csütörtököt mondok

"Valójában a szüntelen boldogságra való vágyakozás az egyetlen szál, amely az egész emberiséget összeköti. Legyen bűnöző vagy ügyvéd, munkás vagy vezető, gonosz vagy jóságos, ateista vagy bigott vallásos, dúsgazdag vagy szegény-egy dolog mindenkiben közös: mindenki boldog akar lenni. A határtalan boldogság iránti vágyunk alkotja végső lényegünket.
...
Akárhogy is nézzük, vágyaink tárgyai valóban egészen különböző körből kerülnek ki. A beteljesülésről alkotott legkülönbözőbb elképzelések mozgatnak bennünket, és alakítják életünket.

A kabbala mindezeket az eltérő képzeteket egyetlen szóban foglalja össze, ez pedig a Fény!
A boldogság folyamatos, szünetlen áradását fejezi ki a kabbala Fény-fogalma"


A buddhizmus megvilágosodásról, és ugyanilyen határtalan örömről beszél végső kiteljesedésként. Sok átfedés van, de, ha élhetek egy megjegyzéssel: lehet hogy nagyon szar fordítója van ennek A kabbala ereje c. könyvnek, de buddha szavai lényegesen kristálytisztábban, egyszerűbben, lényegretörőbben és mindezek mellett szivárványosabban hangzanak...
Azért, a Láma nem hiába mondja, hogy ne keverjük a vallásokat. Persze-persze, nem keverem, de mindenfelé való széjjelnézésre ösztönöz az egészséges kritika, és mellesleg a kabbala sem mond mást, minthogy járj utána mindennek, vizsgáld meg,mérlegeld....alkalmazd, igen, próbáld ki és döntsd el h. éled e a továbbiakban.
Keresem azt ami közös. Próbálom dekódolni az elnevezéseket, és persze, összevetve "gyakorolt ideológiámmal" lelkendezem affölött is, hogy olyasvalamivel találkoztam, ami mindenmáshoz képest amivel eddig: a legmagasabb szintű igazságokat tartalmazza számomra, és erről nap mint nap meggyőz ez az élet (is), hiszen MŰKÖDIK.

Nahh, mivel nem tagadhatom, lássuk Yehuda Berg (Királyfi azt mondta ne olvassam feltűnően közterületen, mert ki tudja milyen emberek vannak :)...én tudom..régebben mindig betaláltak, körülálltak, itt ott megcsapkodtak,volt, hogy az arcommal kicsit megkapargatták a falat, mert kellett nekik a pénzem, a pinám, vagykitudjami... a villamos végiből az egyetlen részeg-skizofrén-feldühödött dúvad..stb., mindig hajszál pontosan nálam kötött ki :) )
szavait:
Bármilyen elégedettek leygünk is (...), abban a pillanatban, amikor elménkbe férkőzik a gondolat, hogy minden túl szép ahhoz hogy igaz legyen, amikor aggódni kezdünk boldogságunk esetleges elvesztése miatt, máris kifogyunk a Fényből, elveszítjük vele a kapcsolatot. Éppen ezért a Fényt olyan nyugalomként, biztonságként és lelki békeként kell felfognunk, amely abból a biztos tudatból fakad, hogy boldogságunk maradandó: holnap éppúgy meglesz, ahogy ma megvan. Ha valóban kapcsolatba lépünk a Fénnyel, megszűnik a félelem és az aggodalom, többé nem tartunk a bizonytalan jövőtől."

"Félelem nélkül élni, és meghalni"..igen, a buddhizmus(is) így..röviden, ugyanezt, minden benne.

Régesrég a suliban egyik osztálytársam aki extrémkorizott, előszeretettel viselt bizonyos "No Fear"márkájú pólót.
Előttem ült, és folyton farkasszemet néztem azzal a felirattal (ahelyett, hogy jegyzeteltem volna).Furcsamód, többnyire én kaptam el a tekintetemet. No, csak egész kicsiben, szerényen hirdette magát, de akkoris. Emlékszem milyen nagy hatással volt rám mindig. Elképzelni semmi szín alatt nem bírtam azt az állapotot, de éreztem, hogy mindennél jobban vágyom rá, hogy egész sok köze lehet a Szabadsághoz, és hogy el kell érnem valahogy.

Félelemnélküliség.

Jóó világ! Milyen fanatsztikus szó.

Állni az aluljárói lépcsősor tetején a bringóval, megfeszíteni a testedet, és megugrani!
Az öbölben a 20 méteres betonfal tetején, és zuhanás!
ha egyszer megteszed, tudod, már közben tudod hogy ettől azért igazán kár volt majrézni.. Már, ilyen kisebb próbák esetében legalábbis.

Döbbenet, hogy EMBEREK miket művelnek! Hogyan cáfolnak rá minden kijelölt határ létezésére!
Mindig is vonzott. És mi tartott vissza? a félelem.


Pl. Az ejtőejnyőzésben meg további extrémitások terén sajnos még nincsen tapasztalatom. Vajon lesz? :)



jaaaah, onnan kanyarodtam ide, h. Fény.

Azért kezdtem el, mert ma tömegközlekedtem, és figyeltem az emebreket ezen a szikrázó reggelen, mikor olyan tisztán látszottak a távoli hegyek, olyan friss és ámulatbaejtő volt minden.
Mindenhonnan fény sugárzott és mindanniyan megbabonázva néztünk bele. Átszínezte a szemeket, ksimította és megszépítette a vonásokat, kicsit mintha mindannyiunkat önmagunk középpontja felé sodort volna.
Egy biztos: nyugalom. Ez volt az arcunkon, ahogy tisztultunk a Napban, a visszafojtott gyönyörben.
Érezni lehetett a dopamin lüktetését.

Szeretem ezt a világbéke hangulatot.
Ezt a Zaj-ban is Csend-et.