konec

Kedves Mindenki!

a blog mint olyan, mindigis idegen volt tőlem. Sokféle blog létezik, de a legtöbb asszem naplóra hasonlít. És amennyiben ez így van, megha egyesek kikérik maguknak, hogy te csak ne kommentáld az ő saját oldalukat ahová azt írnak amit akarnak, akkor nem nagyon értem, hogy miért fontos hogy lássa más is.. Kétségtelen, hogy különösmód inspiratív a tudat, h. mások olvasnak, ezt kár lenne tagadni...node akkoris. Megfigyeléseim szerint a legtöbben folyamatosan szenvelegnek, hogy milyen szar, milyen nyűg az élet -kilépni persze gyáva mind..s ez ostobaság is-, s hogy nekik mennyivel nehezebb, mert az átlagemberek, meg ők..örökösen csak a különbségek..lányok, akik igyekeznek bazi tökösnek bizonyulni a hördkör szlenggel agyoncsapott intellektuális kínlódásukkal-egyik másik oly kísértetiesen hasonlít, mintha összebeszéltek volna, de az egymásrahatás mindenképpen nyílvánvaló, főként ha az is,hogy egy körbe tartoznak..dee, ezzel sincs gond, csak nekem nem jön be-, nem egy, tucat ilyet találok.biztos tükör, és akkor jobban górcső alá veszem magam
Az egészben nem találom azt a felhőtlenséget meg egymás iránti tiszteletet, meg nyitottságot, ami nemcsak elméletben kell hogy létezzen, azért, mert tudjuk, hogy illik, vag ytovábbi jófejségi pontok járnak érte.
A túlzások, és nagyzomán bezzegeskedésekre nem helyes ha mondok bármit, ugyan miért ne írhatna bárki amit akar, színházban nőttem fel, tudom hogy van ez...a képtelenségekkel, amiket vásznon nem hinnél el, ámde az életben történnek. Valószínűleg ezért kerülnek Utamba mindig elképesztő élettörténetű emberek, amik sokszor még az enyémen is bőven túl tesznek.
Egyszónak is száz a vége, unom ezt, amit felvetettem, azt mind csekkolnom kell magamban is, ennyi volt a tanulság, az önképzőkör része.
V. halála után kedzdtem ezt el írni, hátha könnnyebb lesz, olyan sebezhetőek vagyunk veszteségek által..noha ért már. mentek el fiatalon az életemből, vagy a sajátjaikból..Nem gondoltam, hogy V.-vel másképp lesz ez..az elengedéssel, meg ilyesmi.
Azt hiszem egyeltalán nem lett könnyebb, nem fáj kevésbé..nem tompult az illata orromban, sem a szívverése a mellkasára tapasztott dobhártyámon...ugyanúgy kiszabadul minden felbontott juharszirupos üvegből, és nem hallgatnak rám a hangszórók a tesco-ban sem, hogy kuss legyen...egyfolytában a gitározását hallom..meg ahogy énekel..és egyeltalán..
az első mindentszabadnincshatár.
ha sikerült volna felküldeni akkoris sokáig burokban élne ott..de legalább ott lenne..
tudom, h. legtöbb esetben magát siratja az ember, h. szegény ő, jól itt hagyták, hiányt okoztak..de én azt érzem, hogy abba nem tudok belenyugodni, hogy Neki most olyan rohadt szar..hogy flesbekem van..és újraélem az összemosódott identitástudatot, és én vagyok Ő...ahogy ott áll a fényrengetegben, mintha érezném azt az egészet amit okozott magának..AZT AKAROM HOGY BÉKÉBEN LEGYEN..de a karma törvényei szerint ez lehetetlen. nagyon sokáig ...rátenném magam erre az én vagyok Ő flesh-re? ezt, nem tudom...valószínű, hiszen bármit magam köré manifesztálok, kiskorom óta..
hogy pont neki nem..pont NEKI nem tudtam. nem tudtam..hogy pont Őt nem tudtam emlékeztetni hogy Te fasz!! élni kell, csinálni kell! ..el kéne engedni ezt..Őt..
mintha ez is nyavajgásféle lett volna. úgy tűnik, én sem kerülöm el ezt a csapdát, úgyhogy
most innét én leköszönök, elindiánszökellek
és maradok a jól bevált, vaskos "gondolkodó fütezet"-eimnél.
:)

!

ÉS EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE EGYELŐRE..TUDOM PAJTINŐ..próbálom tudatosítani :)

óóóóóóóó

óóó.óóóó....és ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
dejóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó volt!!!
hajnalban kelni, indulni, vidéki csöndbe érkezni, ásót-taligát ragadni, tűző napon dolgozni..S ha valaki azt gondolná cinikusan csengenek e szavak, biztosíthatom, minden effélétől mentesre szántam. Basszus! Úúgggy imádom, mikor minden izom szétfeszül,és csak tolod-tolod a melót, kiizadsz minden verbális infekciót, ami idegenekezűleg beléd fröcskölődött, te meg beengedted, mert evokatív interakció, megmindennn..
Szóval, egy gyerekkel (aki valami műszaki ketyerék működését hangolja össze mindenféle programokat írva ehhez, az a típus, aki látszólag kikéri a véleményedet, ámde semmiképp sem fogadja el. Viszont kifogyhatatlanul adja az érveket a saját maga által felkínált variációra), tiszta szívű ember, ezt meg kell hagyni, nem bántana szóval sem , csak tipikus pasi, mellékesen..Krisztusi korral...van olyan is, hogy Buddhai??
Szóval, mivel a házak között fapogácsákkal kirakott utak 10 évnél is öregebbek voltak, fel kellett szedni a rönköket -amik csak föld feletti részüknél fogva látszottak pogácsáknak..ki gondolta volna, mi? -, újra kiásni az alapot, le-csirkehálózni vakond-ok ellen, meg sóder és murva és hántolt rönk...azokra súlyos csapások és helyköz töltés-tömörítés, fáradhatatlanul.
Reggel kezdtük, a többi serényke legénykével és dolgos szorgos nővel, akiknek szintén jutott munka bőven. Itt ott lassan haladt a folyamat, ha találtak néhány csigát, bogarat, hangyatojás hadakat, akiket haladéktalanul deportálni kellett másüvé, egyúttal újra kedvező életkörülményeket biztosítani számukra.
Este 7kor, egybehangzóan kijelentettük bajtársammal, hogy tuti game-over a maira, mer' ő képtelen mégegyszer magasba lendíteni a kalapácsot, én meg képtelen vagyok egyetlen újabb taliga sódert is hordani.
Wúúú...asszem a testem azt az érzetet keltette bennem, hogy valójában higanyból van, és bele akart folyni a szivacsba, ahová később levetettem magam (némi zuhi, tűzön-vokban sütés, és területen meg faluban csatangolás után)..cikki vagy nem...Királyfival (aki teljes űrutazó szerelésben fűkaszált, meg árkot ásott bokron túl a webszerkesztő lánnyal, aki nagyon különös és van valami felettébb érdekes a kimértségében, amiben valamiképp tudattalan nyersesség és végtelen jóindulat egyvelege fő takarékon, fűszerezve egy csipet frissen szedett nyitottsággal..ám a tekintete..a tekintete. megfejthetetlennek bizonyult egyenlőre. tudni szeretném..ki kell derítenem. milyen lehet a világa?) kidőltünk, míg a többi barát meccset nézett a faluban, vagy sütögetett az este érkező vidám sereglettel a Láma háznál.
Igen, azért viselhettünk volna fejfedőt, több réteg napvédő krémmel...

Voltunk tejér'...meztéláb..és amikor beléptünk a rendetlen, ganéjszagú udvarról a piszkos házikóba, hirtelen nyakamba ugrott AZ az illatkombináció, melyre felujjongott az összes érzékszervem.
A frissen fejt, nyers tehéntej szaga, vegyülve az idős emberekével, és némi kosz-szaggal...szénapadláson járt macskáéval...a hűtő berregése, amitől rezeg a vitrin üvege azon a bizonyos frekvencián, ami -mostmár tudom- egy kedves mantráé...
Aranyfürtös kicsi-én felkacagott bennem és összecsapta kezecskéit.
Milyen gyönyörű..
milyen gyönyörű gyerekkorom volt..milyen SZABAD!!
Találtam egy naptárbejegyzést..úgy tizenkevés éves koromból...
"Az ütlegből s a félelemből levél születik, szirom és virágpor"- mellé még azt írtam: mikor??? de mikor lesz belőle az?? Tudni akarom!
Most már látom, hogy igaz. Tényleg nem hittem volna hogy egyszer csak a szép marad.
Az ütlegből és a rettegésből csodaszép virágok nyíltak..mézédes virágpor hull, és abba sem marad.
A mindennapi brutalitások után.
Mikor képzeletben embert öltem és a rákon meditáltam naphosszat. Felnőttekkel barátkoztam akik mindig ostobának hiszik a gyereket, noha hallottam és láttam mindent. összeraktam és szörnyülködtem, hogy ilyenek ezek? nem véd meg senki.

