újratöltve

nahh, csak utat tört magának az akarat, egyenesen a tettek nyílt tengerére.

Azért raktam ide ezt a képet..meg mert sajna nem látszik, de ez egy igazi fotó. Egy sorozat darabja. Tudniilik arra rakta rá magát az alkotó, hogy kizárólag élelmiszerekből állít össze képeket, és azt örökíti meg. Ha látszana, hoyg itt minden répából, krumpilból, káposztából, petrezselyemből, karfiolból, karalábéból-stb.- meg kenyérből van, akkor azt mondanátok, hogy de dúúúúrva! :) Mert tényleg az.

Egyszer anyám csinált répából, ubrokából, tormából meg retekből egy mozdonyt, vonatszerelvényekkel, de ezek a kreálmányok azt is ütik...van olasz dombvidék, brokkoli erdő, meg amit el sem bírsz képzelni.

Szóval, este, miután megbeszéltük Pajtinővel, hogy visszaállítjuk a napi ritmusunkat, komolyan elgondolkodtam és nagycsomó olyan ember ugrott be (na jó...csak néhány, ám annál markánsabb egyéniség), aki másként-felnőtt, és állatira minden rendben van vele, meg a gyerekeivel is. Tehát: lehet ezt így is..Nekem is menni fog, nem kell egyeltalán azt tennem mint a többség, és befelé sírni..kifelé pláne nem.

Aztán, eszembe jutott, hogy tényleg..miért is pofázom, miért is nem használom a módszereket? Hiszen nyár van. Tavaly ilyenkor minden nap 5kor keltem..Erre az ismétlsére épp most tettem fogadalmat..lássuk miért is tuti hogy sikerüln is fog, csak úgy, mint az ismételt cukor nélküli és a délután 6 óra utáni nem-étkezés).

És akkor eszembe jutott -mindig itt van velem mellesleg- Zéé barátom..

Ha emberről azt mondom hogy tud elszántan gyakorolni, akkor Ő jut eszembe.

Emlékszem az első alkalommal mikor hosszasabban kellett, már rég szanaszét szaggatott a térdkalácsom, kiszáradt a szám, és egyeltalán: semmi kedvem nem volt tovább ott maradni..

Úgy tűnt, rohadt sok idő eltelt.

Kiniytottam a szemem, és ránéztem Zéé-re.Ott ült. Nyíl egyenesen. Tükörsima, moccanatlan arccal..és rendületlenül mormolt, pergette a szemeket.

Mindig is erőt adott a kitartásával. Hogy minden nap lenyomott több szász gyakorlatot, s hogy utána kivétel nélkül jéghideggel tusolt.

Egy ideig én is tartottam. Nem is volt kérdéses, hogy így cselekszem. Zéé lényéből erősített ebben.

Igaz, nem voltam olyan közelségben Hozzá, mint a barátnője, így csak bizonyos távolságból tudom azt mondani.. Olyan megbékéltnek és nyugodtnak láttam Őt, mint egy óceánt (mellesleg szeretem ezt a hasonlatot. Óceánt már láttam is. fenntről. tengert nem. onnan sem).

Zéé...baszki de hiányzol.

nem is olvasod, de azért leírom.

Meg, köszönöm.

Hogy elég Rád gondolnom, és máris visszatalálok ARRA az Útra, ahonnan már lehetetlenség letérni...ha hagynám sem hagyna. Hát, ez fantasztikus.. Tényleg az.

Elengedni valamit egy pillanat.

Elérni szintén lehet az.

Megtartani...

dolgozom rajta :)