konec

Kedves Mindenki!

a blog mint olyan, mindigis idegen volt tőlem. Sokféle blog létezik, de a legtöbb asszem naplóra hasonlít. És amennyiben ez így van, megha egyesek kikérik maguknak, hogy te csak ne kommentáld az ő saját oldalukat ahová azt írnak amit akarnak, akkor nem nagyon értem, hogy miért fontos hogy lássa más is.. Kétségtelen, hogy különösmód inspiratív a tudat, h. mások olvasnak, ezt kár lenne tagadni...node akkoris. Megfigyeléseim szerint a legtöbben folyamatosan szenvelegnek, hogy milyen szar, milyen nyűg az élet -kilépni persze gyáva mind..s ez ostobaság is-, s hogy nekik mennyivel nehezebb, mert az átlagemberek, meg ők..örökösen csak a különbségek..lányok, akik igyekeznek bazi tökösnek bizonyulni a hördkör szlenggel agyoncsapott intellektuális kínlódásukkal-egyik másik oly kísértetiesen hasonlít, mintha összebeszéltek volna, de az egymásrahatás mindenképpen nyílvánvaló, főként ha az is,hogy egy körbe tartoznak..dee, ezzel sincs gond, csak nekem nem jön be-, nem egy, tucat ilyet találok.biztos tükör, és akkor jobban górcső alá veszem magam
Az egészben nem találom azt a felhőtlenséget meg egymás iránti tiszteletet, meg nyitottságot, ami nemcsak elméletben kell hogy létezzen, azért, mert tudjuk, hogy illik, vag ytovábbi jófejségi pontok járnak érte.
A túlzások, és nagyzomán bezzegeskedésekre nem helyes ha mondok bármit, ugyan miért ne írhatna bárki amit akar, színházban nőttem fel, tudom hogy van ez...a képtelenségekkel, amiket vásznon nem hinnél el, ámde az életben történnek. Valószínűleg ezért kerülnek Utamba mindig elképesztő élettörténetű emberek, amik sokszor még az enyémen is bőven túl tesznek.
Egyszónak is száz a vége, unom ezt, amit felvetettem, azt mind csekkolnom kell magamban is, ennyi volt a tanulság, az önképzőkör része.
V. halála után kedzdtem ezt el írni, hátha könnnyebb lesz, olyan sebezhetőek vagyunk veszteségek által..noha ért már. mentek el fiatalon az életemből, vagy a sajátjaikból..Nem gondoltam, hogy V.-vel másképp lesz ez..az elengedéssel, meg ilyesmi.
Azt hiszem egyeltalán nem lett könnyebb, nem fáj kevésbé..nem tompult az illata orromban, sem a szívverése a mellkasára tapasztott dobhártyámon...ugyanúgy kiszabadul minden felbontott juharszirupos üvegből, és nem hallgatnak rám a hangszórók a tesco-ban sem, hogy kuss legyen...egyfolytában a gitározását hallom..meg ahogy énekel..és egyeltalán..
az első mindentszabadnincshatár.
ha sikerült volna felküldeni akkoris sokáig burokban élne ott..de legalább ott lenne..
tudom, h. legtöbb esetben magát siratja az ember, h. szegény ő, jól itt hagyták, hiányt okoztak..de én azt érzem, hogy abba nem tudok belenyugodni, hogy Neki most olyan rohadt szar..hogy flesbekem van..és újraélem az összemosódott identitástudatot, és én vagyok Ő...ahogy ott áll a fényrengetegben, mintha érezném azt az egészet amit okozott magának..AZT AKAROM HOGY BÉKÉBEN LEGYEN..de a karma törvényei szerint ez lehetetlen. nagyon sokáig ...rátenném magam erre az én vagyok Ő flesh-re? ezt, nem tudom...valószínű, hiszen bármit magam köré manifesztálok, kiskorom óta..
hogy pont neki nem..pont NEKI nem tudtam. nem tudtam..hogy pont Őt nem tudtam emlékeztetni hogy Te fasz!! élni kell, csinálni kell! ..el kéne engedni ezt..Őt..
mintha ez is nyavajgásféle lett volna. úgy tűnik, én sem kerülöm el ezt a csapdát, úgyhogy
most innét én leköszönök, elindiánszökellek
és maradok a jól bevált, vaskos "gondolkodó fütezet"-eimnél.
:)

!