Csodálatos metamorfózis. de, nem öngeneratív álomkép..színezés, vagy így-könnyebb..
Persze, nem esem abba a hibába, hogy később felmentem magam a gyerekeimmel szemben, mondván: én velem is ezt tették, mégis ember lett belőlem..
Óóóóó, nem.
Azt hiszem megtanultam amit mások hibáiból meg lehetett.Azt is amit tiszteletreméltó erényeikből.

A saját hibáimon pedig tompít majd a férjem..azt hiszem. Jó páros vagyunk.
Csak a világgámenős-magányos farkas gondolataim térjenek már nyugovóra, és ne ugráljanak körbe bemérhetetlen időközönként fűszoknyában, torkomnak szegezve lándzsáikat.
Amit tennem kell, minden lény javára, meg fogom valósítani. Számtalan kombináció létezik.


Találkoztam még egy csillogó tekintetű Képzős gyerekkel, akivel már véletlenszerűen többször összefutottam utcán-Központban-kurzusokon. Sosem beszéltünk, de tudtam, hogy a megtévesztő külseje mögött egy festőnövendék csodálkozik a világra, aki az Epres kertben tölti napjait.
Elbeszélgettünk, furcsa üzenetei voltak, amikért olyan hálás vagyok.

Hazaindulás előtt felmásztunk a Csiga dombra kedves-M.mel, ahonnét messze ellátni a sok színű dombokra-földekre, és meditáltunk egyet..Mennyivel más a természetben..mindig meglepődöm.
Ahogy nem lehet elég búzatáblából leselkedő őzgyereket, út mellett futó fácán hölgyet, vagy okos fejecskéjét billegető baglyot látni annélkül, hogy önkéntelenül lelkendeznem kellene.
Így van ez..

Most meg úgy, hogy bár korántsem írtam le mindent, de jó ez így, s tán elég is.
Vadásznom kell..
Lóóóóra!

...

tudom.türelem. mikor múltkor ráfeküdtem a gyakorlásra, elkezdtek feljönni a szarok.még az évekkel ezelőtti narkóélmények is..széthánytam az agyam is...abbahagytam a gyakorlást..és mondhatni elmúltak.
elkezdtem újra..és minnél intenzívebben teszem, annál több és több állat tűnik fel....rinocéroszok és kafferbivalyok...mindenféle patások és mérges kígyók, skorpiók..
Megpróbálok emlékezni a Láma szavaira...miszerint fontos! a seggüket látom..márcsak a seggüket..kifelé mennek..
jó..bocs..ha számít, hát bocs M.
De ide azt írok, amit akarok.

...

egy viszonylag nagy adag pörköltet reggeliztem nokedlivel. hidegen. képtelen vagyok kivárni amíg megmelegszik.
Ez az örök problematika..megnézem az összes olyan embert, aki tök hatékonyan segít mások életét jobbá tenni, ám a sajátjából hiányzik az a klasszikus párkapcsolati példa, avagy szarul működik..lásd: pszichológusok, tanárok kölykei..illetve velük való kapcsolatuk..vagy párkapcsolati terapeuták házeleje..nem épp patyolat fehér.
Igen, ott van pl. a 7. menyország c. nagysikerű szappanopera, melyben láthatjuk aput 6 gyerekének példaképeként, meg még remek lelkipásztorként is..node ez csak film.
S hogy a jó példákért kell nyúlni...mi?
Elzárom a fejlődésem útját ezzel az egyedül-lenni flessel..háttt szerintem nem. Amennyire tudok mások javára tenni és szeretni úgy, hogy én magam vagyok a szeretet, annyira nem tudom megérteni, hogy miért néznek úgy, mintha valami nem lenne oké ha nincs feleség-férj-barát/nő...vagy ha sztenderd normák tükrében meleg kapcsolatban élsz.
Ha egyszer nincs benned undor, ha a másiknak ugyanolyan nemi bélyegei vannak mint neked, akkor miért ne tennéd? ha képes vagy levetkőzni ezt a gátat, meglátni a szépet, a lényeget...???
Felelősséget kell vállalni azért amit elültetsz másban, vagy kizárólag mi vagyunk felelősek azért, miként mozizzuk le magunknak azt ami kívülről jön..Relatív szinten gondolkodjunk..ne felejstük, egyenlőre itt élünk...törekedni kell, de akkoris. pofázni mindenről lehet.
És bármennyire is fasza gondolat, hogy a ragszkodás nem helyes, hogy engem ugyan nem zökkent ki senki ha stabil a meggyőződésem, az emberek, a személyiségek durván hatnak egymásra, és ehhez nem kell feltétlenül nagy mártékben befolyásolhatónak lenni.
Ígyhát mondhatom azt, hogy nem vagyok felelős azért, ha megnyitok valakit, megszelidítem, aztán nem tudja kezelni magában, hová tenni azt, ha nem aszerint cselekszem-beszélek, ahogy következtetései szerint kellett volna..azok alapján amit mondtam-tettem korábban, és amiket ebből kifolyólag helyesen vagy helytelenül feltett magában..
Ha egy emberhez kötöd magad és lesznek gyerekeitek meg tudom én, arra azt mondják: így van rendjén.
Ha valami gettoban segítesz és gondoskodsz olyanokról akiknek erre szükségük van..ha sokan találhatnak mentsvárra benned amíg megerősödnek, ha megingathatalanul teszed annak ellenére, hogy ezerszer átvertek, visszaéltek gesztusaiddal -egy bizonyos nézőpontból-, ha lemondasz az úgymond kényelemről, és olyasmit csinálsz, ami maga a flow..nincsenek határai az identitásodnak, végre eszedbe nem jut magaddal foglalkozni, önmeghatározni, analizálni, rongálni a gondolkodással a tudást..csak teszed, ami olyan TERMÉSZETES..
akkor azt mondják: milyen önfeláldozó vagy.
önfeláldozó?? És ha számomra az az önfeláldozás ha bárhogy másként élek?..és közben még ártok is másoknak..illetve, amennyiben ahhoz az szükséges, hogy szándékosság legyen benne, élvezettel végrehajtott cselekvés, valamint öröm affelett amit okoztam, akkor nem.

...kínos: :)

Amióta Őrült Tom -aki egy évig kizárólag akcióhős figura, képregény és filmbeszerzés céljából mozdult ki a mindenfélékkel benépesített szobájából.. dee csak az ajtóig, mikor hozták a rendelést- elmagyarázta hogyan kell nézni kedvencére, a zöld izomkolosszusra, Hulk a barátom.

Megértem Őt.

Ezekebn a pillanatokban a lehető legnagyobb mértékben.

Most nem reagálok Miss Cinizmus sokadszori támadására-hiszen még élénken él a pöttyöslabdázás is-, jámboran elmormolok egy-két mantrát. Deee, nem vagyunk balekok. A haragmentes agresszió, pedig más tészta. :)

:) :) :)

Végre van egy csomó munkám..mennyei telefonkoferencia vóót..majd összeszartam magam, nehogy meg kelljen szólalnom...rájöttem mellesleg arra is, hogy az angolom szégyenletesen leamortizálódott :(

Pedig anno....hogy jutottam idáig? lefelé gyorsabb, köztudott..már, ha nem nézünk speciális esetket.eszközöket, amivel lehet fölfelé.

tenni kéne ellene..hjaaa.

(apám aszondaná: hát, lányom! a szellemi restségre nincs mentség!)

Reggeli gyakorlás helyett ma kivételesen pöttyöslabdázás volt.. Olyan pont-akkora!! olyan prios-olyan-katicás-olyan-féééényess!!!

úúúhhh..nem lehet abbahagyni nehemm lehet!! -késtem is 1órát-..Belekoncenrtáltuk az energiát és adogattuk egymásnak különböző erősséggel..
és wááááááááá!! háttt ezt mééégg!! És sok labda kell!! Mohó Jojó vagyok, és akarok még sok színűt és méretűűűt!!

