nahát...!

fantasztikus élmény volt a tegnap este..!

Alföldi Robika..Nyugalom..

Hát zaklatottságot azt inkább adott..sőt, csak azt adott ez az elejétől végéig pusztítást-rombolást-közönségesen ábrázolt testiséget agresszíven a befogadó torkán lenyomó szar!

Amiben kétségkívül nagyszerű színészi alakításokat láthatunk, node miféle célt szolgálnak a művészetükkel, bocccsánat!!?

Lássuk csak mit jelent az öncélú művészet? Csak nem azt, hogy a címzett maga a feladó?

A negatív képfestés, az egy dolog. Lehet szépen megrajzolni egy rothadó húscafatot is. Lehet pozitív gondolkodásra serkenteni negatív ábrázolással, de azt nem mondanám, mint a fimhez vágó kritikák zöme: hogy micsoda fantasztikus arányokról beszélhetünk! Minden epizód ÉPPEN addig tart, no és bár kíméletlen pontosággal történik a szemléltetés, de neeehheeem jut eszünkbe, hogy öncélúan kegyetlen..(nehhem, persze..a Taxidermiáról sem pont ez jut eszembe..amivel mellesleg szerintem mutat jópár rokonvonást)

De nem ám..

Elhiszem én hogy van ilyen! Hogy egy család belső életének naturális ábrázolása, azzal az autentikus drámaisággal ahogyan akkor és ott. Meg, hogy lássuk mi nem vezet sehová..

De akkor, miért éppen ez a forgatókönyv?

Alföldi, aki szanaszét alázta Tisza Katát amiért minden mondatát úgy kezdi, hogy "Annyira borzalmas...", "Olyan kegyetlen...", "Rettenetes.."-mer'hogy vegye már észre milyen negatív a kommunikációja, és tényleg azt gondolja-e, hogy ezt kell meglátni a világból?

Csak, nem értem...ebben a művészetet...Mert amit annak véltem benne, azon nem is engedett időzni az a sok nyers lerohanás, ami betülekedett az ember látóterébe, és maradéktalanul kitöltötte azt..meghát boccsánat...de a feldolgozás kis időt vesz igénybe..mire a reakcióimat másra irányítottam volna, már seggbe is rakott a következő dózissal..kinek kell ez? miért?

Amikor mindenki arról panaszkodik, hogy milyen borzalmas állapotok/emberek/gazdasági helyzet/létkörülmények...blablabla vannak..hogy mennyi az őrült-abberált...akkor miért kell ezt táplálni?
Az is lehet egy aspektus, hogy túltesznek a minden napos elmebetegségen, ezzel érzékeltetve, hogy nem állunk azért olyan rosszul...de ha innen nézem is szégyenletes.
És akkor jön a marketing duma: az embereknek ez kell, erre jönnek be a moziba-színházba, ez köti le őket, ettől tágul a pupillájuk, alkalmazkodni kell a kitolódott ingerküszöbhöz, stb..
Az ég szerelmére, vagy minden buddhára..Mennyi ilyet láttunk már? Miért az effajta igények kielégítését tűzik ki célul a művészek? Miért a gusztustalan botránkoztatással versengenek??
Miért nem a szépet és a jót akarják vonzóvá tenni? Elérni, akármilyen eszközökkel, hogy erre legyen éhes a nép, és ezt válassza??

Ez feladat..Ez emeli az összrezgésszintet..Ebből születhet boldogság..változás..
Én nem hinném, hogy az embereknek meg kell mutatni, hogy ez van körülöttünk, titokban, stb.., s hogy ez a magyar, meg globális valóság. Mára már mindenki pontosan tisztában van mindezzel.
Alternatívák kellenek. Példák, amik működnek...
Nemcsak a rongálás...nagy leleplezések-lepel-lerántások..wwááá..lássad meg: így élsz! Ez vagy Te! Ide tartasz, ez lesz! A pokolnak kénköves tüzében...

Ha meg idillt mutogatnak akkor azt elérhetetlen távolásgba helyezik, irreális kondíciók közé, hogy véletlenül se tudj azonosulni vele, és végső konzekvenciaként engedj ki egy mélyről jövő sóhajt egy félmosolyon át: "hö! essélytelen..node eddigis megvoltam, eztán is lesz valahogy, nemigaz?"

Szóval: summa summarum, mentünk volna inkább a Központba a szobortöltő nő előadására :)