mint a búzakalászok érintése...

Majdnem mindig lehetnénk még boldogabbak..igen..még..és még..akkoris, ha nem kívánnánk többet, de ha kapnánk, szerényen elfogadnánk.

Én azért kívántam..nagyon erősen, és megkaptam!! És nem csak Királyfim van már, hanem játszótársam is -jól tudom, nem enyéim, de így mondjuk helytelenül, nem igaz?-, akivel rohangálhatunk a búzaföldeken, libikókázhatunk, elronthatjuk csokoládéval a hasunkat, szaladhatunk a fénybe, bőrig ázhatunk az esőben a biciklin, de hallgathatunk komoly zenét is ahogy én magamtól nem tudom, mert nem ismerek roppant fontos szempontokat..és cserélhetünk füzetet amibe hetente írunk titkosat, készíthetünk furcsa listákat amiket nem muatunk meg senkinek :)..és egyébként!! Olyan mint egy nagy, boldog szaladás a nagyonkék ég alatt!!

Úgy vártamúúúgyvártam!! hogy olyan legyen mint a szerelem, szerelem nélkül, és mégis olyan, mégis az!

Tud mindent! Ismeri a szigorúan bizalmasakat is...meg egyenletekkel számolni a fejében, embereket gyógyítani és tanítani is tud. Tudja hogy nincs különbség a villanypózna, a szeretett személyek és a paradicsom bűvölete között, és ismeri a Nevetést!

Annyi ajándékot kapunk, és tényleg csak kérni kell!!

Komlyan lehetnék még ennél is boldogabb?!

ÓÓÓÓ, és még valami..

Tegnapelőtt lent jártunk a Központban, és mindketten vettünk ebből a flyerből. Megfogtuk, és egyszerűen tudtuk. Mindketten tudtuk. Hogy addigra mindent megteszünk, annélkül, hogy kéne bármit, minden alakul, úgy hogy nekünk a legjobb legyen, megkapjuk, ez BIZTOS!

REPÜLÜNK RÓÓÓMMMÁÁÁÁBBAAAAA!!

és ott...ezen kívül ott...

titkosssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss :)

hmm

azért, nem így képzeltem el soha Jancsi bohócot, hanem egész másnak, de nem értek a rajzolóprogramokhoz..Neki biztos kicsi, egyenes, vagy görbülő szája van..és a kisugárzása is jóval reménytelenebb..

Weöres Sándor : A Paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál

fények gyöngysora lebben.

Sóhajom, árva madár-pihe száll

elpihen édes öledben.

Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,

sok sebe csillagos ösvény.

Egy hajfürtöd nékem elég

sok sebemet bekötözném.

Hull a fürészpor, sorvad a kóc

meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold

ajkadon alkonyok égnek

Víg kedvem sürü búba hajolt,

téged kérlel az ének.

Hogyha kigyullad a szívem, a kóc

nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Kiskoromban sok bakelitet hallgattam. Nagyon büszke voltam rá, hogy már egészen apró létemre odavonszoltam a hatalamas széket, felmásztam rá, és szépen beüzemeltettem a készüléket.. Kedvenc műveletem a lemezfordítás utáni volt, amikor a tűt, szépen lassan rá kellett engedni a korongra..imádtam azt a finom sercegést, ahogy a barázdába talál, és olvassa a jeleket..

Halász Judit lemezeket sosem kedveltem túlzottan, túl zajos volt nekem, de ez az egy..a Jancsibohócról..elsőre megfogott..mindig újra és újra próbáltam megtalálni ugyanazt a karc-ívet, ahol a dal kezdődik. Vonzódtam a szomorú dolgokhoz, azt hiszem. Feküdtem a padlószőnyegen, sírtam, és mindig meghaltam a jancsi bohóccal együtt.

Hiába jelezte a következő dal, hogy ez csak drámai túlzás volt azzal, hogy egy kislány kacagva elkiálltotta magát : A JANCSIBOHÓC SZERELMES A LUCA BABÁBA!!

Akkoris..

mellesleg, sosem jutott eszembe, hogy esetleg lehetnék én Luca Baba..vagy valaki aki viszonozza Jancsibohóc szerelmét, és feledteti Luca Babát :)

Weöres bekeményít-csak erős idegzetűeknek-:

Vásárra mentem,

kést vettem,

torkom elnyiszáltam,

vérem eresztettem,

húsom aprítottam

szívem kivágtam,

mind fazékba tettem:

itt se vagyok, ott se vagyok,

mindenből a szemem ragyog,

mindenfelől én nézek rád,

mindenfelé szemed rám-lát,

te vagy a fogó!