De amihez igzaán kedvem lenne..ha most kívánhatnék egy nem túl nagyot, akkor olyan kidobóst szeretnék játszani ahol vannak partizánok!! bárcsakbárcsak!!! De ahhoz sok ember kell..jahh..el is felejtettem, antiszoc vagyok :)

talán pont annyit, pont annyi időre gond nélkül elviselnék :)

szerda

Reggeli zabpelyhezés közben megtudhattam, hogy
A nem organikus hypermenorrhoea hátterében gyakran a túlzott mértékű ösztrogén termelés és így az endometrium fokozott prolifaratiója áll. Erről részben hormonmeghatározással, részben endometriumbiopsiával és kórszövettani vizsgálattal lehet megygőződni.
Ha jól emlékszem :)
Mellesleg, ha elgondolkodik rajta az ember, akkor érthető. Sőt, meg is nyugodtam..Ezek szerint az is rendben van, hogy éréskor kiszakad a petefészkem a helyéről, mert hypertermékeny nőstényállat vagyok. Csak tudnám, hogyan egyeztethető össze az extra adag ösztrogén néhány olyan izomcsoportommal, ami ezen fejletségi állapotában, kiváltképp férfiaknál figylehető meg :)

Pajtiő tekintettel volt rám, s miután mélységes sajnálatát fejezte ki affölött, hogy különös történetei nyomasztó álomképeket eredményeztek nálam, nem beszélt bizarr dolgokról, és a legvisszataszítóbb nemi betegségeknek is csak költői megnevezéseit ismertette.
Azt azért gyorsan elmondta, hogy a szemgolyóműtétekhez is hozzá lehet szokni..ami még mindig jobb a végtagleválásoknál.
Tulajdonképpen itt az jut eszembe, hogy kurvajó! ezz nagyon nagy! hogy minden gondolat bölcsesség, mind fantasztikus! pusztán azért, mert megtörénhet. mert egy lehetséges variáns..ami valaminek, ami valaminek, ami valaminek..
wáááááááááá
néha igazán térdemre kell csapnom hogy íííííííííhhh..erről is le kell maradjak ebben az életmben, pedig de jó volna beleugrani, megtudni róla mindent..úúúhh...mennyiféle út van, és nem lehet mindegyiken egyszerre járni.
Jó..Pajtinő még azt is fájlalja, hogy ebben az életében már zsiráfnyakú nő sem lehet, hiszen a fémgyűrűket egészen kiskorban kell elkezdeni hordani...s hogy mi mindenre lehet jó egy extrém hosszú nyak?? :)
Tényleg..még sosem láttam halott zsiráfnyakú nőt, akit megfosztottak ékszerétől..kíváncsi lennék hogyan is fest egy ilyen deformáció..kerestem a neten, de seholsem, csak harcidíszben..valakinek ötlet esetleg?

Nahh..kalandra fel. A bringómat kénytelen voltam magára hagyni olyan falak között, melyeket nem nagyon ismer..szegényem biztosan fél egy kicsit..
Viszont, papucsban cuppogtam el idáig, átkelve néhány patakká duzzadt izén... a talpam fekete a bőrfestéktől, a lábujjaim között pedig hatalmas vízhólyag lüktet, ami vicces..hogy ott. :)

Épp most ment el egy jelölt, akit bár én szerveztem ide, már az ajtóból visszafordítottam volna hogy "sorry, de 20kg-val több és egy arcplasztikával kevesebb Ön, mint amennyi mellett figyelembe vehetjük azt ami a fejében készülődik startra, kár a gőzért"..
Ez mekkora orcátlanság? Nem elég hogy valaki megmondó ember velünk keresteti a potenciális szeretőjét, én mindenképpen szarul érzem magam ettől, s hogy kezet adok ehhez..valamiféle segítséget..Még jó, hogy nem nekem kell leszerelnem, mert nem biztos hogy meg tudnám állni, hogy ne mondjak igazat finoman. Igaz, ahoyg a Csernus mondja: hülye vagy, ha nem ismered fel hogy egy szituban aktuálisan csak elvileg lehetsz őszinte, gyakorlatilag semmiképp sem ajánlatos. ettől persze hazudni még nyílván nem kell.
csak hallgatni.
nekem, megrögzött fecsegőnek..na ja. túl sok a szöveg. a felesleges.
lépjünk a tettek szavannájára. Ma lándzsát hajítani van kedvem, az íj helyett. hulljanak azok a fejek..
Jó vadászatot, Tara!

megoldás..

..ami mindig van.
Azt hiszem sok minden próbára tett az utóbbi időkben. Tudom miért kapom, és joggal. Úgy tűnik , nem árt mindig résen lenni a megingathatatlanság megtartásához..
Úgyhogy pénteken fogom magam, és szépen lemegyek Becskére.. Az a nagy csönd..az erdők meg a dombok..és jó sok fizikai munka kell nekem most, egy marék idegen baráttal, mégis magam..
Már jelentkeztem is..és alig várom..
kilátásban: favágás, hántolás, festés, vizesblokk ásás...
és gyakorlás :)

ál-lom?

ma reggel konfrontálódtam lakótárssal..szerintem nagyon jófej voltam és toleráns, és azon pillanatban úgy tűnt ő is..Majd meglátjuk hogyan csapódik le mindez a továbbiakban. ismerem én ezeket a jelnségeket: lászólag vette az adást, mélyen egyet is ért..aztán forgólódik benne kicsit, és beindulnak a kompenzációk. Mindenestre, kiemeltem azokat a dolgokat is, amikben szerintem korrekt, mert tényleg az.

Mellesleg, ha mindent megtanultam volna tőle amit kell, akkor már adódott volna lehetőség arra, hogy elköltözzek. Ígyhát még figyelnem kell.

(ezt nem mondtam neki)

Asszem azért úútálom ha embereket sok-sok alkalmon keresztül órákig hallgatok panaszkodni, mert egyrészt őszintétlenek mikor interaktív kommunikációs igénynek álcázzák azon akaratukat, hogy elmondhassák mindegykinek a sirámaikat..de, ez nem olyan nagy cucc..Az is hagyján, hogy ha egyetlen egyszer egy kérdést vetsz fel, hogy ha ez ilyen szar, akkor mit gondol, mi az amit tehetne, amihez kedve van, toroknak ugranak és onnantól te égsz a véreres szemek fókuszában, hogy hogy merészelsz olyasmit gondolni, hogy nem mások a felelősök, azok a rohadékok, mit képzelsz, hogy ő maga tehetne valamit?, te ostoba!

Szóval,még ez is rendben volna, ha empatikus vagyok.

DE AZ NEM!

hogy kiköveteljék maguknak azt, hogy szállj be a szidalmazásba, hogy bólogass, hogy gyűlöld te is azt akit ő..

ez nincs redben.

AZ PLÁNE nincs, hogy hagyom hogy rossz karmát hozzon létre.

de, sajna ez sem segít.

Ők keresnek meg, elkezdenek nyavajogni, majd mocskolódni, és mikor minap szóltam, hogy kérem, ilyet ne mondjon másokról, mert rosszat okoz magának ezzel, akkor a legmélyebb felháborodást kaptam, hogy ő nem hisz az ilyesmiben (bocs. nem opcionális), és ez vagyok én, gartulál, micsoda fantasztikusan megértő lélek vagyok.

:)

nem tudom. úgy tűnik ezzel nem bírok mit kezdeni. inkább elkerülném a továbbiakban. amíg így vagyok.

Azon gondolkodom, egyeltalán nem csoda, hogy 18 évesen, amikor csak löktem-csak löktem a vádjaimat és halál sértett voltam, nem szóltak hozzám egy szót sem a terapeuták.

ugyan mit lehetett volna? Hiszen egy ilyen beszűkült tudat mindent de mindent hárít, megmagyarázza mások mindenkori aljas bűnösségét..

ugyan mit? hát semmit.

de, én 18 voltam.

és nem gondolom úgy, hogy ismét jöhet ideje annak hogy azt higyjem: mások faszfejek..csak és csak és csak.és szegény én...

Különös álmom volt.

Úgy, mint múlthét kedden. Ma is arra ébrdtem, hogy szíven döftek egy tőrrel. Éreztem is.

Korábban sosem ment addig a történet, hogy végső sebet kapok, csak tudtam, hogy itt a vége.

Egy sövénylabarintus félében jártam (ez adódhat onnan, hogy tegnap szereztem egy új Pelevin könyvet.. az előzőben gyakran szerepel ilyen ), és az egyik fordulóban várt valaki..Mikor odaértem, elkapott és bár ugyanúgy meggyőződésem volt ott, mint ébren, hogy nekem senkisem akarhat ártani -ha igen, meggondolja magát-, fölém kerekedett erejével, és hatalmas tőrt döfött a mellkasomba. Át a szegycsontomon.