ÉS EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE..TUDOM PAJTINŐ..próbálom tudatosítani :)

óóóóóóóó

óóó.óóóó....és ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
dejóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó volt!!!
hajnalban kelni, indulni, vidéki csöndbe érkezni, ásót-taligát ragadni, tűző napon dolgozni..S ha valaki azt gondolná cinikusan csengenek e szavak, biztosíthatom, minden effélétől mentesre szántam. Basszus! Úúgggy imádom, mikor minden izom szétfeszül,és csak tolod-tolod a melót, kiizadsz minden verbális infekciót, ami idegenekezűleg beléd fröcskölődött, te meg beengedted, mert evokatív interakció, megmindennn..
Szóval, egy gyerekkel (aki valami műszaki ketyerék működését hangolja össze mindenféle programokat írva ehhez, az a típus, aki látszólag kikéri a véleményedet, ámde semmiképp sem fogadja el. Viszont kifogyhatatlanul adja az érveket a saját maga által felkínált variációra), tiszta szívű ember, ezt meg kell hagyni, nem bántana szóval sem , csak tipikus pasi, mellékesen..Krisztusi korral...van olyan is, hogy Buddhai??
Szóval, mivel a házak között fapogácsákkal kirakott utak 10 évnél is öregebbek voltak, fel kellett szedni a rönköket -amik csak föld feletti részüknél fogva látszottak pogácsáknak..ki gondolta volna, mi? -, újra kiásni az alapot, le-csirkehálózni vakond-ok ellen, meg sóder és murva és hántolt rönk...azokra súlyos csapások és helyköz töltés-tömörítés, fáradhatatlanul.
Reggel kezdtük, a többi serényke legénykével és dolgos szorgos nővel, akiknek szintén jutott munka bőven. Itt ott lassan haladt a folyamat, ha találtak néhány csigát, bogarat, hangyatojás hadakat, akiket haladéktalanul deportálni kellett másüvé, egyúttal újra kedvező életkörülményeket biztosítani számukra.
Este 7kor, egybehangzóan kijelentettük bajtársammal, hogy tuti game-over a maira, mer' ő képtelen mégegyszer magasba lendíteni a kalapácsot, én meg képtelen vagyok egyetlen újabb taliga sódert is hordani.
Wúúú...asszem a testem azt az érzetet keltette bennem, hogy valójában higanyból van, és bele akart folyni a szivacsba, ahová később levetettem magam (némi zuhi, tűzön-vokban sütés, és területen meg faluban csatangolás után)..cikki vagy nem...Királyfival (aki teljes űrutazó szerelésben fűkaszált, meg árkot ásott bokron túl a webszerkesztő lánnyal, aki nagyon különös és van valami felettébb érdekes a kimértségében, amiben valamiképp tudattalan nyersesség és végtelen jóindulat egyvelege fő takarékon, fűszerezve egy csipet frissen szedett nyitottsággal..ám a tekintete..a tekintete. megfejthetetlennek bizonyult egyenlőre. tudni szeretném..ki kell derítenem. milyen lehet a világa?) kidőltünk, míg a többi barát meccset nézett a faluban, vagy sütögetett az este érkező vidám sereglettel a Láma háznál.
Igen, azért viselhettünk volna fejfedőt, több réteg napvédő krémmel...

Voltunk tejér'...meztéláb..és amikor beléptünk a rendetlen, ganéjszagú udvarról a piszkos házikóba, hirtelen nyakamba ugrott AZ az illatkombináció, melyre felujjongott az összes érzékszervem.
A frissen fejt, nyers tehéntej szaga, vegyülve az idős emberekével, és némi kosz-szaggal...szénapadláson járt macskáéval...a hűtő berregése, amitől rezeg a vitrin üvege azon a bizonyos frekvencián, ami -mostmár tudom- egy kedves mantráé...
Aranyfürtös kicsi-én felkacagott bennem és összecsapta kezecskéit.
Milyen gyönyörű..
milyen gyönyörű gyerekkorom volt..milyen SZABAD!!
Találtam egy naptárbejegyzést..úgy tizenkevés éves koromból...
"Az ütlegből s a félelemből levél születik, szirom és virágpor"- mellé még azt írtam: mikor??? de mikor lesz belőle az?? Tudni akarom!
Most már látom, hogy igaz. Tényleg nem hittem volna hogy egyszer csak a szép marad.
Az ütlegből és a rettegésből csodaszép virágok nyíltak..mézédes virágpor hull, és abba sem marad.
A mindennapi brutalitások után.
Mikor képzeletben embert öltem és a rákon meditáltam naphosszat. Felnőttekkel barátkoztam akik mindig ostobának hiszik a gyereket, noha hallottam és láttam mindent. összeraktam és szörnyülködtem, hogy ilyenek ezek? nem véd meg senki.