Remélem nem gondolta ő maga sem, hogy ezt kedves-mókás gyermekmondókaként tanítják majd az óvodákban :)

Éppen

...szerelő akrobatizál egy meglehetősen hosszú létrán a fejem fölött. Valójában,kicsit szemben velem. MIvel a cég ezen irodahelysége egy körfolyosós belvárosi házban képzelhető el, hozzátehető, hogy nagy belmagassággal rendelkezik.

Odafönn pedig mindenféle dobozokból, mindenféle színes kábelek függnek alá. Gubancokba tömürülve, egymás útját bonyolítva. Na, ez a fönt ténykedő valami tollfélével csekkolja őket, mire is a telefonkagylóból ismert "kicsöng", és "foglalt" jelzések hallatszanak.

Nem értem hogy lehet, momentán nem is érdekel.

Azon gondolkodom, lehetséges-e, hogy a legtöbb szerelőnek ilyen stersszkeltő energiája van, vagy csak ennek ott fönn, meg a mellettem levő helységben molyoló, 2 méteres másiknak, és mindazoknak akikkel eddig találkoztam (kivéve Szedlák Urat, a vízvezeték szerelőt. Ő roppant kedves ember, órákat beszélgettünk főnyomócső töréskor)?

Azt sem tudom, hogy az energiák miatt leszek ideges, vagy pusztán attól, hogy kéretlenül idenyomakodtak a szférámban, ahol éppen legfrissebb, lebegtető olvasmányélményeimet próbáltam feldolgozni, s ebben megzavartak.

Az mindenképpen bizonyos, hogy összes tevékenységük olyan dolgokkal kapcsolatban bomlik ki, melyek számomra szinte nincsenek is. Figyelmem területén szinte mindenkor, maximálisan kívül maradnak-az észlelését nem lépve túl-. Sőt, ha foglalkozni akarnék velük sem jelenthetnének többet a formájuknál, minthogy nincsenek ismeretim tartalmukról.

Jól tudom: ha szóba elegyednék velük, közös felület keletkezne, és minden megváltozna egycsapásra.

Sokan különben nagyon szívesen fogadják a kérdéseket. Arra viszont a legtöbb ember ráérez, ha puszta formalitások erőltetéséről van szó. Többek még akkoris élnek a gyanúval és hárítanak, ha egyeltalán nem ez van, ellenben őszinte érdeklődés.

Nahh mindegy. itt vannak, más meg nincs. Írnom kellett róluk.

Ha anyám 5-10 éve azt mondja, hogy felsliccelt rózsaszín szoknyában és csillogókövecses-fátyolkás-hímzett ujjatlanban fogok cikázni a városban, tuti leszólom, hogy ugyanmár.

Mindennek ellenére be kell látnom, a rózsaszín, roppant nőies és hatásos szín.

Mire beszáguldottam ide, annyi figyelmes energiát kaptam, hogy bőven feltöltött, és ez az egyébként elég siralmas helyzet sem tud rongálni.

Sőt..az imént, megragadva az utolsó alaklmat, a helységet elhagyó szakik után szóltam, érdeklődve, hogy mi is történt a kábelek káoszában.. Könnyed felvilágosítást kaptam, és vissza kell vonnom az iméntieket. Részben. Az egyik részében. Csak a létrán mászónak volt kellemetlenebb rezgése.

:)

Mellesleg:

Erlend Loe-Naiv. szuper

nem kevés szép- és szak-, valamint kortárs irodalommal összevetve is: a Zabhegyező után über alles!!!

Hmmm....igggen.

Több példányban megszerzem, és sok embernek adok belőle. Ahogy ez általában szokásom. A jó dolgok még jobbá válnak ha megosztjuk őket.

A könyvélményekkel kapcsolatban legalábbis mindenképpen igaz ez.

A titkok és vívódások, intim gondolatok tekintetében nem feltétlenül...bár, nem tudom mennyiben tartoznak ezek a jó dolgok közé. Talán kevésbé azok. Eszerint viszont mégis is igaz a fentebbi kijelentés.

szerintem.

nyavajg.

2 nap hánykolódás (végülsi még minidg jobb mint 2 nap hányás) után végre!! sikerült néhány órát zavartalanul, megszakítások nélkül aludnom. Még azt sem bántam, hogy rém idióta epizódok tüntel fel meg el. De azt roppantmód, hogy fel kellett kelni. Azért, hogy idebenn dekkoljak. pár-10 előszűrésen kívül megint nem csináltam igazán mást..Úgyhogy lelépek plazmát adni korábban, az legalább hasznos.

