rögzítek:

boldogságom dinamikus fejlődése folytatódott hétvégén is.

Találkoztam egy imádott barátommal, akivel még azt is megtettem, hogy emberek közé keveredtem...sok, sok ember közé. Valójában, kifelé tartottunk a városból amikor pszichedelikus-féle hangok kúsztak felénk a Kossuth tér felől...lassan nyakunk köré tekeredve húztak közelebb a fesztiválhoz, ahol nyílvánvalóvá vált, hogy Zagar hálózott be minket.

Kedvelem.

Nem volt rossz. Sőt..sajnáltam, hogy nem dohányzom, és nem iszom, mert olyan szívesen elkortyoltam volna egy keserédes sört, miközben egy cigaretta krémes füstjébe bonyolódom...

be kellett látnom azoban, hogy egy: fintorra húzza arcomat a habos ital, melyből 2 kortyot két óra alatt sem bírok legyűrni

kettő: míg idebenn az irodában, vagy otthon nyugodtan elszívhatok szenvedélyesen egy ceruzát, élvezve a dohányzás aktusát miközben a tüdőmet sem köpöm ki, és hanyatt sem szédülök az égési mellékterméktől, mindez meglehetősen hülyén vette volna ki magát az emeberek között...lehet,még nekem is másképp esett volna.

igen...egy szájamból kilógó HB-s cerka, vagy egy egy Ico toll...háttt..nem tudom. De, csudajó imitálni...totális átlényegülés...identifikálódom régi önmagammal, és wáááhhh...(rajongom a dohányzás mozdulataiért)..kicsit olyan mint a szex...közösülni a cigarettával.

Orális fixáció..mondaná a pszichológia. Ezalatt azt kell érteni, hogy az ember valamiképp visszatér arra szintre mikor a jót keresi, ahol pl. pár évesen tartott.

Tudniillik, akkor az örömöt, kizárólag szájon keresztül kaptuk..anya cicje, tejcsííí, meg mindenféle finomság mmm....ez adott biztonság érzetet.

Aki orális szinten fixálódott, az itt, ezen a szinten, ezen amódon keresi a tutit..nem bír elszakadni attól a formától, hogy a jót a száján keresztül veszi magához.

Dehát, mivel egy koncerten, vagy az utcán nem sétálhat az ember egy mellel a szájában, marad a cigi meg a pia :)

nahh, ez leegyszerűsített mégis-túlzás volt, de a lényeg ez.

:)

És hogy yoool éreztem magam aznap este, iggen..hálistennek Dzsííí beszélt hozzám, így nem volt időm elmerengeni az asszociációimon..tudniillik, azon ami akkor volt, mikor a körülöttem levőkhöz hasonlóan festhettem a körülöttem zajlók közepette..illetve, igényeim, vagy a tömegbázis azt diktálta hogy ott a helyem...

nem hiányzik.

Másnap újdonsült Pajtásnőmmel is elkerekeztünk oda, ám Ő még nálam is sokkal kevésbé tolerálja az ilyen tömeges előfordulásokat...Ő főként a zaj miatt, ami szerinte sújos halláskrosodást idéz elő, amivel a közönség nem igazán van tisztában...nem szerette volna abszolúthoz közeli képességeit rongálni, s ezt meg is értettem, sőt, csatlakoztam...így leléptünk, és áttekertük az éccakát hegyre föl, várból le, szigeten át...gyoorrrssan, hogy majd szétszakadtak az izmaim másnap.

Ez a lány tiszta bolond és zseniális!! Elmebeteg bajtársak vagyunk, ahoyg Ő mondja, és EZ CSÚÚÚÚCS HOGY VÉGREEEEE!

az a jó, hogy eszméletlenül szikrázik az agya..és ez belobbantja az enyémet is.

És még az, hogy többnyire más megközelítési vannak mint nekem. Ezérthát az evokatív interakció végeredménye ami nemis egy sztenderd valami ŐRÜLETESEN IZGALMAS!!

Voltunk még férjecskémmel a neo-Jézushoz hasonlatos srác előadásán...sziesztázni az újonnan felfedezett,hatalmas öböl-parkban, ahol "fűre lépni szabad"...

Vasárnap egyéb bájos, örömteli, szenvedélyes és kizárólag kellemes dolgok kánikulájában fülledtünk..az esti bringózás után pedig megint Mohó Jojó pirulákat csempészhettek az italomba, ugyanis moccanni is alig bírtam végül...node ki tud ellenállni a grill-húsnak???