre sebesen, vagy csak karikáztunk egyúton, de megvallom, mikor esélyes lett volna mondatot váltani, akkor megszaporáztam a fordulatszámot és..ööö..kitértem..nem tudom miért, egyszerűen nem volt kedvem.
Legalább 10 alkalommal fordult utánam ha észrevett és mindannyiszor suhantamban kiáltottam magyarázatot, miszerint okvetlen rohannom kell tovább, mert dolgok szólítottak jóval korábban magukhoz, és én meg...ejjj....

No és ma...-hogy lightos 1 óra késéssel elindultam otthonról..ráadásul Hörcs megharapott. Csontig. Tudom hülye szokás, de amióta újra kellett élesztenem, mindig leszedem róla a házát és felpiszkálom, hogy adjon valami életjelet, csak, hogy nyugodt szívvel induljak el.
Igen, megértelek Hörcs, a harapás jogos volt. Ha forgácsban aludnék rács mögött, hidd el magam is hasonlóképpen cselednék ilyen helyzteben! Szeretlek kis rágcsálóm!-
..na!
Szóval: ma...
Miközben fel-snake-eltem a járdára a 4sávosról, hogy levágjam az igába vezető utat, szembejött Monkey. Futármálhával, de talán üresjáratban, mert nem sietett. Széles vigyor, meg a szabadkozásom, újfent. Ő megforult és utáánam, hogy nekem szegezze: miért menekülök én előle egyfolytában??
De neeem..csupán megintcsak oltári késésben iszkolok, téééééééényleg, és legközelebb bizony megállok.
Egy naperszével rám hagyta..

És akkor beütött. De nem értem eddig miért nem. Üzenete van, és feltehetőleg nekem is neki, de vajon mi?
az üzenet vajjjon miiiiiiiii? :)
Itt taszigálja felém a tér, és nagyon fontos lehet ha ennyiszer, basszus..nagyon fontos! Én meg rendszeresen kitérek.
Mi lehet az?
Meg kell tudnom.
Legközelebb.
Sok múlhat rajta.

az volt,

hogy a 22.00 és 01.30 között tett belvárosi sétánk alkalmával volt szerencsétlenségünk meglátni sok-sok féle embert, különböző narkotikumok hatása alatt őrjöngeni, bolyongani, ténferegni, támolyogni, ordítani, rohanni, oszlopokat csapkodni-rugdosni, utcaközepén pisálni, fatövibe okádni...kötözködni-verekedni....ököl a húsba, csont az üvegnek....
és mocsok és zaj..és csak jöttek, mindenhol, alig lehetett olyan helyre nézni ahol nem volt ilyesmi..pedig csak egy egyszerű szombat este.
Na persze, mi meg nyerő páros, egyikünk aprólékosabb megfigyelő mint a másik..egy vízhólyag a mögöttünk 10méterrel jövő sarkán és már ki is szúrtuk. Kisebb tömörülésekben néhány másodperc alatt összerakjuk ki-kinek az utódja- boldog őse, rokona-ismerőse-szeretője...milyen hangulatban van és mit rejteget a zsebében, mit evett előző nap :) haha!! miért is kell minékünk mindent észreveni, mi? :)
Próbáltuk mink a szépre-jóra igízítani a fókuszt, dehát lincs-, meg "készenléti"állapotban volt Pest és Buda és nem volt menekvés a fertelmes energiáktól jódarabig.. csak némi mantramormolás mint opció..

Azért másnap kárpótlásul paplan melege, könyvben molyolás.. perui őserdő szívibe, spirituálsi fejlődés közben...levegő frisse , mindenhol eleven sárgák-pirosak-kékek-kékek-zöldek,nevetés-röhögés fuldoklásig és TISZTASÁG!...meg Hörcs, és úúúúszás és titkos érintések meg jelbeszéd a víz alatt a szembesávból.....levittem oda mindent és belefojtottam az ártalmakat, amit pedig nem sikerült, azt kiizzasztottam a szaunában a pórusaimon át...
Igaz, megint sikerült majdnem fele annyi energiával növelni a medence rezgésszintjét mint ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ...node..én nő vagyok...khhmmm :)

aztán: észre nem vett virágok a fékek közt, és egyedül teker-teker-teker Madárral,mert vékony kerekekhez kerekedett kedvem ééés:HATALMAS NARANCSSZÍNŰ NAPKORONG !! amire senkisem akart figyelni. csak jöttek szembe és futkároztak a parton az emberek, én meg bámuldoztam és odaszóltam, hogy "hééé! milyen hatalmas a Nap!!"...de senkisem pillantott fel, még azok sem akik látszólag szemben haladtak vele, vagy épp rálátásuk lett volna. A helyzet az, hogy totál hülyének néztek..
Engem meg elcsavart egy flash-back, mer az agyam úgy dönthetett, hogy az a legkedvezőbb állapot számára akkor és ott, éljük hát át újra...gyííííhhhááá