Szóval, naggyon közel voltam ahhoz hogy betelefonáljak és közöljem, hogy igazolják a fizetés nélküli távollétemet a mai napon. És csak döglöttem volna..furcsa testtartásokban..különösen kedvelem amikor az egyik lábamat a falrafektetem, a másik ezzel derékszöget zár be az ágyon, de csak térdhajlatig, mert onnan éppenhogy nyit az ellentétes irányba..ehhez egy kitekeredett törzs, és nyakhoz csatlakozó fej, azon a mozdulatlan arc és a benne forgolódó szempár, ami pásztáz és nyugtáz: sárga, piros, zöld, kék, fehér-fekete formákkal, türkiz-zöld hullámokkal, narancssárga-krikszkrakszokkal, magenta-csikokkal, és a képek a falakon körbe..mind egy egy hosszasabb tanulmány..Ha megunom -ez legfeljebb 1-2 óra múltán szokott bekövetkezni-, akkor lehetőleg tartva pozíciómat, egy könyv után kaparok, amit előző este a környéken hagytam, és pusztán egyetlen kezemnek engedve szabad mozgást, hol közelebb, hol távolabb. hol ferdén, hol egyenesen tartom, úgy eszegetem belőle a betűket.

Vannak még egyéb szokásaim is, melyek végkifejleteként nekiállok takarítani, amivel visszapumpálom magam a szűk értelemben vett életbe (a tágabb értelemben vettből).

Akkor aztán felöltözöm, és belesimulok a fénybe. Vagy nekirontok. Ez függ az (egyetlen alkalommal/nap) elfogyasztott kv mennyiségtől, adott pillanatban érvényes vérösszetételtől, akár a megelőző időszakban betöltött audiális élményektől..stb..

NAhh, ehhez lett volna kedvem, és azt is gondoltam, hogy: hmmmm... elég depresszív. Aztán, megláttam ezt a fenti képet, és úgy döntöttem, mégiscsak rendben lehet. Ez, csak a Szamszára!

Hé! nézd csak mög!

Tényleg? Te mit gondolsz ha ránézel? Mit érzel? -a kommentekben lehet tudatni :)

Nekem az jutott eszembe, hogy mi mindent lehetne csinálni belőle, hogyan takarítanám ki, csiszolnám le a falakat, glettelném-festeném, raknék le parkettát, lakkoznám, és egészen végighaladtam a folyamaton, míg végül készen állt.

Hát így jutottam arra, hogy nincs nagy baj.

Csak úgy érzem magam mintha egy szívószálat helyeztek volna a fülembe, átlyukasztották volna vele a dobhártyámat, és kiszíííívták volna az agyvelőmet.

Nahh, majd lejár a munkaidő, kezdődhet a lényeg, mert ezzzz..

olyan amilyenné teszed! értelmes ember feltalálja magát! ha nincs munka, keress magadnak és lesz! önmagadban kell motivációt találnod!

gehhh--hááááá...

ma sem találtam semmi értelmes álláshirdetést, amire nyomhattam volna egy csatolás és egy küldés gombot.

Gondolom hamarosan kiderül, hogy miért vagyok itt még mindig..

óóóóóóóóó.......

Nem hiszem el...Az asztal alatt olvasok, mint a gimiben, és megrándulok a bűntudattól ha benyit valaki..Igaz, nem tudtam, hogy csupán ez ételfutár hozta a napi porciót (nem nekem..én ilyenre nem adok..ostobaság. ha magamnak, akkor laglább nemhogy nem lesz rossz,. ahhoz képest hogy rendelt, hanem nagyonis finom lesz, ellenőrzött Tara-gazdaságból származó, egészséges-tápláló eledel, soxeretetteli energiával készített..Mára már be is faltam..a kolleganőm szerint az ebédet délben kell megenni, szerintem viszont akkor amikor jól esik.
Emberek! ne piszkáljátok már egymást! Tegye ki ahogy akarja, ameddig ezzel nem okoz kárt másnak! Fáj nektek ha valaki pörköltet reggelizik? Hasogat ha talpa meztelenül rohan? Hogy ti aztán nem lépnétek a mocskos-szaros betonra? Én pl. igen. Mert sosem lesz semmi bajom. Nem is volt soha. És miért nem? Mert nincs ilyen opció kisfejemben.
Közvetlenül itten van Dilin kívül mégegy Tyúkanyó Néni, a burzsoázia diszkrét bájával, aki gyermek módjára képtelen magában tartani bármily kis picinke érzést, információt, ingerekre adott reflexet..

