...

No persze, ha nem lett volna beszórva a seggem most-azonnal-kell-sóval, akkor a 3 pöckös dühöngő helyet szerezhettem volna 8-asat is.

Tényleg roppant hamar kialakul a hozzászokás, asszem ehhez elég volt egy kis kalapálás a játéküzletben, néhány újabb csapással Pajtinőnél.

És én még kételkedtem, mikor a könyvben arról számolt be a főhős, hogy napokig csak, és kizárólag a dühöngőt gyepálta..Arra gondoltam, hogy ha kiüresedett állapotban is volnék sem volna kielégítő számomra a több napos, kizárólagos pöttyös labda pattingatás, és pöcök csapkodás...

Tévedtem.

Visszatalál az ember valahová. Amiről a felhőtlenségre asszociál. Nem , nem akarok tévesen olyasmin rinyálni, h. bezzeg gyerek korban...mert ne állítsa senki, hogy az maximálisan tuti volt.Gyakorlatilag több esetben ütközött korlátokba az ember, mint most. Nem beszélve arról, hogy nem saját magunk áltak emeltekbe.

Az azonban tény: imádtam az új gumilabdákat!!!

Mekkora jó volt!! Csapatversenyeken pl. szép, fényes, vadiúj gumilabdát nyerni!! Mindig fájt nekem ahogy láttam megkopni, de überszuper és megunhatatlan volt! Egyedül a falnak rugdosni, egymásnak, dobálni, pattingatni.. A kis fényes gumilabdákat talán jobban is kedveltem mint nagyobb fajtársait. Mikor egész napos mókázás után hazavittem, megsikáltam, megfürdettem, megtörültem, és felvittem az emletes ágy tetejáre, privát birodalmamba -ahol zseniális életteret alakítottam ki magamnak-, és folytatódhatott a kísérlet..plafonról, szemközti falról, vagy egész messziről fogadni a visszatérő lasztit. Akkor még nem volt lusta az ember 5 percenként lekászálódni és újra meg újra fel létrázni vele..

Egyszóval: muszáj szereznem egy kis, lehetőleg pöttyös labdát.

Van néha úgy, hogy ezek a dolgok becsapósak.

Vissza akarsz nyúlni valamiért amin totál rajta voltál kiskolbászként, aztán megszerzed, és rájössz, hogy fél óráig volt vicces.

És még mondják, hogy a gyerekek figyelme nehezebben, és jóval rövidebb időre köthető le mint a felnőtteké.

Pedig, a tapasztalat azt mutatja, hogy ők sokkal közelebb vannak a Teljességhez, miként kevesebb elválasztódást tapasztalnak. Sokkal inkább képesek örömtelien megtapasztalni helyzeteket, olyan módokon, ahogy nekünk talán eszünkbe sem jut. Vagy csak, nem érezzük magunkat képesnek rá, esetleg úgy tűnik nem esik jól (hogy jólessen).

Jártam kellemetlenül....azzal a kis műanyag keretes, kockákból álló képpel, tudjátok, amiből egy kocka ki van szedve, így tologathatod őket, hogy kirakhasd az ábrát ..Aztán, ott volt az a plexi dobozba zárt labirintusféle, amiben kis golyókat kell célbajuttatni, annélkül, hogy a már révbeértek kimozdulnának..A "csettingetőben" sem leltem élvet kb. 2 perc után.., nem beszélve a kedvenc porba-rajzolós játékaimról amiket valóban reggeltől estig, de igazán megállás nélkül bírtunk tolni az utcán, vagy az udvaron..Pl. fiú-lány, ugróiskola, gumizás.

Így van ez..De a labdák biztosan nem okozhatnak csalódást, így ebédszünetben be kell szereznem egy gusztusos, kisméretű darabot.

alig várom :)