Egyéb jók..családlátogatás:Apupu, és Hugy..-aki persze otthonhagyta a lakcímkártyáját..hurrá, szavazunk..(MHHŐŐŐŐŐŐŐŐ!! mekkora hülye vagy te hogy elmenté'....volt olvasható ma már mint megjegyzés, mindenféléktől)
Aztááán: mindenfajta csípős-fűszeres-ízlelő bimbó provokálós étel-Apu módra. Kis beszélgteős, utalgatós...és

teker-teker-teker egyedül a vonatsínek fölött felüljárón fel és át és lehurcol...és megáll..és eszébejut..mindig eszébejut....az a nap az az éjjel a közelgő vonat amit várt feltett kézzel..a hangok és a fém szaga..
Csináltam a szertartást...most éreztem..nagyon érztem a kapcsolatot..nem tudom..csak remélem...de csinálni kell...minnél többször..

"OK. elkezdem elölről hétfő; van reggel hét..ha megtehetném én.."..valahol máshol lennék :)

...És tényleg..Vajon meddig maradhat az ember olyan helyzetben, melyről pontosan érzi, hogy itt a vége fuss el véle-mivel is? a tanulsággal, tapasztalattal-? Érdekeltté tudja még tenni magát a feladat ellátásában, de osztályrész küszködni a pszichés fáradtság lomha tonnái alatt....mikor csak hevernél hanyatt valami réten miközben nézel az égen egy csapat szabad madarat akiket a közös, vagy egyéni akarat..irányít ébredő és lebukó Nap alatt...salala..ja..
hjaaaaa....ülnék most egy kvzó teraszán, fürdetném arcomat a fényben és csak hagynám hogy áthassanak az összefüggések.... házfal és falevelek, üvegpohár és galamb, toronyóra és aszfalt, szembe-mélyedés és telefoncsörgés, kutyaugatás és bevásárlószatyor között....

Meddig maradhat az ember. Mintha nem tudnám pontosan. A döntés mindig a kezünkben. Szabad akaratot kaptunk. Kitől? az most mindegy (ne kezdjünk teológiai vitába, mert eszembejut G-vel való! grr..azért szeretlek G! :) Dee, olyan parttalan lenne. Alapvetően kompromisszum kereső vagyok. Az elégíti ki legjobban az igazságérzetemet...no, engedek is szííívesen,de..más lap) Szóval rendelkezünk vele, de dönteni valamiképp, az kötelességünk. Kötelezettségünk. Az álat, hogy részesülünk a szabad döntés jogban, vagy mi..mi??
EEgen...
"Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidéződik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben.."

Én pontosan tudom. Átéltem, láttam, és itt dekkolok. Mert arra amerre mennem kell , arra még nincs mód és várok (jó duma.kifogások. Addig is tehetnék olyat, másfelé. perszehogy. A menő pénzért menő állást betöltők becserkészése és faggatása helyett(mert egy idő után a cserkészsést ez követné, s azt én nem hinném magmnak) a 4 fal között...hogy megváltoznak a szerepek - amikre, be kellett látnom egy egészen kicsit szükség van adott keretek között. Mert az ember magát juttatja kellemetlen helyzetbe. ami csak azért kellemetlen, mert másnak az. Sajnos a szerződés aláírásával felősséget vállalunk ezér' azér' amazér' cégér'..cselekedeteinkér'...Vannak pl. tekintélyelvű emberek. Ha egy ilyennel szembe kell ülni-állni-nézni-beszélni, hogy elvár valamit valamiképp.amit ígértek, a nevedben akár.. Szóóóval, olyan szóóóval kell mindig amilyenből ért. Nem reformálhatom meg 1.5 óra alatt a látásmódját. Nem mondhatom, hogy "az a kis élet amit te szépnek hiszel nekem annyit se' ér mint a WC-papír". Meg tudnám látni a szépet a jót benne persze. De ha adott az időkeret és a cél ki van tűzve, és vállalom, hogy teljesítem...?