Légyen szó arról, hogy megkarmolta a macskája, és itt..nézzed csak! itt van a helye pontosan..fájt, de már nem. stb...stb..

Vagy arról, hogy éppen most melege meg elege van..

az excell nem felhasználó barát,és salala..szabadítsátok ki Willyt..kék üvegeket gyűjt...fáj a lába, jó a haja, tetszik az idő vagy nem...Tudja hogy nem úgy hívnak, de neharagidjakmármostezjutotteszébe..stbbbbbbbbbb..
A harmadik Grácia egy döbbentes ellentmondásokat cipelő nő, aki non-stop énekel és beszél, flörtöl, perlekedik saját magával..néha gügyög a körlevelekben feltűnő macskakölyköknek, kérdéseket tesz fel nekik, simogatja őket a monitoron...vagy csak szimplán szitkozódik,káromkodik, zsörtölődik, sír-nevet..tökegyedül.
Nem..Ez sem baj, hiszen vagyunk így egy páran, akik egyszemélyes színházat játszunk lelkünk színpadán..csak úgy..magunknak.
Deeee...ő egy villanásnyi szünetet sem tart, kivéve azt az összesen napi 2,5 órát, amikor mély magánéltei problémákat tárgyal fennhangon telefonon, válogatott, idegszál nyiszatoló hangszíneken, és hacsak átjövök abból a helységből ebbe, máris éppen kétszer olyan hangosan.
Mindehhez mindig olyan arcot vág, mintha 2perce ütötték volna el a kutyáját..

és egyszer egy beszélgetés során nekem szegezte a kérdést,mintegy rám reagálva, hogy nem érti..miért kellene segíteni másoknak? Azt meg minek?
Kölönös nő..Mert egyfelől barátkozó, kedves, nyitott..a következő pillanatban pedig gonosz fény villan a szemében és ördögi hangokat mormol, vagy fölényes tekintettel pásztázza végig a terepet.
Kedveli a macskákat.
Énis.
Minden macska külön egyéniség.
Ő egy másmilyen egyéniségű macska mint én.

Nagyon piszkálja a fantáziámat az újonnan kölcsön kapott könyv, melyet egy volt osztálytársnőm nyomott a kezembe azzal a felszólítással, hogy kötelező rajonganom érte.
Rengeteget gondoltam erre a lányra az utóbbi időkben, s így esett hogy találkoztunk, hiszen számtalan üzenetet kell átadnunk egymásnak.
Klára fanatsztikusan okos...

Kedvtelésből matematikus, más okokból orvostanhallgató, mellesleg pedig zongoravirtuóz, és egyéb zsenialitásokkal fűszerezett, de sosem paprikás, bámulatos lény!
Mindenre képes, de egyvalamire teljesen alkalmatlan..

Bárhogyan is erőltetné, sosem tudna olyan mondatot, vagy szót intézni más felé, sem szándékosan sem rejtett akarat által vezérelve, ami árt. bánt. szúr. rosszul esik. Mégha indokolt. Mégha provokálják, akkor sem. Megfigyeléseim szerint legalábbis ez a helyzet. Nem elfojtás ez Nála..egyszerűen olyan, mintha nem ismerné az efféle reakciót, noha találkozik vele eleget Ő is, ahogy mi mindannyian.
Tegnapi beszélgetésünk és hosszas, kétkeréken-száguldozós garázdálkodásunk során érdekes kérdést vetett fel.
Én ugyanis megpendítettem, hogy milyen nehéz elkülönítenie az embernek magában azt amit ő maga szeretne tiszta szívvel, attól ami társadalmi elvárások hatására jelenik meg saját vágynak álcázva magát.
Erre Ő csodálkozva nézett rám..
hogy dehisz nem teljesen mindegy? Ha felismered, hogy a vágyad nem sajátod, de akként éled meg a konvenciót, és ellene cselekszel, nem leszel ugyanúgy örömtelen végülis?

Igen..Általában..talán mégis örömtelenek leszünk..hiszen tükörbe nézünk, lerántjuk a leplet és akként cselekszünk. De fejünk felett kigyullad a piros lámpa, ami égeti a a retinánkat ha odanézünk, márpedig minduntalan fel kell pillantanunk, ki tudja miért.. -jó..tudjuk miért-
Mégis. Hiszem, hogy munkával, ki lehet azt oltani. Hogy felszabadíthatjuk saját magunkat.
Igaz, ha meggondolom..vannak, akik nem tudnak mit kezdeni a szabadsággal. Az ad biztosnságérzetet ha pontosan vannak instruálva mindenkor. Ha úgy hathat, nem tartoznak felelősséggel döntéseikért.
Mellesleg, egy darabig nem baj az, ha instrukciók mentén cselekszik az ember.. Éppen a biztonságérzet kialakulásának tekintetében nagyon jó.
De utána nem rossz továbblépni. És azt az elnyert stabilitást felhasználni.
én így.
más úgy.
okkkké
gondolatstop.sok.