Összeestem, aztán felkeltem, de tudtam, hogy halott vagyok. Elmentem valakihez(?)..közben rádión beszéltem az exemmel, hogy hogy van mostanság..mit csinál, hogyan él..( épp a legutóbbi Loe könyben olvstam a rádiózás fantasztikumáról, miszerint az ember úgy beszélhet másokkal a világban, hogy nem emeli fel a telefonkagylót)..aztán megszakadt az adás, és odaértem valakihez(?).

feltártam az ingemet, és különös, jóságos mosollyal mutattam a stigmát: csupa vér voltam. és annyit mondtam: szíven szúrtak,meghaltam.

Mivel a múltkori fogadalmunkat követő éjjel szintén ilyesmit éltem át, Pajtinő rögtön lelkendezett, hogy milyen romantikus módon mutatkozott meg álmomban az újjászületésem ténye
Nem tudom. Talán köze lehet az igazságügyi orvostanon látott élménybeszámolóihoz..Sokat mesélt a kombinált módon öngyilkosságot véghezvitt kis nyugdíjasokról..Akik különös, egymást működésbe hozó szerkezeteket gyártanak, így végezve magukkal áram által.

És azok, akik rengeteg mellkas szúrás után, ettől elveszítve az uralmat elméjük felett végül átdöfik a szegycsontjukat, hogy megöljék a szívüket.

Az okok sosem egyfélék.

De, ettől még furcsán érzem magam.

Nagyon furcsán.

A reggeli gyakorlat jó volt. nagyon jó.

Aktivitásom magas szinten áll. Szerencsére. hiszen ez többet ér nekem sok dolgonál, a pénznél mindenképpen, de ahhoz hasonlónak vélem: rengeteg mindent megtehetek általa.

Ideje dolgozni.

hééétfő

ettem málnát, ittam probiotikus placebot, hajnali gyakorlás..ami kompenzálta a 4,5 óra alvást, mivelhogy el.....tuk az időt :)

Volt hajnalozás Pajtinővel, aki azt az ötletet adta, hogy közlekedjek énis füldugóval a városban, a zajártalmak ellen, és igaza van. Be is szereztem egy párat. Tulképp, épp annyira hallok, amennyire szükséges a felelősségteljes közlekedéshez.
Annyit sportoltam, hogy kocsikat bírtam volna halomra hányni félkézzel.
Úszás közben épp arra gondoltam, ahogy egyre inkább ráhangolódtam a felhőmasírozásra, hogy micsoda kár, hogy csak a bringón van sebességváltó, a vízen nincsen..mármint, hogy nem lehet állítani a közegellenálláson, mert biza nekem ez most túl puha, túl könnyű, és a tüdőm sem tűnik elég nagynak, méééégmééégmééég tudnék szvíni magamban a következő felbukkanáskor.
Szóval, épp naggyon vagányan raktam neki, a fordulóban várakozó lány indulását meg sem várva folytattam a következő körrel, gondolván: bocccs anyukám, ha te nem, én feltétlenül azonnal..
Aztán, a víz alatt észeltem a közeledő, majd mellett elhullámzó, könnyedén dudorászó (mellesleg fantasztikus) lábakat, melyek halkan hajtották a karcsú testet. A kezek, mintha lopakodtak volna a vízben..mégis, a következő felbukkanásomkor "anyukám" már a medence végén lebegett..
:)
Hmm..de, ha nagy akarásnak nyögés a vége, nem-akarásnak szintén, épphogy akarás meg semmire sem elég..akkor asszem fejlődnöm kell technikailag.
Egyszer egy 80 éves bácsi, akit már 2szer rokkantnak nyilvánítottak, vigyorogva megvárt a hossz végén, és azt mondta: figyeltelek a víz alatt:) Van fogalmad róla milyen szar a lábtempód?
Ö...3 napja gázoltak el..járni még nem nagyon tudok, gondoltam, legalább ússzak.
Dee, miután röviden feltárta előttem élettörténetét, asszem bántam hogy ily csekélységet megjegyeztem.
Apám! Nem volt semmi az öreg. Bárcsak akkora aktivitással rendelkeznék olyan idősen!
Méregtelenítettem szaunában hogy aztán újratöltsek nitrózus gázokkal a vársban, felfokozott légvétellel..mert csak TEKERTEMTEKERTEMTEKERTEM és állat zenéket hallgattam, és megállíthatatlanul törtetettem valami csendes és szép felé letörölhetetlen vigyorral a képemen IMMÁDOM mikor én vagyok a bringa- én vagyok az út (és az élet :) ), én vagyok a kanyar amire egész testtel fordulok éés: előz-kivár-bevág-szökik éééééésss csak megy-megy-megy-,meggy és üvölt és énekel. És rendszerint elfelejti, hogy odakinn nem kíséri komplett zenekar amit.. Akkoris vigyorog. s így mások is rá. energiaáramlások.
Feltölt.
És.
Sajna vége lett a Doppler 2nek is (megkaptam Királyfitól :) )...de milyen vége??? Még most is peregnek a kockák újra meg újra, mert isszonyat talált, hogy könyv, a vége mégis film, egy jó kis Rage számmal, amit tényleg hallasz, miközben összeáll a kifejlet..minden helyre kerül,pont úgy, ahogy kell, ám semmiképpen nem elcsépelt módon.
Ezen kívül: még több bringózás.
Létrehoztam Hörcsnek egy játszóteret, hogy legyenek neki új ingerek ha már rács mögé kényszerül élete javarészében.
Különben, mikor kivettem egy kicsit, és kimentünk zöldségekért a konyhába, kedves koravénhedt lakótársam -31 helyett 61nek hiszi magát- úgy válaszolt egy kedvesen provokatív kérdésemre, hogy nem szereti Hörcsöt a konyhában..
?????
Komolyan mondom, ha valami, ez kizökkent. Az ilyen baromságok! Kiskoromban sem értettem az efféle hozzáálást felnőttektől, akik jól megmondják, hogy az állat az csak erre való, meg odavaló, és különbenis, AZ csak egy állat.
Ha hazamegyek, meg fogom kérdezni tőle, mert merő kíváncsiságból érdekelne: mint gondolja? hogy mit árt neki,ha én a kezemben fogom, miközben ő virágokat ültet át. és hogy a WC-n csokoládét majszolni, az rendben van-e, ahogy teszi.
Mert, tegnap nem tettem. Sőt. Kíméletből nem reflektálok a non-stop nyavajgásaira sem, miszerint borzalmasan érzi magát.....hideg actimelt ivott, és abban a pillanatban érezte, hogy megfázott, szöörnyen van a gyomra-a-gerince..olyan forró mintha lázas lenne..és egyébként mindenféle hipohonder érzeteket erősítő szak és szennyirodalmat olvas, péntektől vasárnapig pedig nem moccan a besötített szobájából, csak betölteni és üríteni.
Kíméletes voltam, és nem világosítottam fel arról, a 40ezredik felsóhajtás után -mert feletehtőleg titkon tudja- : "hjjahjj..úristen de kimerült vagyok..",
hogy ezt nem kimerültségenk, hanem major depressziónak hívják, és a gyógyír rá egy termetes f...
:)

most jöttem pettingről, amit a vezető tanácsadó mami tartott a tárgyalóban.. :) 12, relaítve új pozi...hajrá az aranyér'.
Különben, imádom ezt a kis tyúkanyónénit, a gyermeki kis nyüszögéseivel,közléskényszerével együtt.mert SEMMI, de SEMMI rosszindulat nincsen benne, és igazán kiáll az emberekért akikkel együttműködik.