Na, akkor térjünk vissza a kezdeti problémafelvetéshez.Próbálok figyelni a jelekre, fogadni az üzeneteket. Adni másoknak amit tudok, amit kérnek. Tapasztalataim szerint, hogyha az utolsó csepp értelem is kifogyott egy helyzetben való tartózkodásunkból, a körülmények úgyis ellehetetlenítik az ottlétünket és gyakorlatilag kiüldöznek onnét.
Ezt persze nem biztos hogy meg kell várni.

szerda

ezeket..csak ideteszem...inkább magamnak...

"Ciao Dolce.." :(

http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=139784094

http://nuskull.hu/index.php?m=article&a=sa&id=2421

kedd

Éppen túl egy önrázkódtatáson. Tudom, semmi értelme..de a sírás kitisztítja a csatornákat. Alkalomadtán. Csak..megint eszembejutott. Vagyis, itt van mindig. Néha jobban, néha kevésbé. Megtudtam a temetés időpontját, hogy valami mégiscsak maradt és azt hamvasztják, urnába zárják. Elképzeltem. Azt hiszem egymás mellé raktam, összehasonlítottam mindazt...azzal az egészséges, izmos-ruganyos testtel -milyen megátalkodott módon azonosulunk vele, holott tudjuk hogy semmi értelme-...meg persze az a mosoly..az a kékség..ahogy ott állt, nekitámaszkodva az oszlopnak.
Azért, szakadt fel, mert tegnap a Mesternél jártam.
Jó erőben volt, csak úgy szikrázott tőle. Láttam körülötte. a színét is, nemcsak a kiterjedését. Feltöltött, sziklaszilárddá tett, TOTÁLISAN félelemmentessé váltam ismét.
Hallom és látom ahogy mondja a kulcsmondatot. mindig.
A kommunikációmra viszont tényleg oda kell figyelnem. Elhagyni a "nem" szócskát, nehezebb mint hinnénk.
Visszagondoltam, hogy mennyi minden változott. Vagyis inkább, hogy minden drasztiksuan megváltozott...a változás önmagában véve természetes. Mértéke és iránya nyílván nem mindegy.
Az a JÓ, Csak akkor érhető el, ha az ember abszolút mértékben felszabadítja magát. Érinthetetlenné válik, mégis teljesen nyitott amíg megfigyel, kitapasztal, felismer...kiirt minden félelmet. végre magáévá teszi, leengedi a fejből a szíbve, hogy nem az anyánk vagyunk, nem az apánk (ÖNkiteljesítés!!!), hanem teljesen friss, új lehetőségek végtelensége. Hálásak lehetünk minden helyzetért, amiből tanulhatunk. ..de, megszabadulás szerintem csak önérvényesítés után történhet ..Amennyiben a halál arra tanít minket, hogyan éljünk, akkor én azt tanultam V. halálából, hogy türelmesnek kell lennem..áááá..most nem megy az írás...

csak...azt akartam lényegként..azért szakadt fel a seb, mert Ő már nem tapasztalhatja meg ebben az életben azt amikor minden lehetségessé válik(nem várta meg)..nincs többé fájdalom...pusztulni akarás..sem vágy a szenvedésre..amikor béke van..és ezt élvezzük is. Nyugalom van..és minden történés egy izgalmas helyzetgyakorlat..Csodák lesznek és minden csupa szín ...Sokan azzal a téveszmével élnek, hogy mindez vágymentességet jelent, érzelmeink ki és meg nem élését, hát jelzem: nem
most kissé dekoncentrált vagyok...azt hiszem elvonulok a tárgyalóba pár percere meditálni..

mai üzenet:
"Engedje, hogy a szépérzéke vezesse. Azokat a helyeket, azokat az emebreket, akik válaszokat hordoznak a maga számára, fényesebbnek, szebbnek fogja látni."

Ha a szépség lehet szubjektív -szerintem max. a tárgya lehet az, amit kötünk hozzá, mindannyiunk számára közel ugyanaz-, akkor ezen fenti okból..

Pilinszky azt mondta: "Támaszkodjatok bátran a levegőre"

ezt meg hogy? keressen mindenki kedvére összefüggéseket. vagy ne.
van egy kb. oldalas verzióm.Illetve, Buddha is úgy vélte..én meg lecsekkoltam :) szerintem is abszolút iagazság..haha..na jó..kihagyom a közlést.

boldog hétfőt!

"Ha egyszer megtudta mi az élet lényege, ez a tudás többé nem törölhető el. Ha megpróbálna valami mást kezdeni az életével, nem szabadulhatna attól az érzéstől, hogy hiányt szenved valamiben."