csakkkúgy

Mindenek előtt: "bundás hűsgnyilatkozat" már jobban van.
Volna itt egy ing, ideakasztom a székre, hátha ráismer valaki.
Az van belehímezve a cimkéjében, hogy..lássuk csak: "nincs kinti és benti kutya"
a mandzsettájára pedig ez: "ahogy szeretnéd hogy Veled bánjanak, bánj úgy Te is a kutyákkal..ha Te szeretsz szobában aludni...." tyűű..úgy tűnik elfogyott a cérna..csak eddig szól az írás
:)


Hát, amennyire biztos voltam benne, annyira nem hívtak fel az új helyről..gyönge volna a helyzetértékelésem? :)


Nem hiszem..de tény, hogy ez történt..és most aztán nem tudom végképp miért kell itt lennem még? Mi dolgom van még itt..


Most rohnok tovvábbképzésre..Egyenlőre idecsatolom újraélsztett, imádott kis rágcsálómat, akiről már annyit írtam. Éppen valami finomságot nyalogat érdes nyelvecskéjével az ujjamról.Az egyik szeme kisebb mint a másik. Most épp az "egyik" látható :)

péntekk..

A véresmancsú sorozatgyilkos újabb áldozatokat szedett.

Megint sikerült megöletnem a sipátoló órát, ami ezúttal arra figyelmeztetett, hogy ideje felkelni, amennyiben időben szeretnék odaérni plazmaferezisre.

Bánom, hogy nem hallgattam az ébresztő szavakra, ugyanis így gyógyszert sem csinálnak testnedvemből, és valami sokkal brutálisabb tépett ki reggeli álmomból-arcom vackából.

Őrületes, fájdalmasan felgyorsult csivitelés hallatszott a konyhából. Rögtön tudtuk: Macs vadászott. És most reggelizne. Természetesen a konyhában, ahogyan azt tőlünk is látja, s hogy ott megossza velünk zsákmányát, ahogy mi is megosztjuk vele a miénket -máskülönben arcátlanul könyörög, végül a szánkból is kienné a falatot.. "micsoda faragtalanság" :) -.

Fél másodpercen belül megoldottuk az ördöglakathoz hasonlatos formációt amibe visszagabalyodtunk az ébresztőórás incidens után, és Királyfim már pattant is a kétségbeesett túsz szabadítására..Én meg bent rettegtem, miután megpillantottam néhány tollhalmot az előszobában, ahová kitüremkedtek a rohanó Macsra-parancsolások, miszerint azonnal engedje ki karmai közül a kis lényt, akinek tövig begyébe vájta tűhegyes fogait.

Biztosra vettem, hogy ha kióvakodom, mindenféle belső szerv cafatokat látok majd szétmázolva a padlón. Összeszorult torkokkal vártam mit hallok..végül azt:

Van egy kismadarunk.

Úgyhogy odamerészkedtem, és mondtam néhány szeretet mantrát a sokkos állapotban lecökevelt fiókának, aki jobbára csak pillogott, még a fejét sem forgatta jellemzően.

Még röpképtelen fázisban levő, nagyobbacska feketerigócska volt.

Kisvártatva beugrált a spájz sarkába, és ott pihegett, Látszólag ép koordinációs képességekkel, jó reflexekkel közlekedett. Néha megengedett magának egy pici csipantást. Megnyugodtunk.

Ekkor láttam meg a több mint 10 cm-es lótetűűűűt, amit szintén ajándékba kaptunk szőrös ördögünktűl. Jobbára csak néhány mozgás-csökevényt kezdeményezett, nem adott túl sok életjelet, node mi a frászt csináljunk vele? A kertbe vissza esztelenség volna tenni, mikor a fajtársaival együtt ígyis mindent kizabálnak!

Legyünk őszinték, undorító egy valami. Írhatnám, hogy kellemetlen jelenség, visszataszító teremtmény, de nem. Pontosan hogy un-do-rí-tó! Az araszol végig az ember testén, miközben centinként kapaszkodik a bőrébe ízelt lábaival. Az. Az undor.

Ha valakinek sérteném a lelkivilágát e kijelentésekkel, hát elnézést, és csókolgassa, becézgesse kedve szerint.Tudok rá másként nézni, ez természetes, ahogy a rovar is, de ösztönből ez jön.

