hörrrrggggg........

a tanítások azt mondják, emlékezzünk: nem ránk, csak mellénk céloznak..

Én nem tudom.. Nem tudom..Ha valaki konkrétan az énenergiakészletemből akar kimarkolni egy nagyot, hogy az arcába tömje, élvezettel törülve le a kicsordulót..akkor, nem tudom.

Úgy kéne gondolnom erre, hogy ha nem pont én ülnék itt, akkor azzal a mással tennék ugyanezt helyettem, tehát nem a személy a lényeg, hanem egyszerűen az, hogy VAN alany.

Gyere bazmeg, nyilazz le, hogyne, de mi bajod van??

Nyílván az a leg kézenfekvőbb, ha az ember kommunikál és felteszi ezt a kérdést, ha van rá valamilyen lehetősége, illetve ha teremteni tud.

És igen: azért nem tesszük sokszor, mert bár tudjuk, hogy lehet normális módon is konfrontálódni, sokszor szarul sül el.

Pl. ha tudod, hogy a másik kivetkőzik magából, hogy olyan helyzetet teremt, amiben aztán nem szívesen áztatod a segged kötelezően napi 8-ba'. És nem nyit az egyensúly teremtés lehetősége felé. Nem megy még annyira nekem sem, hogy csak várakozón mosolyogjak kézremegés, arcpír, meg felforrósodott fülek nélkül(ha nincs semmi közöm az illetőhöz, nyílván jobban sikerül). Próbálom, de még nem vagyok olyan profi, és nem tanultam évekig fegyelmet, harcművészetet, meg ilyesmit. Még hajlamos vagyok odébb menni (ahelyett, hogy miképp régen kirobbanjak , majd felmondjak, és elszívjak egy adag hasist) csöndben és hagyni az egészet.

Bakker...mit mondj?: halál negatív vagy..tényleg nem veszed észre, hogy folyamatosan cinizmus söréteket szórsz minden kiejtett szó vagy gesztus után? Tényleg nem érzed, hogy rakom bele az enerzsíít abba, hogy elvegyem a szavaid élét, hogy alád megyek kedvességből, pedig akkora pofám van, hogy ha kinyitom igazán, sok a leggyengébb pontjához kap és bőgni kezd?

Gyüühhh..dehát már mondtam. Valamilyen szinten már ő is magáról.

Munkatársak.. Állítólag hozzájuk durvább karmikus kapcsolat fűz mint pl. a barátainkhoz, hiszen a legtöbb időt velük töltjük napunkból-hetünkből-fél életünkből.

Van egy pont amin túl nem hagyom magam, nem támadok, de szólok az igazság nevében, csak egy kis nyeles tükröt tartván az orca elé.

Tudom, dühítő bír lenni, ha arcbaköp a saját szánk.

De, nem szeretném, ha ez a dolog tovább fajulna, mert elég stresszes így is.

És tudjátok mit? Igazából nem dühös, hanem szomorú leszek, mielőtt leporolom magam és Közöny községe felé veszem az irányt.

Ki miatt..magam miatt..nem gondolom, hogy kevésbé kéne lelkesednem emberek iránt, mert nem várom el azt a többet amit képzeltek...ááh..nem is képzelek többet.sokszor inkább kevesebbet..mit tudom én..mit tudom én..keresem hogy én mit..de nem lehet túlzásba vinni ezt se, mert a mártíromkodás is önigazolás, és az gáz...ez egyik leggázabb.