vééégre

megint péntek :)
Onnantól fogva, hogy elhatároztam, hát úgy is lett. Reggeli gyakorlatok 1000rel, válogatott étkezés.
Sokkal jobban érzem magam. sooookkkal jobban.
Igaz, még mindig majd beszarok ha tüsszentenem kell, ugyanis belázasodott az összes bordaközti izmom, sőt, a szegycsontomnál(??!! azmegminek?), valamint a lapockám alattiak is..Nem kísérelek meg röhögni ezen :)
Wahhh...a combom is bekötött a tekercseléstől, bár nem tudom ennyi év után hogy tud újra-meg-újra, de immmádom ezt az akció hőős fííílinget.
Erős vagyok és bátor :)
7végén mindeképp kiszakadás lesz innét e morajlásból. Tűrhetetlen idegrendszeri reakciókat vált ki, melyeket mind transzformálnom kell a béke érdekében.
Ebből az erőlködésből pedig az lesz, mint mikor Emlővel találkoztam egyik nap. Érdekel, szeretem, hallgatom..és nézem ahogy elmosódik az arca, nézegetem abból a visszhangos búrából, ami körém került fokozatosan (dehogy mikor?)..Sarkkert..érted.. kint van, nem zárt, de emberek töltik meg! akik egyszerre beszélnek, DOHÁNYOZNAK!!, nevetnek, vicceskednek és ott azt neeem..
Folytonos megfigyelési kényszerem mindent be akar szippantani, és muszáj lefényképeznem a bokákat, hátakat, nyakakat, ékszereket, hajakat, gesztusokat, fintorokat, szájvastagságokat, fülcimpákat, játszmákat, lábujjakat, cigaretta-elnyomásokat..és tárolni amíg feldolgozom mind..miközben ugye figyelni is kéne a beszélőre, főként hogy akarok, de tényleg. :)
megsérteni viszont nem, amikor azon kap, hogy nem tartok folyamatos szemkontaktust, viszont mondom hogy:
-ugye tudod...?
-hát persze, rendben...
Jóóó lesz. És egyébként is minden. E héten is előidéztem egy csomó véletlent. Sok embert behívtam a térbe, és mind megjelent spontán. ők csak sejtették, én tudtam.
Magával ragadó ez az egész, ahogy rájössz az ízére, és próbálgatod a határokat, miközben rájössz, nincs!!
Ezz..eszméletlen!
"Mindenki addig jut amíg merészkedik"
természetesen, csak akkor műkszik, ha teljesen mértékben képes vagyok magamévá tenni a vágyat, s azonosulni a sikerességgel.
deee...azon a számlámon spontán felbukkanó 10E-sen is 3napig "meditáltam"..csak próbaképp. 20assal tuti nem ment volna, és egyébként sem ér meg annyit hogy ennyi időt áldozzak rá.
Az emberekkel viszont fantasztikusan gyorsan megy :)
Akire csak koncentráok, megjelenik..
Bárcsak elég vola erősen koncentrálni V.-re.
Haladok ezzel az elszakadás dolggal..vagdosom a kötődést, és könnyebb minden..de V.-vel az égnek nem megy..túl sokat vitt magával belőlem,és túl sokat hagyott magából bennem. Túl egyedi kombináció volt..
Ehhez több idő kell.
túl sok kérdésem lett volna Hozzá..és túlsok megfigyelnivaló maradt rajta..
Legalább békében volna.. De amilyen makacs vibrátor-agyú... érzem nincs így.

Tegnap találkoztam Tökivel, és elsajátíottam néhány igazi, arcbamászó jogász-kommunikációs elemet. :)
Ó nem..nem az én sítlsuom. de hatásos. ez tény.
Radaroztam 1000rel, kénytelen volt tűrni hogy darabokra szedem és összerakom amíg próbálom feltérképezni működését, összevetni az 5évvel korábbival..
Rövid volt, de feltöltött ez a láttad szarban-pizsamában-jóban-slamasztikában...asszem még kiskoromban full lendülettel herén is rúgtam egy nagyon bumszli talpú cipővel..de-ki-is ő?
(emlékszem, egyszer annyit hányt, hogy mivel rajta kívül még a félosztály, és nem volt több kezünk lavórokat cserélgetni, betámasztottuk a sarokba a testét, és zacskót akasztottunk a füleire :) :) )..
Jó volt az ismerős-szag. Az nem hagyott kétséget azt illetően, hogy tudom kicsoda ül ott.
Az jutott eszembe, h. leginkább az emberek szagát jegyzem meg. Feromon albumomba gyűjtöm a különböző mintákat, és évek múltán is egyből felütöm a megfelelő oldalon.
Mellesleg, ahogy vannak fejforma típusok, vannak ember-szag típusok is..alapvető csoportok.
Ha valakinek megváltozik a kisugárzása, többnyire vele együtt a szaga is..illata, vagy kinek hogy.
Sokszor előre tudom, hogy kinek milyen lesz.

Királyfi szerint orr-nak kellett volna mennem :)

Tegnap a Központban egy olyan csaj ült be elém, akit eddig csak egyszer láttam lent, de akkor mögöttem foglalt helyet.
Most azonban volt érkezésem észrevenni az okát.
Az alkarján hasonló minták voltak mint az enéymen, csak jóval kevesebb...és mélyeket szippantott a pullóveréből, majd az invokációs lapot is megszaglászta mielőtt visszavitte, sőt, a táskáját is..
asszem meg kell ismernem. üzenetek vannak!

...

No persze, ha nem lett volna beszórva a seggem most-azonnal-kell-sóval, akkor a 3 pöckös dühöngő helyet szerezhettem volna 8-asat is.

Tényleg roppant hamar kialakul a hozzászokás, asszem ehhez elég volt egy kis kalapálás a játéküzletben, néhány újabb csapással Pajtinőnél.

És én még kételkedtem, mikor a könyvben arról számolt be a főhős, hogy napokig csak, és kizárólag a dühöngőt gyepálta..Arra gondoltam, hogy ha kiüresedett állapotban is volnék sem volna kielégítő számomra a több napos, kizárólagos pöttyös labda pattingatás, és pöcök csapkodás...

Tévedtem.

Visszatalál az ember valahová. Amiről a felhőtlenségre asszociál. Nem , nem akarok tévesen olyasmin rinyálni, h. bezzeg gyerek korban...mert ne állítsa senki, hogy az maximálisan tuti volt.Gyakorlatilag több esetben ütközött korlátokba az ember, mint most. Nem beszélve arról, hogy nem saját magunk áltak emeltekbe.

Az azonban tény: imádtam az új gumilabdákat!!!

Mekkora jó volt!! Csapatversenyeken pl. szép, fényes, vadiúj gumilabdát nyerni!! Mindig fájt nekem ahogy láttam megkopni, de überszuper és megunhatatlan volt! Egyedül a falnak rugdosni, egymásnak, dobálni, pattingatni.. A kis fényes gumilabdákat talán jobban is kedveltem mint nagyobb fajtársait. Mikor egész napos mókázás után hazavittem, megsikáltam, megfürdettem, megtörültem, és felvittem az emletes ágy tetejáre, privát birodalmamba -ahol zseniális életteret alakítottam ki magamnak-, és folytatódhatott a kísérlet..plafonról, szemközti falról, vagy egész messziről fogadni a visszatérő lasztit. Akkor még nem volt lusta az ember 5 percenként lekászálódni és újra meg újra fel létrázni vele..

Egyszóval: muszáj szereznem egy kis, lehetőleg pöttyös labdát.

Van néha úgy, hogy ezek a dolgok becsapósak.

Vissza akarsz nyúlni valamiért amin totál rajta voltál kiskolbászként, aztán megszerzed, és rájössz, hogy fél óráig volt vicces.

És még mondják, hogy a gyerekek figyelme nehezebben, és jóval rövidebb időre köthető le mint a felnőtteké.

Pedig, a tapasztalat azt mutatja, hogy ők sokkal közelebb vannak a Teljességhez, miként kevesebb elválasztódást tapasztalnak. Sokkal inkább képesek örömtelien megtapasztalni helyzeteket, olyan módokon, ahogy nekünk talán eszünkbe sem jut. Vagy csak, nem érezzük magunkat képesnek rá, esetleg úgy tűnik nem esik jól (hogy jólessen).

Jártam kellemetlenül....azzal a kis műanyag keretes, kockákból álló képpel, tudjátok, amiből egy kocka ki van szedve, így tologathatod őket, hogy kirakhasd az ábrát ..Aztán, ott volt az a plexi dobozba zárt labirintusféle, amiben kis golyókat kell célbajuttatni, annélkül, hogy a már révbeértek kimozdulnának..A "csettingetőben" sem leltem élvet kb. 2 perc után.., nem beszélve a kedvenc porba-rajzolós játékaimról amiket valóban reggeltől estig, de igazán megállás nélkül bírtunk tolni az utcán, vagy az udvaron..Pl. fiú-lány, ugróiskola, gumizás.

Így van ez..De a labdák biztosan nem okozhatnak csalódást, így ebédszünetben be kell szereznem egy gusztusos, kisméretű darabot.

alig várom :)

újratöltve

nahh, csak utat tört magának az akarat, egyenesen a tettek nyílt tengerére.

Azért raktam ide ezt a képet..meg mert sajna nem látszik, de ez egy igazi fotó. Egy sorozat darabja. Tudniilik arra rakta rá magát az alkotó, hogy kizárólag élelmiszerekből állít össze képeket, és azt örökíti meg. Ha látszana, hoyg itt minden répából, krumpilból, káposztából, petrezselyemből, karfiolból, karalábéból-stb.- meg kenyérből van, akkor azt mondanátok, hogy de dúúúúrva! :) Mert tényleg az.

Egyszer anyám csinált répából, ubrokából, tormából meg retekből egy mozdonyt, vonatszerelvényekkel, de ezek a kreálmányok azt is ütik...van olasz dombvidék, brokkoli erdő, meg amit el sem bírsz képzelni.

Szóval, este, miután megbeszéltük Pajtinővel, hogy visszaállítjuk a napi ritmusunkat, komolyan elgondolkodtam és nagycsomó olyan ember ugrott be (na jó...csak néhány, ám annál markánsabb egyéniség), aki másként-felnőtt, és állatira minden rendben van vele, meg a gyerekeivel is. Tehát: lehet ezt így is..Nekem is menni fog, nem kell egyeltalán azt tennem mint a többség, és befelé sírni..kifelé pláne nem.

Aztán, eszembe jutott, hogy tényleg..miért is pofázom, miért is nem használom a módszereket? Hiszen nyár van. Tavaly ilyenkor minden nap 5kor keltem..Erre az ismétlsére épp most tettem fogadalmat..lássuk miért is tuti hogy sikerüln is fog, csak úgy, mint az ismételt cukor nélküli és a délután 6 óra utáni nem-étkezés).

És akkor eszembe jutott -mindig itt van velem mellesleg- Zéé barátom..

Ha emberről azt mondom hogy tud elszántan gyakorolni, akkor Ő jut eszembe.

Emlékszem az első alkalommal mikor hosszasabban kellett, már rég szanaszét szaggatott a térdkalácsom, kiszáradt a szám, és egyeltalán: semmi kedvem nem volt tovább ott maradni..

Úgy tűnt, rohadt sok idő eltelt.

Kiniytottam a szemem, és ránéztem Zéé-re.Ott ült. Nyíl egyenesen. Tükörsima, moccanatlan arccal..és rendületlenül mormolt, pergette a szemeket.

Mindig is erőt adott a kitartásával. Hogy minden nap lenyomott több szász gyakorlatot, s hogy utána kivétel nélkül jéghideggel tusolt.

Egy ideig én is tartottam. Nem is volt kérdéses, hogy így cselekszem. Zéé lényéből erősített ebben.

Igaz, nem voltam olyan közelségben Hozzá, mint a barátnője, így csak bizonyos távolságból tudom azt mondani.. Olyan megbékéltnek és nyugodtnak láttam Őt, mint egy óceánt (mellesleg szeretem ezt a hasonlatot. Óceánt már láttam is. fenntről. tengert nem. onnan sem).

Zéé...baszki de hiányzol.

nem is olvasod, de azért leírom.

Meg, köszönöm.

Hogy elég Rád gondolnom, és máris visszatalálok ARRA az Útra, ahonnan már lehetetlenség letérni...ha hagynám sem hagyna. Hát, ez fantasztikus.. Tényleg az.

Elengedni valamit egy pillanat.

Elérni szintén lehet az.

Megtartani...

dolgozom rajta :)

elnézve

az ixedik exosztálytársam esküvői képeit..menyasszonyok mindenféle habos ruhákban, komoly vőlegények oldalán, akik a legnagyobb infantilis idióták voltak a gimiben,.,
szóval..csak nézem őket, akik ezeket a cuccokat hordani is bírják, meg rendesen, RENDesen csinálni az egész tortúrát, s ebben még örömöt is lelnek, nemcsak kell nekik, hanem jó is..
Szóval, visszavonom: abban az esetben ha az emebr felnőtt korban nem jön zavarba ilyesmitől, akkor én nem vagyok az. De akkor el sem bírom képzelni hogy leszek valaha..
Ahogy anno baromira nem illettem a kamaszok zöme közé..most baromira nem illek a felnőttek zöme közé. Dehát miért kellene azt csinálnom amit nem szeretnék, ami nem jó nekem, de úgy szokás?
Nem lehetnék kevésbé felnőtt felnőtt..?
Frusztrál egy csomó ember, nem teteszenek bizonyos játékszabályok, nem akarom úgy!
És nem akarok meglepődést, hogy dehát az olyan szép, és olyan jó, és mindenki erre vágyik...Vágyik a tököm.
Hjajjj...
Milyen hülye kombinációkban létezem? Minden olyan dolog, aminek a "normálisabb" másokban egyenes következménye lenne ez, az, emez és amaz, az bennem tuti hogy olyasmit von maga után, ami a totál leszakadt, elveszett deviáns arcokban található.
Ám a többim, érthető módon az övékeikkel nem kompatibilis.
Teljesen meg bírok lepődni azon, hogy vannak olyan vonások, tulajdonságok, szokások, amik még az egymástól leg távolabb eső személyiségű embereket is közös nevezőre hozzák..és bennem éppen azok NINCSENEK sehol..
Vagyis, vannak, de nem szeretem azt az énemet aki akkor vagyok mikor azok szerint fejeződöm ki.

A gyereknek beilleszkedési gondjai vannak, noha épp ellenkezőleg hat legtöbb esetben: roppant nyílt és közlékeny, zseniálisan hamar köt ismeretségeket, nyit meg embereket, ért meg nem hétköznapi dolgokat, titkokat..
DE NEM MENNEK NEKI A HÉTKÖZNAPI DOLGOK! KÉPTELEN.. persze. olyan nincs, de
hogy képessé tegye magát rájuk...nehezebb számára mint amennyit megéri beletenni...mert nem ad, csak elvesz...És ha ugyanazt az energiát másba tenné...hétmérföldes csizmával léphetné át saját, más jellegű korlátait..

nem bírom a zajt, nem bírom a tömeget, nem bírom a bulikat, a mulatságokat..és még sok olyan dolog nem ad örömöt, ami a szociális létezés alapjait jelentené.

Ellenben sok olyan igen, ami az antiszociálisét..És mivel mindig a többség határozza meg a normát...nem kell folytatnom.

Miért küzdjek le olyasvalamit amitől megszabadulni nem vágyam, csak illik...csak a kirekesztetettség elkerülése végett szükséges.
volna.
de már van jogom dönteni.
ha nekem ez nem kell...
választhatok..
FAKKK ANÁÁÁÁLLLL!!

egyetlen szerencse, hogy a "módszerek" itt vannak..és mégha hetek óta képtelen is vagyok hozzájuk nyúlni, már ismerem az Utat..amin át visszatalálhatok a középpontomba.

Mi tart vissza? Miért nem?

"HA ÉRZED, CSINÁLD, HA GONDOKOZOL, HAGYD ABBA"

gondolkozom..hogy kell nem?

vissza kell térnem a napi ritmusomhoz...hónapokon át működött. Jellemgyenge nem vagyok, hisz eltéríthetetlenül, megátalkodottan zabálom a csokoládét is..példának okáért :)

Nem akaszthat meg egy fos munkahely...csak ki lehet hozni belőle jobbat amíg nincs más..

"kellenek az angyalok"

Fúdddegáz, mi?

De, tényleg elhangzott ma reggel. Tök mindegy, hogy kinek-minek a kontójára írjuk csodás megmenekülésemet a kitudjamitől.

Reggeli teperésem majdnem elérte az átjárót, épp csak az a szakasz volt hátra a Trófea Grillnél, ahol megy az út a villamos sínek mellett, majd megálljt parancsol egy lámpás átkelő, mivel jövő és menő villamosok egyaránt kereszteztezhetik szándákainkat.

No, én e ponton szintén nem kívántam megvárni a zöld jelzést, elég indoknak találtam hogy a menő villamos már a farkát is behúzta előlem a kanyarba, uzsgyíííííííí...

Abban a pillanatban meghallottam egy nagyon furcsa, kedves, kétségbeesett, mégsem kifejezetten hangos, vagy erőteljes hangot: "ne menj át.."

Reflexből vissza-irányba rántottam a kormányt, tulképp még mielőtt értelmeztem volna h. ki, mit?

Naggy..nagggy szerencse volt, mert már csörtetett is felém a csöngető sárga hernyó, amit nem láthattam az imént elhaladó takarása miatt, és ő sem engem.

Kivételesen nem a pillanatra megdermedt városkép és a morajló botránkozások borzolták a kedélyeimet, hanem saját, testremegés követte belső feszkóm, hogy baszkiiiiiii.......hajszálon múlt.

Azazhogy, nem.

Hátrafordultam, és megláttam egy kedves arcú nőt, szintén-bringóval várni a pirosnál..

Széles mosolyú, reszketeg hálát adtam a megmentésért, de éreztem, hogy van helye a továbbiaknak.

Azt mondta: kellenek az angyalok :)

Elkísért a munkahelyemig, mert az Andrássy mentén volt az ő célja is.

Mellesleg, kozmetikus és természetgyógyász.

10 évig Hitgyülis volt, de jóideje nem jár.

Azt mondta, megmaradt Jézus Krisztusnál, de meggyőződése, hogy Isten kegyelme nagyobb annál, mintsem hogy pusztán azoknak juttasson belőle, akik a Gyülekezethez tartoznak.

Meg is egyeztünk abban, hogy egyértelműen leszavazzuk a kizárólagosításokat,s hogy nyitottság RULEZZ :)

Hmm...nevet cseréltünk, aztán jókívánságokat tettünk egymásnak, amolyan igaziból-őszintén, és teljesen egyértelműen továbbment, míg én teljesen egyértelműen lekanyarodtam.

Szeretem az ilyet. spontán és tiszta a kezdete és ugyanilyen a vége is.

Így asszem még Miss Cinizmust is könnyebb lesz ma tolerálni :P

talán, jobb volna beszélni Vele..bakker..nem akarok rongálást.

Kicsit olyan ez..a rosszindulattal, meg a cinizmussal, mint amiről Pajtinő beszélt.. Tudniillik a sipolyok kapcsán..Hogy a genny, mindig utat tör magának. Mindig halad valamerre. És felemészti az útjában álló egészséges szövetet.

Ez nem volt túl szép hasonlat, de annaál találóbb. Boccs :)

hörrrrggggg........

a tanítások azt mondják, emlékezzünk: nem ránk, csak mellénk céloznak..

Én nem tudom.. Nem tudom..Ha valaki konkrétan az énenergiakészletemből akar kimarkolni egy nagyot, hogy az arcába tömje, élvezettel törülve le a kicsordulót..akkor, nem tudom.

Úgy kéne gondolnom erre, hogy ha nem pont én ülnék itt, akkor azzal a mással tennék ugyanezt helyettem, tehát nem a személy a lényeg, hanem egyszerűen az, hogy VAN alany.

Gyere bazmeg, nyilazz le, hogyne, de mi bajod van??

Nyílván az a leg kézenfekvőbb, ha az ember kommunikál és felteszi ezt a kérdést, ha van rá valamilyen lehetősége, illetve ha teremteni tud.

És igen: azért nem tesszük sokszor, mert bár tudjuk, hogy lehet normális módon is konfrontálódni, sokszor szarul sül el.

Pl. ha tudod, hogy a másik kivetkőzik magából, hogy olyan helyzetet teremt, amiben aztán nem szívesen áztatod a segged kötelezően napi 8-ba'. És nem nyit az egyensúly teremtés lehetősége felé. Nem megy még annyira nekem sem, hogy csak várakozón mosolyogjak kézremegés, arcpír, meg felforrósodott fülek nélkül(ha nincs semmi közöm az illetőhöz, nyílván jobban sikerül). Próbálom, de még nem vagyok olyan profi, és nem tanultam évekig fegyelmet, harcművészetet, meg ilyesmit. Még hajlamos vagyok odébb menni (ahelyett, hogy miképp régen kirobbanjak , majd felmondjak, és elszívjak egy adag hasist) csöndben és hagyni az egészet.

Bakker...mit mondj?: halál negatív vagy..tényleg nem veszed észre, hogy folyamatosan cinizmus söréteket szórsz minden kiejtett szó vagy gesztus után? Tényleg nem érzed, hogy rakom bele az enerzsíít abba, hogy elvegyem a szavaid élét, hogy alád megyek kedvességből, pedig akkora pofám van, hogy ha kinyitom igazán, sok a leggyengébb pontjához kap és bőgni kezd?

Gyüühhh..dehát már mondtam. Valamilyen szinten már ő is magáról.

Munkatársak.. Állítólag hozzájuk durvább karmikus kapcsolat fűz mint pl. a barátainkhoz, hiszen a legtöbb időt velük töltjük napunkból-hetünkből-fél életünkből.

Van egy pont amin túl nem hagyom magam, nem támadok, de szólok az igazság nevében, csak egy kis nyeles tükröt tartván az orca elé.

Tudom, dühítő bír lenni, ha arcbaköp a saját szánk.

De, nem szeretném, ha ez a dolog tovább fajulna, mert elég stresszes így is.

És tudjátok mit? Igazából nem dühös, hanem szomorú leszek, mielőtt leporolom magam és Közöny községe felé veszem az irányt.

Ki miatt..magam miatt..nem gondolom, hogy kevésbé kéne lelkesednem emberek iránt, mert nem várom el azt a többet amit képzeltek...ááh..nem is képzelek többet.sokszor inkább kevesebbet..mit tudom én..mit tudom én..keresem hogy én mit..de nem lehet túlzásba vinni ezt se, mert a mártíromkodás is önigazolás, és az gáz...ez egyik leggázabb.

gyorsba'

Miután kiszívtam az utolsó cseppeket is a Doppler-ből -természetesen a legnagyobb titokban..este bealudtam, reggel meg ki kellett kecmeregnem az ágyból, épp mielőtt a végére járhattam volna, s így is késtem majd 1 órát-, azt hiszem

AZONNAL KELL!! A FOLYTATÁS! AZONNAL..nem bíromkinembíromki!!most akarom...

Hát nem lehet a közepén abbahagyni! Éppen mostan jutott el oda emberünk, hogy tovább vándorol az Oslo fölötti erdőből ahol majd 1 évig létezett, maga mögött hagyva a fogyasztói társadalom mocskát, családját meg mindazt ami ellen minden sejtje lázadozott évek óta.

A totális elfordulásból legalább eljutott oda, hogyha valóban a valóságos világról szeretne teljes képet kapni, akkor nem ítélhet pusztán szűk hazájának határain belül szereztett tapasztalatai nyomán. Nyitottnak kell lenni arra, hogy valahol, valamilyen formában, valakik által, talán létezik egy afféle másféle, ami a megelégedettség érzését adja..a vágyét, hogy kapcsolatba lépjen más emberekkel....meg ilyesmi..

Szóval, nagyon tetszett..lemászítva, hogy a Sole és Mizo Zrt. támogatta a megjelenését, és ki tudja mi volt előbb, de meglehetősen sok utalás történik a tej! mégpedig kiváltképp a sováy tej! jelentősségét illetően..

Ha valaki, hát én aztán nagy TEJ-FAN vagyok..anyámat kiittam a vagyonából, napi 2-3 litert megvedeltem tizenéves koromig..No, nem is csoda hát, hogy a csontsűrűségem meghatározására már nem volt érték a grafikonon, mikor Királyfim megmérte..sebbbbezhetetlen, egészséges makk vagyok :)

Ööö..de a lényeg, hogy nékem kölllllllllll mossssstt....el kehhheeell mennem az Alexandrába MOSSST..

azt hiszem, hisztérikusabb vonásaim domborodó hátat mutatnak mindennek, ami egyébként feladatom volna..de nemméérdekkkel..ez itt: haldoklás..

vadásszak végre..Komáromba..nyomdaipari szakit..

Érted? Komáromba..

Eszményi.

Nahh...felajzom az íjamat, és megcélzom valamit, ne érje szó a házam elejét..pláne ne feszegesse senki ajtómat.

:) valami átragadhatott a könyvből

tszzzzzzzzzzzzs...