Node bántani mégsem lehet.

Letakartuk egy újságpapírral, elkendőzve a valóságot, amíg elmúlik..de az igazat megvallva, nem volt gyomrom úgy kávézni, úgyhogy elvonultam, másra bízva az alternatív megoldás keresést.

A szobába kényszerített Macs dühét próbáltam csitítani, nyugtatgatni hogy szeretjük, nagyon ügyes, köszönjük az ajándékot, de ennélkül is elhisszük hogy nem csak enni meg aludni jön hozzánk..(ahha, persze, elhisszük :) ). Eközben ő dúvadként ostromolta az ajtót, hirtelen képesnek bizonyult arra amit eddig minden tanítás ellenére sem volt hajlandó magáévá tenni, és vadul ugrált, majd csimpaszkodott a kilincsbe..Dörömbölt az üvegen, elvetemültre tágult szemekkel követelve azt, amiért igenis megdolgozott.

Aztán, beletörődött sorsába, elaludt.

A madárka már az Élet és Halál Házában gyógyulgat az Állatkertben, ahol állítólag nyomban csicseregni kedzett a kis pajtásainak.

Szépen megerősödik, és akkor elengedik vidéken. :) :) :)

Éljen a megment-Ő!

aki most telefonált, hogy

Eb viszont nagyon rosszul van.. Kicsi lelkem, bundás kis hűségnyilatkozat..most meg mi lesz?

blahh..

Ideje lenne újjászületni..mert:

"mindenben rejlő semmi

nincs mit tenni sem enni

csak az örökös koffeinlöketek.."

ez most csak eszembejutott. Meg az, hogy épp súlyos afterban küzdöttem a kristályvázákkal folytatott csatában (akik minduntalan rámtámadtak, valahányszor hátat fordítottam a rózsafa polcoknak az alig 5 négyzetméteres helységben), mikor ezt éreztem.

Tök egyedül vittem egy teljesen halott, budai exklúzív ajándékboltot, ahová volt hogy hetekig senki nem nyitott be néhány áruson és kéregetőn kívül. Jobbára a frászt hozva rám, hiszen a lelkiismeretem -velem együtt- minden volt, csak tiszta nem.

Ért ott nyár is. Árut fogadtam, bőgettem a klímát -kínomban még azt is kiírtam a kirakatra a tikkasztó hőségben nézelődőknek akiknek eszük ágában sem volt bejönni, hogy "idebenn szűkösebb, de 18 fok van"..

A következő az volt, h. "ingyen fagyi mindenkinek! az üzletben"..de, arrajárt a főnököm és sürgősen levetette.. A marketing nem volt erőssége. Illetve, a pénzmosáshoz tökéletesen megfelelő volt számára az az említésre sem méltó forgalom, amiből rendszerint bizniszeltem, és fizetéskor csempésztem csak vissza.

Néhányan meglátogattak(köztük az imádnivaló kis ex-prosti, a hallatlanul olvasott, angol és francia irodalomőrült deviáns dealer, az identitás zavarral küszködő elkényeztetett balerina, a fiatal, fogatlan heroinista, a brilliáns észjárású, légies esztéta, és még annyi sokan mások..) nekik kv-t főztem és üdítőt hordtam néhányszáz mondat között. Ültünk a szaténborítású fotelekben a kis asztalnál, ahol mellesleg előszeretettel manikűröztem, pedikűröztem, sminkeltem , olvastam órákig, gyönygöt fűztem, festettem-vágtam-ragasztottam...zenét hallgattam kip-kop cipőben és ünneplőben.

Egyszóval, jól elalibiztem. Teljesen megalkudtam a helyzettel.

Aztán, a cég pszichológusa megállapította, hogy 3 hónapnál tovább senkisem tartózkodhat abban az üzletben pszichés sérülések nélkül. Ügyelni kell a folyamatos váltásra. Így, több mint egy év magánzárka után deportáltak. Először vissza a körút menti főhadiszállásra, az anya-üzletbe, majd a sokkal csendesebb és családiasabb hangulatú Parlament környéki rezidenciára, ahol később éltem is, de ez már egy másik történet.

Hmm...életmódom ugyan gyökeresen megváltozott, minthogy 3 évvel későbbet írunk. De tulajdonképpen..ugyanabba az alibizős fázisba jutottam. Kizárólag a munkahelyem tekintetében, node hogy lesz ebből fejlődés?!

