...És tényleg..Vajon meddig maradhat az ember olyan helyzetben, melyről pontosan érzi, hogy itt a vége fuss el véle-mivel is? a tanulsággal, tapasztalattal-? Érdekeltté tudja még tenni magát a feladat ellátásában, de osztályrész küszködni a pszichés fáradtság lomha tonnái alatt....mikor csak hevernél hanyatt valami réten miközben nézel az égen egy csapat szabad madarat akiket a közös, vagy egyéni akarat..irányít ébredő és lebukó Nap alatt...salala..ja..
hjaaaaa....ülnék most egy kvzó teraszán, fürdetném arcomat a fényben és csak hagynám hogy áthassanak az összefüggések.... házfal és falevelek, üvegpohár és galamb, toronyóra és aszfalt, szembe-mélyedés és telefoncsörgés, kutyaugatás és bevásárlószatyor között....
Meddig maradhat az ember. Mintha nem tudnám pontosan. A döntés mindig a kezünkben. Szabad akaratot kaptunk. Kitől? az most mindegy (ne kezdjünk teológiai vitába, mert eszembejut G-vel való! grr..azért szeretlek G! :) Dee, olyan parttalan lenne. Alapvetően kompromisszum kereső vagyok. Az elégíti ki legjobban az igazságérzetemet...no, engedek is szííívesen,de..más lap) Szóval rendelkezünk vele, de dönteni valamiképp, az kötelességünk. Kötelezettségünk. Az álat, hogy részesülünk a szabad döntés jogban, vagy mi..mi??
EEgen...
"Mindannyian feladattal érkezünk ide, és ahogy egyre tudatosabbá válik bennünk ez a felismerés, így egyre pontosabban felidéződik bennünk a születési látomás: az, hogy mit akartunk elérni életünkben.."
Én pontosan tudom. Átéltem, láttam, és itt dekkolok. Mert arra amerre mennem kell , arra még nincs mód és várok (jó duma.kifogások. Addig is tehetnék olyat, másfelé. perszehogy. A menő pénzért menő állást betöltők becserkészése és faggatása helyett(mert egy idő után a cserkészsést ez követné, s azt én nem hinném magmnak) a 4 fal között...hogy megváltoznak a szerepek - amikre, be kellett látnom egy egészen kicsit szükség van adott keretek között. Mert az ember magát juttatja kellemetlen helyzetbe. ami csak azért kellemetlen, mert másnak az. Sajnos a szerződés aláírásával felősséget vállalunk ezér' azér' amazér' cégér'..cselekedeteinkér'...Vannak pl. tekintélyelvű emberek. Ha egy ilyennel szembe kell ülni-állni-nézni-beszélni, hogy elvár valamit valamiképp.amit ígértek, a nevedben akár.. Szóóóval, olyan szóóóval kell mindig amilyenből ért. Nem reformálhatom meg 1.5 óra alatt a látásmódját. Nem mondhatom, hogy "az a kis élet amit te szépnek hiszel nekem annyit se' ér mint a WC-papír". Meg tudnám látni a szépet a jót benne persze. De ha adott az időkeret és a cél ki van tűzve, és vállalom, hogy teljesítem...?
Na, akkor térjünk vissza a kezdeti problémafelvetéshez.Próbálok figyelni a jelekre, fogadni az üzeneteket. Adni másoknak amit tudok, amit kérnek. Tapasztalataim szerint, hogyha az utolsó csepp értelem is kifogyott egy helyzetben való tartózkodásunkból, a körülmények úgyis ellehetetlenítik az ottlétünket és gyakorlatilag kiüldöznek onnét.
Ezt persze nem biztos hogy meg kell várni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése