elnézve

az ixedik exosztálytársam esküvői képeit..menyasszonyok mindenféle habos ruhákban, komoly vőlegények oldalán, akik a legnagyobb infantilis idióták voltak a gimiben,.,
szóval..csak nézem őket, akik ezeket a cuccokat hordani is bírják, meg rendesen, RENDesen csinálni az egész tortúrát, s ebben még örömöt is lelnek, nemcsak kell nekik, hanem jó is..
Szóval, visszavonom: abban az esetben ha az emebr felnőtt korban nem jön zavarba ilyesmitől, akkor én nem vagyok az. De akkor el sem bírom képzelni hogy leszek valaha..
Ahogy anno baromira nem illettem a kamaszok zöme közé..most baromira nem illek a felnőttek zöme közé. Dehát miért kellene azt csinálnom amit nem szeretnék, ami nem jó nekem, de úgy szokás?
Nem lehetnék kevésbé felnőtt felnőtt..?
Frusztrál egy csomó ember, nem teteszenek bizonyos játékszabályok, nem akarom úgy!
És nem akarok meglepődést, hogy dehát az olyan szép, és olyan jó, és mindenki erre vágyik...Vágyik a tököm.
Hjajjj...
Milyen hülye kombinációkban létezem? Minden olyan dolog, aminek a "normálisabb" másokban egyenes következménye lenne ez, az, emez és amaz, az bennem tuti hogy olyasmit von maga után, ami a totál leszakadt, elveszett deviáns arcokban található.
Ám a többim, érthető módon az övékeikkel nem kompatibilis.
Teljesen meg bírok lepődni azon, hogy vannak olyan vonások, tulajdonságok, szokások, amik még az egymástól leg távolabb eső személyiségű embereket is közös nevezőre hozzák..és bennem éppen azok NINCSENEK sehol..
Vagyis, vannak, de nem szeretem azt az énemet aki akkor vagyok mikor azok szerint fejeződöm ki.

A gyereknek beilleszkedési gondjai vannak, noha épp ellenkezőleg hat legtöbb esetben: roppant nyílt és közlékeny, zseniálisan hamar köt ismeretségeket, nyit meg embereket, ért meg nem hétköznapi dolgokat, titkokat..
DE NEM MENNEK NEKI A HÉTKÖZNAPI DOLGOK! KÉPTELEN.. persze. olyan nincs, de
hogy képessé tegye magát rájuk...nehezebb számára mint amennyit megéri beletenni...mert nem ad, csak elvesz...És ha ugyanazt az energiát másba tenné...hétmérföldes csizmával léphetné át saját, más jellegű korlátait..

nem bírom a zajt, nem bírom a tömeget, nem bírom a bulikat, a mulatságokat..és még sok olyan dolog nem ad örömöt, ami a szociális létezés alapjait jelentené.

Ellenben sok olyan igen, ami az antiszociálisét..És mivel mindig a többség határozza meg a normát...nem kell folytatnom.

Miért küzdjek le olyasvalamit amitől megszabadulni nem vágyam, csak illik...csak a kirekesztetettség elkerülése végett szükséges.
volna.
de már van jogom dönteni.
ha nekem ez nem kell...
választhatok..
FAKKK ANÁÁÁÁLLLL!!

egyetlen szerencse, hogy a "módszerek" itt vannak..és mégha hetek óta képtelen is vagyok hozzájuk nyúlni, már ismerem az Utat..amin át visszatalálhatok a középpontomba.

Mi tart vissza? Miért nem?

"HA ÉRZED, CSINÁLD, HA GONDOKOZOL, HAGYD ABBA"

gondolkozom..hogy kell nem?

vissza kell térnem a napi ritmusomhoz...hónapokon át működött. Jellemgyenge nem vagyok, hisz eltéríthetetlenül, megátalkodottan zabálom a csokoládét is..példának okáért :)

Nem akaszthat meg egy fos munkahely...csak ki lehet hozni belőle jobbat amíg nincs más..