Csodálatos metamorfózis. de, nem öngeneratív álomkép..színezés, vagy így-könnyebb..
Persze, nem esem abba a hibába, hogy később felmentem magam a gyerekeimmel szemben, mondván: én velem is ezt tették, mégis ember lett belőlem..
Óóóóó, nem.
Azt hiszem megtanultam amit mások hibáiból meg lehetett.Azt is amit tiszteletreméltó erényeikből.

A saját hibáimon pedig tompít majd a férjem..azt hiszem. Jó páros vagyunk.
Csak a világgámenős-magányos farkas gondolataim térjenek már nyugovóra, és ne ugráljanak körbe bemérhetetlen időközönként fűszoknyában, torkomnak szegezve lándzsáikat.
Amit tennem kell, minden lény javára, meg fogom valósítani. Számtalan kombináció létezik.


Találkoztam még egy csillogó tekintetű Képzős gyerekkel, akivel már véletlenszerűen többször összefutottam utcán-Központban-kurzusokon. Sosem beszéltünk, de tudtam, hogy a megtévesztő külseje mögött egy festőnövendék csodálkozik a világra, aki az Epres kertben tölti napjait.
Elbeszélgettünk, furcsa üzenetei voltak, amikért olyan hálás vagyok.

Hazaindulás előtt felmásztunk a Csiga dombra kedves-M.mel, ahonnét messze ellátni a sok színű dombokra-földekre, és meditáltunk egyet..Mennyivel más a természetben..mindig meglepődöm.
Ahogy nem lehet elég búzatáblából leselkedő őzgyereket, út mellett futó fácán hölgyet, vagy okos fejecskéjét billegető baglyot látni annélkül, hogy önkéntelenül lelkendeznem kellene.
Így van ez..

Most meg úgy, hogy bár korántsem írtam le mindent, de jó ez így, s tán elég is.
Vadásznom kell..
Lóóóóra!

...

tudom.türelem. mikor múltkor ráfeküdtem a gyakorlásra, elkezdtek feljönni a szarok.még az évekkel ezelőtti narkóélmények is..széthánytam az agyam is...abbahagytam a gyakorlást..és mondhatni elmúltak.
elkezdtem újra..és minnél intenzívebben teszem, annál több és több állat tűnik fel....rinocéroszok és kafferbivalyok...mindenféle patások és mérges kígyók, skorpiók..
Megpróbálok emlékezni a Láma szavaira...miszerint fontos! a seggüket látom..márcsak a seggüket..kifelé mennek..
jó..bocs..ha számít, hát bocs M.
De ide azt írok, amit akarok.

...