..nehh, erről beszéltem...majd éhen pusztultam, és semmi egyéb táplálékforrásra nem számíthattam a kantinon kívül (hogggy úúúttálok én minden étteremféllét,meg kajáldát..rablóbanda...és utánam senkise mosogasson!!! az az ÉN kedvenc szórakozásom), ahová végül lehajtott a mardosó sav,óóó...a választottak közül az egyetlen ehető a sültkrumpli volt. A zöldség nem párolt, csak kiolvasztott..naggyon minimááálll!!
És a zöldségesfasírt..minek kell nekem megenni mindent? Ez a mániám..a legszarabb szart is képes vagyok megenni pusztán azért mert nehogymár ki legyen dobva..az ÉTEL(kirakható belőle az ÉLET szó :) ) -mondom én, aki éveken át kihánytam, node az mááss volt-...Szóval, képes voltam megint ezt zöldségesfasírtnak csúfolt valamit megenni, úúgy: aggyon borsozottan, belül totális masszajeleggel, NYERSEN..
Asszem régen sokszor kértem hasonlót vacsorára. Rajta voltam egy ideig, emlékszem. hmmm...ja. a pampuska.DE AZ NEM VOLT NYERS!
jajj..jajj..jajj....teganp este meg befaltam az összes csokikagylót-csigát-csikóhalat. Ahelyett, hogy főztem volna. Mi lesz így??
És mikor múlik már el ez az oljaszagú hányinger? :(

....

minek nézegeted a képeit?? minek? nem megmondtam hogy hagyd békén?!

milyen szép a bőre..milyen friss a szomorúsága. nem veszi észre, hogy figyeli a lencse, nem érzi hogy mellette áll valaki. hogy szereti, hogy fontos...

megbeszéltük, hogy elengedjük, nem??!!

csak hazudtunk..hogy otthon van..sétál, nevet, tanul, hangokat játszik, szeret..csak hazudtuk, és elhittük..

van lehetetlen, éppen a tehetetlenség miatt. eképp van. ha máskor nincs is.

mit mondjunk?

azt mondtuk a "Lánynak", aki már megint arról győzköd, hogy mennyivel több oka van siralomvölgyként megélni életét mint nekünk, akiknek persze könnyű..szemben vele, akit nem ismerünk, mert nem enged be, s mit tudjuk mi..mit tudjuk mi, igaz? mit tehetünk mi, igaz? nekünk mindig csak jobb, igaz?

azt mondtuk neki, semmi sem fog számítani halála pillanatában akkorsem ha egészen a sajátját halja, mint az emberek akikkel kapcsolata volt.. a kapcsolatok, ahogyan kialakította őket..milyen könnyű arra hivatkozni, hogy ő lelkirokkant, zavart, szorongó..és falni a narkót, vedelni a szeszt, kétpofára zabálni a pusztulást!

Talán nem ebben a pillanatban jött ide a kedves kollegina, emlékeztetni minket arra, honnan jöttünk? nem most dícsérte meg éppen az erőkifejtések százait alkarunkon? mintha nem látta volna még. Mindig emlékeztetnek rá, ha feledni is akarnánk, nem tehetjük, mi van?! Talán ez olyan könnyű? A hozzáállásunkat beállíthatjuk kedvünk szerint valóra: kigyullad a leszarom felirat.

De az érzéseinket irányítani nem tudjuk. azt viszont igen, hogy nem is lehet. tekereg a tűzkígyó a mellkasunkban hogy nyelőcsövünkön kússzon fel...

Azt mondtuk a lánynak, hogy tárt karjaink várják őt ha sáros lábbal is támadna toppani kedve életünkbe, jöjjön csak. Azt mondtuk, hogy téved ha azt hiszi, tönkreteheti iránta létező szeretetünket, de mit még? Mikor jól tudjuk: SEMMITSE.

És mit a "Fiúnak"? A másik tecchalottnak, aki mintha tudná, mintha érezné a riadalom szagát, éppen akkor üzen mindig mikor a "Lány"...

Mit segítsünk, vámpírok?

Ha V. nem zúzatta volna szét a testét, egy szavatokat sem venném komolyan..

Minden hiteles ember azt tanítja: nem tehetünk semmit, csak várjunk, csak szeressünk, csak legyünk ha kellünk..

JÓ! BASSZAMEG, JÓ! de most írtam le, hogy hozzáállást lehet megfontolásokhoz igazítani, de érzéseket, érzelmi reakciókat nem!

van hová..van hová fejlődni..

ááááááhhhh...két bazi nagy sallert Nektek izomból, azt adnánk(én meg én meg én meg én meg én..mind 100an vagyunkmeg ezren! Miért olyan dermesztő ez?)...merő szeretetből..

mit mondjunk még? mondjuk azt, amit a "korrekt srác":

az elme mindig célokban gondolkodik. Ezért nem tudja megérteni az élet értelmét, mert az Életnek nincs célja. Az Élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted. S csak hogy tudd - minden korlátlanul korlátolt létező egy folyamat. A teljességet Éled, ha az vagy, aki vagy.

Te "Lány"!! Te "Fiú"!! Ha bele akartok fulladni annélkül hogy használnátok a hullámokat, seggfejek vagytok!

és ennyi.

rögzítek:

boldogságom dinamikus fejlődése folytatódott hétvégén is.

Találkoztam egy imádott barátommal, akivel még azt is megtettem, hogy emberek közé keveredtem...sok, sok ember közé. Valójában, kifelé tartottunk a városból amikor pszichedelikus-féle hangok kúsztak felénk a Kossuth tér felől...lassan nyakunk köré tekeredve húztak közelebb a fesztiválhoz, ahol nyílvánvalóvá vált, hogy Zagar hálózott be minket.

Kedvelem.

Nem volt rossz. Sőt..sajnáltam, hogy nem dohányzom, és nem iszom, mert olyan szívesen elkortyoltam volna egy keserédes sört, miközben egy cigaretta krémes füstjébe bonyolódom...

be kellett látnom azoban, hogy egy: fintorra húzza arcomat a habos ital, melyből 2 kortyot két óra alatt sem bírok legyűrni

kettő: míg idebenn az irodában, vagy otthon nyugodtan elszívhatok szenvedélyesen egy ceruzát, élvezve a dohányzás aktusát miközben a tüdőmet sem köpöm ki, és hanyatt sem szédülök az égési mellékterméktől, mindez meglehetősen hülyén vette volna ki magát az emeberek között...lehet,még nekem is másképp esett volna.

igen...egy szájamból kilógó HB-s cerka, vagy egy egy Ico toll...háttt..nem tudom. De, csudajó imitálni...totális átlényegülés...identifikálódom régi önmagammal, és wáááhhh...(rajongom a dohányzás mozdulataiért)..kicsit olyan mint a szex...közösülni a cigarettával.

Orális fixáció..mondaná a pszichológia. Ezalatt azt kell érteni, hogy az ember valamiképp visszatér arra szintre mikor a jót keresi, ahol pl. pár évesen tartott.

Tudniillik, akkor az örömöt, kizárólag szájon keresztül kaptuk..anya cicje, tejcsííí, meg mindenféle finomság mmm....ez adott biztonság érzetet.

Aki orális szinten fixálódott, az itt, ezen a szinten, ezen amódon keresi a tutit..nem bír elszakadni attól a formától, hogy a jót a száján keresztül veszi magához.

Dehát, mivel egy koncerten, vagy az utcán nem sétálhat az ember egy mellel a szájában, marad a cigi meg a pia :)

nahh, ez leegyszerűsített mégis-túlzás volt, de a lényeg ez.

:)

És hogy yoool éreztem magam aznap este, iggen..hálistennek Dzsííí beszélt hozzám, így nem volt időm elmerengeni az asszociációimon..tudniillik, azon ami akkor volt, mikor a körülöttem levőkhöz hasonlóan festhettem a körülöttem zajlók közepette..illetve, igényeim, vagy a tömegbázis azt diktálta hogy ott a helyem...

nem hiányzik.

Másnap újdonsült Pajtásnőmmel is elkerekeztünk oda, ám Ő még nálam is sokkal kevésbé tolerálja az ilyen tömeges előfordulásokat...Ő főként a zaj miatt, ami szerinte sújos halláskrosodást idéz elő, amivel a közönség nem igazán van tisztában...nem szerette volna abszolúthoz közeli képességeit rongálni, s ezt meg is értettem, sőt, csatlakoztam...így leléptünk, és áttekertük az éccakát hegyre föl, várból le, szigeten át...gyoorrrssan, hogy majd szétszakadtak az izmaim másnap.

Ez a lány tiszta bolond és zseniális!! Elmebeteg bajtársak vagyunk, ahoyg Ő mondja, és EZ CSÚÚÚÚCS HOGY VÉGREEEEE!

az a jó, hogy eszméletlenül szikrázik az agya..és ez belobbantja az enyémet is.

És még az, hogy többnyire más megközelítési vannak mint nekem. Ezérthát az evokatív interakció végeredménye ami nemis egy sztenderd valami ŐRÜLETESEN IZGALMAS!!

Voltunk még férjecskémmel a neo-Jézushoz hasonlatos srác előadásán...sziesztázni az újonnan felfedezett,hatalmas öböl-parkban, ahol "fűre lépni szabad"...

Vasárnap egyéb bájos, örömteli, szenvedélyes és kizárólag kellemes dolgok kánikulájában fülledtünk..az esti bringózás után pedig megint Mohó Jojó pirulákat csempészhettek az italomba, ugyanis moccanni is alig bírtam végül...node ki tud ellenállni a grill-húsnak???