Ha egyszer kinyílik a szem, és látni kezd, ahogy soha, többé már semmi nem lehet ugyanolyan. Ha láttál már dolgokat erős kontúrral kirajzólódni, ahogy fényben ragyognak, színeket olyan intenzitással lüktetni mint még soha...Ha ezt már sikerült elérned, miért akarnál mást? Ha érezted már a SZERETETET feltételek és határok nélkül, ha kapcsolódtál már a Mindenséghez, ha éreztél már kifogyhatatlan erőt az izmaidban, ha rohantál már súlytalanul, kiszakadva a testedből...miért akarnál mást?
Mint előidézni újra és újra. Időzni ebben és megosztani mindenkivel.

"Ne feledje: ha elérte ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni-az apám e ponton minden bizonnyal szemantikai zűrzavarnak nevezné ezt az egészet, mivel csak úgy dobálózunk itt az "energia szóval"..miközben nem közöljük miféle..Ő biztosan tudni akarná, hogy miféle..talán mozgási energia? hő-,elektromos-, mágneses-, esetleg nukleáris energiáról van szó édes lányom?!-nos, most nem térnék ki erre, csak mosolyognék..majd máskor..menjünk tovább: amennyit azonnal ne tudna pótolni. Sőt: a magából kiáradó energia ellenirányú áramlást gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségű energiát vonz magához. Így sohasem fogyhat ki. DE! ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem működik."


-szerintem működik egy idő után magától is. Gyakorlás, igaz: sok gyakorlás kérdése. De ha olyan könnyen ültethetünk el megszokásokat cselekvéseink ismétlésével, ahogyan azt legszembetűnőbben rossz beidegződéseink mutatják, ugyan miért ne működhetne a jó dolgok vonatkozásában?
Hiába az ostoba new age filmek, baromagyak kreálta játékok agresszív terjeszkedése, melyek igyekeznek felborítani az egyetmes REND-et. Zaklatottságot ültetni a nyugalom helyébe, fenyegetettséget a biztonságéba, gyanakvásra nevelni bizalom helyett,mégis hazugságot zabáltatni ahelyett hogy gondolkodásra ösztönöznének..a JÓt lerántani, és helyébe ültetni a rosszat, sosem lesz úgy! Mert a JÓ mindig hatalmasabb mint a gonosz.
Ez ennyire egyszerű.

Mondják, hogy ha szeretünk valakit, legszívesebben, egész nap csak Őt lélegeznénk be.
-belélegezni,egyenlő magunkba fogadni mindenét., eggyé válni vele.
Tekintve arra a tényre, hogy tudatosan vagy sem, mindenhol ádáz küzdelmek folynak, ez nem meglepő.
Mert miért is az a küzdelem? Rényi A. szerint: a hatalomért.
Nézzük ezt párkapcsolati kontextusban: azé a hatalom, aki birtokolja a másik összes szenvedélyét.
Mit kell tudni a szenvedélyről? Hogy HATALMAS energiák összpontosulnak benne..gyakorlatilag minden energiánk.
Azaz: azé a hatalom, aki birtokolja, uralma alá vonja a Másik összes energiáját, ezáltal saját rezgésszintjét emeli.
Optimális esetben nem ilyen csúnya, kizsákmányolás ízű történetekről beszélünk, ám valljuk be, azoknak is igazuk van, akik azt mondják, az úgynevezett szerelemben az egyik legönzőbb formában képes megnyilvánulni az ember.
Tény.

De ha ezt is tudatos szintre visszük (és most ne jöjjön senki azzal, hogy rég rossz, ha az érzelmeinkkel egy lapon említjük a tudatosságot, mert ostoba kifogás, nem erről van szó), akkor addig amíg magától nem működik, működtessük a rendszert másképp..segítsük.
Ha felismerjük a játszmákat, és elejüket vesszük...figyelünk arra, hogy visszasugározzunk mindent amit kapunk...sőt..arra, hogy ketten kapcsolódjunk egy sokkallta nagyobb Forrásra..és egy vérkört alkotva áramoltassunk magunkon át minden gyönyört..és nem utolsó sorban mindezt felajánljuk, MINDENKI javára, akkor a fenti idézet értelmében is..miszerint:

" A kiáradó energia ellenirányú áramlást gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségű energiát vonz magához."

Szóval....azt hiszem egyértelmű: eképpen igen jó boltot csinálhatunk :)

Nem..nem hiszem, hogy akarnám másként bármikor.