egy viszonylag nagy adag pörköltet reggeliztem nokedlivel. hidegen. képtelen vagyok kivárni amíg megmelegszik.
Ez az örök problematika..megnézem az összes olyan embert, aki tök hatékonyan segít mások életét jobbá tenni, ám a sajátjából hiányzik az a klasszikus párkapcsolati példa, avagy szarul működik..lásd: pszichológusok, tanárok kölykei..illetve velük való kapcsolatuk..vagy párkapcsolati terapeuták házeleje..nem épp patyolat fehér.
Igen, ott van pl. a 7. menyország c. nagysikerű szappanopera, melyben láthatjuk aput 6 gyerekének példaképeként, meg még remek lelkipásztorként is..node ez csak film.
S hogy a jó példákért kell nyúlni...mi?
Elzárom a fejlődésem útját ezzel az egyedül-lenni flessel..háttt szerintem nem. Amennyire tudok mások javára tenni és szeretni úgy, hogy én magam vagyok a szeretet, annyira nem tudom megérteni, hogy miért néznek úgy, mintha valami nem lenne oké ha nincs feleség-férj-barát/nő...vagy ha sztenderd normák tükrében meleg kapcsolatban élsz.
Ha egyszer nincs benned undor, ha a másiknak ugyanolyan nemi bélyegei vannak mint neked, akkor miért ne tennéd? ha képes vagy levetkőzni ezt a gátat, meglátni a szépet, a lényeget...???
Felelősséget kell vállalni azért amit elültetsz másban, vagy kizárólag mi vagyunk felelősek azért, miként mozizzuk le magunknak azt ami kívülről jön..Relatív szinten gondolkodjunk..ne felejstük, egyenlőre itt élünk...törekedni kell, de akkoris. pofázni mindenről lehet.
És bármennyire is fasza gondolat, hogy a ragszkodás nem helyes, hogy engem ugyan nem zökkent ki senki ha stabil a meggyőződésem, az emberek, a személyiségek durván hatnak egymásra, és ehhez nem kell feltétlenül nagy mártékben befolyásolhatónak lenni.
Ígyhát mondhatom azt, hogy nem vagyok felelős azért, ha megnyitok valakit, megszelidítem, aztán nem tudja kezelni magában, hová tenni azt, ha nem aszerint cselekszem-beszélek, ahogy következtetései szerint kellett volna..azok alapján amit mondtam-tettem korábban, és amiket ebből kifolyólag helyesen vagy helytelenül feltett magában..
Ha egy emberhez kötöd magad és lesznek gyerekeitek meg tudom én, arra azt mondják: így van rendjén.
Ha valami gettoban segítesz és gondoskodsz olyanokról akiknek erre szükségük van..ha sokan találhatnak mentsvárra benned amíg megerősödnek, ha megingathatalanul teszed annak ellenére, hogy ezerszer átvertek, visszaéltek gesztusaiddal -egy bizonyos nézőpontból-, ha lemondasz az úgymond kényelemről, és olyasmit csinálsz, ami maga a flow..nincsenek határai az identitásodnak, végre eszedbe nem jut magaddal foglalkozni, önmeghatározni, analizálni, rongálni a gondolkodással a tudást..csak teszed, ami olyan TERMÉSZETES..
akkor azt mondják: milyen önfeláldozó vagy.
önfeláldozó?? És ha számomra az az önfeláldozás ha bárhogy másként élek?..és közben még ártok is másoknak..illetve, amennyiben ahhoz az szükséges, hogy szándékosság legyen benne, élvezettel végrehajtott cselekvés, valamint öröm affelett amit okoztam, akkor nem.

...kínos: :)

Amióta Őrült Tom -aki egy évig kizárólag akcióhős figura, képregény és filmbeszerzés céljából mozdult ki a mindenfélékkel benépesített szobájából.. dee csak az ajtóig, mikor hozták a rendelést- elmagyarázta hogyan kell nézni kedvencére, a zöld izomkolosszusra, Hulk a barátom.

Megértem Őt.

Ezekebn a pillanatokban a lehető legnagyobb mértékben.

Most nem reagálok Miss Cinizmus sokadszori támadására-hiszen még élénken él a pöttyöslabdázás is-, jámboran elmormolok egy-két mantrát. Deee, nem vagyunk balekok. A haragmentes agresszió, pedig más tészta. :)

:) :) :)

Végre van egy csomó munkám..mennyei telefonkoferencia vóót..majd összeszartam magam, nehogy meg kelljen szólalnom...rájöttem mellesleg arra is, hogy az angolom szégyenletesen leamortizálódott :(

Pedig anno....hogy jutottam idáig? lefelé gyorsabb, köztudott..már, ha nem nézünk speciális esetket.eszközöket, amivel lehet fölfelé.

tenni kéne ellene..hjaaa.

(apám aszondaná: hát, lányom! a szellemi restségre nincs mentség!)

Reggeli gyakorlás helyett ma kivételesen pöttyöslabdázás volt.. Olyan pont-akkora!! olyan prios-olyan-katicás-olyan-féééényess!!!

úúúhhh..nem lehet abbahagyni nehemm lehet!! -késtem is 1órát-..Belekoncenrtáltuk az energiát és adogattuk egymásnak különböző erősséggel..
és wááááááááá!! háttt ezt mééégg!! És sok labda kell!! Mohó Jojó vagyok, és akarok még sok színűt és méretűűűt!!

De amihez igzaán kedvem lenne..ha most kívánhatnék egy nem túl nagyot, akkor olyan kidobóst szeretnék játszani ahol vannak partizánok!! bárcsakbárcsak!!! De ahhoz sok ember kell..jahh..el is felejtettem, antiszoc vagyok :)

talán pont annyit, pont annyi időre gond nélkül elviselnék :)