....

minek nézegeted a képeit?? minek? nem megmondtam hogy hagyd békén?!

milyen szép a bőre..milyen friss a szomorúsága. nem veszi észre, hogy figyeli a lencse, nem érzi hogy mellette áll valaki. hogy szereti, hogy fontos...

megbeszéltük, hogy elengedjük, nem??!!

csak hazudtunk..hogy otthon van..sétál, nevet, tanul, hangokat játszik, szeret..csak hazudtuk, és elhittük..

van lehetetlen, éppen a tehetetlenség miatt. eképp van. ha máskor nincs is.

mit mondjunk?

azt mondtuk a "Lánynak", aki már megint arról győzköd, hogy mennyivel több oka van siralomvölgyként megélni életét mint nekünk, akiknek persze könnyű..szemben vele, akit nem ismerünk, mert nem enged be, s mit tudjuk mi..mit tudjuk mi, igaz? mit tehetünk mi, igaz? nekünk mindig csak jobb, igaz?

azt mondtuk neki, semmi sem fog számítani halála pillanatában akkorsem ha egészen a sajátját halja, mint az emberek akikkel kapcsolata volt.. a kapcsolatok, ahogyan kialakította őket..milyen könnyű arra hivatkozni, hogy ő lelkirokkant, zavart, szorongó..és falni a narkót, vedelni a szeszt, kétpofára zabálni a pusztulást!

Talán nem ebben a pillanatban jött ide a kedves kollegina, emlékeztetni minket arra, honnan jöttünk? nem most dícsérte meg éppen az erőkifejtések százait alkarunkon? mintha nem látta volna még. Mindig emlékeztetnek rá, ha feledni is akarnánk, nem tehetjük, mi van?! Talán ez olyan könnyű? A hozzáállásunkat beállíthatjuk kedvünk szerint valóra: kigyullad a leszarom felirat.

De az érzéseinket irányítani nem tudjuk. azt viszont igen, hogy nem is lehet. tekereg a tűzkígyó a mellkasunkban hogy nyelőcsövünkön kússzon fel...

Azt mondtuk a lánynak, hogy tárt karjaink várják őt ha sáros lábbal is támadna toppani kedve életünkbe, jöjjön csak. Azt mondtuk, hogy téved ha azt hiszi, tönkreteheti iránta létező szeretetünket, de mit még? Mikor jól tudjuk: SEMMITSE.

És mit a "Fiúnak"? A másik tecchalottnak, aki mintha tudná, mintha érezné a riadalom szagát, éppen akkor üzen mindig mikor a "Lány"...

Mit segítsünk, vámpírok?

Ha V. nem zúzatta volna szét a testét, egy szavatokat sem venném komolyan..

Minden hiteles ember azt tanítja: nem tehetünk semmit, csak várjunk, csak szeressünk, csak legyünk ha kellünk..

JÓ! BASSZAMEG, JÓ! de most írtam le, hogy hozzáállást lehet megfontolásokhoz igazítani, de érzéseket, érzelmi reakciókat nem!

van hová..van hová fejlődni..

ááááááhhhh...két bazi nagy sallert Nektek izomból, azt adnánk(én meg én meg én meg én meg én..mind 100an vagyunkmeg ezren! Miért olyan dermesztő ez?)...merő szeretetből..

mit mondjunk még? mondjuk azt, amit a "korrekt srác":

az elme mindig célokban gondolkodik. Ezért nem tudja megérteni az élet értelmét, mert az Életnek nincs célja. Az Élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted. S csak hogy tudd - minden korlátlanul korlátolt létező egy folyamat. A teljességet Éled, ha az vagy, aki vagy.

Te "Lány"!! Te "Fiú"!! Ha bele akartok fulladni annélkül hogy használnátok a hullámokat, seggfejek vagytok!

és ennyi.