Nincsenek örökös koffeinlöketek (akkoriban koffeines pezsgőtablettától a cappuchinon át a literes tejszínes teákig szüntelenül traktáltam magam) sem -nem egészséges-... csak ez a langyos nyál..amiben olyan lomhán úszkálok, mint egy lamantin.

Már csak egy nap, és kiderül hogy meddig ülök még itt.. :)

Most pedig kétkerékre pattanok tengerkék szemű Királyfimmal és elkarikázunk oda, ahol erdők meg sziklák vannak, és jóóóó mélyeket lélegzünk

...

Micsoda irdatlan vihar ébresztett hajnali 3kor! Úgy rémlik, nem rémlik, hogy láttam volna valaha ilyen nagy elámmal alázúduló esőt. Az ég bénító robajjal szakadt több részre, minden tajtékzott a dühtől.

Kiskoromban rettegtünk a villámlástól, és egy percre sem hittük el, hogy vége szakad. Hogy csupán a meleg és hideg kirobbanó konfliktusáról van szó, s rövid időn belül csitul, ahogy a legtöbb veszekedés. Helyét csendes, üde béke váltja fel. Meg voltunk győződve róla, hogy a szüleink nem tudnak semmit, csak mondják az ostobaságokat, így felkészületlenül éri őket a halál velünk együtt, nincs irgalom.

Ott álltam az utca fölött és felsejlett valami abból, ami elraktárózódhatott az izomrostjaimban. Milyen végtelenül kicsi...egy kis semmiség az ember. Sérülékeny mezítelen csiga. Milyen lágy a húsa, törékeny a csontja.

És mennyire elfelejti meghatározni, azonosítani bármivel is önmagát amikor ilyen zeuszi módon dördül minden a feje felett.

Jó. Magamról beszélek, én egy cseppet megszeppentem.

Sokáig nem bírtam visszaaludni. Aztán, mikor már letekerték a hangot, meg az esőt, fogtam Hörcsöt, és kiálltam vele az ablakba, ahogy ilyenkor szoktam. Teljesen izgalomba jön ahogy pici orrával buzgó szaglászásba kezd.

Kicsi, gondjaimra bízott lény! Úgy szeretlek te kis bundás gombszemű -az egyik ugyan lényegesen nagyobb mint a másik, dehát a változatosság éppenhogy gyönyörködtet :) - izgágám!

Megint különös álmaim voltak. Ismét kiabáltam, hadakoztam, gyöngébb, ám utamat álló, cinizmussal ostorozó-gonoszkodó nőkre gyakoroltam fizikai ráhatást. Menekültem, gondolkodtam, kerestem az összefüggéseket.

És álmomban is levontam azt a konzekvenciát, hogy ez nem lehet valóság. Mert ott velem már régóta nem történik semmi rossz, semmi erőszakos. Amióta gyakorlok, ez nincs. Álmodom csupán.

Ébresztő!

Ki is mentem gyümölcsöt enni. Valahogy megnyugodtam az édes-lédústól.

Minden jel arra utal -az ismét piszkálódó hajnali, gyakran öntudatlan evészet, ami másodszor környékezett meg az utóbbi időkben-, hogy ideje itthagyni ezt a posványos munkahelyet, ahol az égvilágon semmi, de semmi dolgom nincsen már. Csak magamat rongálom, az önértékelésemet, mivelhogy semmi olyat nem tehetek itt...semmi olyat nem teszek...semmit sem teszek itt!

Várom, hogy visszajelezzenek az új helyről. Meredek volna, de harcra kész vagyok..csak a seggemet ne kelljen már amorfra ülnöm itt..

Tudom, hogy megnyertem őket, és kelleni fogok nekik. Vannak, akiknek nehéz eladni magukat úgy, hogy látják az éhes szemeken, még repetáért is sorbaállnának. Nem megy ez a szakasz, pedig utána csípőből megfelelnének.

Nekem inkább fordítva. Remek vagyok az első benyomáskeltésben ha figylek arra, hogy magamat adjam..Ha még ehhez hozzávesszük, hogy 6000 arcom van..sokféle magamból válogathatok.

Hmmm.. "nagy játékos vagy!"

"eltaláltad. Te sem panaszkodhatsz."

debütáló mondatok egy 2,5 éves tragikomikus hajcihőben. Azon a napon, a kártyalapok és kockák izzásában táncoltam, és onnantól mindig, amíg lovak legeltek a szomszédos réten, ránk csodálkoztak a szürke hegyek, csönd volt, és esténként füst szagú a levegő. Ruha nélkül, mindenki előtt, messze eltávolodva a normalitás határaitól. Midenki látott és órákig bámult, mégsem jegyzett meg senki.

