...

egy viszonylag nagy adag pörköltet reggeliztem nokedlivel. hidegen. képtelen vagyok kivárni amíg megmelegszik.
Ez az örök problematika..megnézem az összes olyan embert, aki tök hatékonyan segít mások életét jobbá tenni, ám a sajátjából hiányzik az a klasszikus párkapcsolati példa, avagy szarul működik..lásd: pszichológusok, tanárok kölykei..illetve velük való kapcsolatuk..vagy párkapcsolati terapeuták házeleje..nem épp patyolat fehér.
Igen, ott van pl. a 7. menyország c. nagysikerű szappanopera, melyben láthatjuk aput 6 gyerekének példaképeként, meg még remek lelkipásztorként is..node ez csak film.
S hogy a jó példákért kell nyúlni...mi?
Elzárom a fejlődésem útját ezzel az egyedül-lenni flessel..háttt szerintem nem. Amennyire tudok mások javára tenni és szeretni úgy, hogy én magam vagyok a szeretet, annyira nem tudom megérteni, hogy miért néznek úgy, mintha valami nem lenne oké ha nincs feleség-férj-barát/nő...vagy ha sztenderd normák tükrében meleg kapcsolatban élsz.
Ha egyszer nincs benned undor, ha a másiknak ugyanolyan nemi bélyegei vannak mint neked, akkor miért ne tennéd? ha képes vagy levetkőzni ezt a gátat, meglátni a szépet, a lényeget...???
Felelősséget kell vállalni azért amit elültetsz másban, vagy kizárólag mi vagyunk felelősek azért, miként mozizzuk le magunknak azt ami kívülről jön..Relatív szinten gondolkodjunk..ne felejstük, egyenlőre itt élünk...törekedni kell, de akkoris. pofázni mindenről lehet.
És bármennyire is fasza gondolat, hogy a ragszkodás nem helyes, hogy engem ugyan nem zökkent ki senki ha stabil a meggyőződésem, az emberek, a személyiségek durván hatnak egymásra, és ehhez nem kell feltétlenül nagy mártékben befolyásolhatónak lenni.
Ígyhát mondhatom azt, hogy nem vagyok felelős azért, ha megnyitok valakit, megszelidítem, aztán nem tudja kezelni magában, hová tenni azt, ha nem aszerint cselekszem-beszélek, ahogy következtetései szerint kellett volna..azok alapján amit mondtam-tettem korábban, és amiket ebből kifolyólag helyesen vagy helytelenül feltett magában..
Ha egy emberhez kötöd magad és lesznek gyerekeitek meg tudom én, arra azt mondják: így van rendjén.
Ha valami gettoban segítesz és gondoskodsz olyanokról akiknek erre szükségük van..ha sokan találhatnak mentsvárra benned amíg megerősödnek, ha megingathatalanul teszed annak ellenére, hogy ezerszer átvertek, visszaéltek gesztusaiddal -egy bizonyos nézőpontból-, ha lemondasz az úgymond kényelemről, és olyasmit csinálsz, ami maga a flow..nincsenek határai az identitásodnak, végre eszedbe nem jut magaddal foglalkozni, önmeghatározni, analizálni, rongálni a gondolkodással a tudást..csak teszed, ami olyan TERMÉSZETES..
akkor azt mondják: milyen önfeláldozó vagy.
önfeláldozó?? És ha számomra az az önfeláldozás ha bárhogy másként élek?..és közben még ártok is másoknak..illetve, amennyiben ahhoz az szükséges, hogy szándékosság legyen benne, élvezettel végrehajtott cselekvés, valamint öröm affelett amit okoztam, akkor nem.