Hosszú idő után először éreztem, hogy SZABAD VAGYOK. Egy eszevesztett amazon, aki akkor kacag és akkor üvölt amikor csak kedve van. Felmászik, és leveti magát. Felkel és továbbrohan, hiszen minden csak játék. Játszó-Társammal, akinek tejeskávé illatú a tarkója.

Gyerek lettem újra. Ott folytattam ahol elrontottam. Visszamentem az időben.

Hogy felnőjek, ahogy nem tettem akkor amikor mindenki aki velem együtt született.

És jött a bűntudat. Az összeegyeztethetetlenségek...a változás hozta kielégületlen igények, fejlődni akarás még még még, gyorsabban!

Eleinte csak folytattam a mezítlábas ugrándozást, mintha nem történt volna semmi. De, még sokáig szedegettem talpamból a széthullott, hamis (?..az akkor valósága volt)Éden darabjait.

Mostmár persze nem fáj, hiszen egyetlen szilánk sem maradt.

Futok tovább, boldog vagyok.

Néha megállok, és mesélek arról, honnan jöttem.

Meséltetek másokkal magukról, magukról másoknak. Mesélek magamnak magamról, magamról másoknak...és csodálkozom, mennyiféle történet van.

...

Mink vagyunk. Dokumentálom a köztünk lévőt: árnyalt, és összetett, ahogy a mellékelt ábra mutatja. :)

Érdekess..végre láthattam-hallhattam élőben A.J.Christiant..Tudomtudom..csak ne lenne ilyen gáz neve.
Hát, nem mondom hogy minden fenntartás nélkül mentem oda, mégis. Fantasztikus volt.
megfigyeltem amúgy, hogy míg eddig erőteljesen hatoltak belém az ingerek, akár emberek által..Most stílusváltás történt.
Halk szavak vannak, nyugalom, könnyed, lassított lépések..visszafogttnak tűnő áramlások... S a hatás mégis épp ellenkezőleg nyílvánul meg.
Ott ült a színpadon, lelógó lábbakkal ez az ember, velünk szemben..túlnyomórészt csukott szemmel, minden szándék nélkül, határtalan elfogadással és mindenki számára mentséggel. Egyszerűen, de szépen, senkit és semmit sem sértően mégis megfoghatóan, tanított, de nem tanítóként.
Ahogy mondta (s miként ez nyílvánvaló energetikai szempontokat, a kicserélődés törvényszerűségeit figyelembe véve), nekünk könnyebb figyelnünk és tudatosságot gyakorolnunk melyből nyitottság, befogadás születik, ha ő beszél, ő pedig könnyebben beszél és nyilvánul meg tudatosan ha mi ott ülünk.
Nem akart irányítani, oktatni, megmondani a frankót. Arról is beszélt mint Csernus, mégis:
nem bűntudatot keltett, hogy ezzel sarkalt volna önmagunk jobbá tételére.
Ellenkezőleg: enyhített minden felmerülő bűntudaton, hogy az ember alapvetően ne galádnak, hanem jónak érezhesse magát, s ennek megfelelően jól is cseledjen.
Persze, ahogy megjegyzi mindig : a szavak márcsak olyanok, hogy jobbára félreérteni lehet őket.. így ez is csak egy meglátás..egy száj íze szerint. Az enyém szerint.
Nekem mindenesetre ez jött le.
Márcsak azért is, mert tetovált és műkörmös, 30-as-40-es-50-es, háziasszonyos, cicafiús, és gyerekes..terhes-lelekes-kedves-nem kedves.....egy szempillantás alatt ugyanarra a rezgészintre látszott kerülni..
Ez az ember, egyszerűen nyugodt volt,mosolygós-nem álszent, vagy erőltetett, kényszeres-végtelenül kedves, könnyed, és azzá tette a nehéznek tűnő témákat is..
Furcsamód, ám cseppet sem meglepően, minden kérdés amit megválaszolt, sorrendjét tekintve is megyegyezett azokkal, melyek az elmúlt időkben folyvást egymás kezébe adják a kilincset idebenn a fejemben..
Érdekes volt az is..melyet persze nem saját felfedezésként tálalva, csak megjegyezett, amikor az ember életeiben sorra végbemenő szerelmeket elmezte szakaszonként.
Eszerint a legutolsó -emlékeim szerint 4.- állomáson a Másikban egy olyasfajta szerelemre találunk, mely legnagyobb részt önigazolás. Mert az előző 3 esethez képest, a megszerzett tapasztalatok után ekkor már jelentős tudatossággal, választunk, fogadunk be-el..
Nőként olyan férfit, aki azon tulajdonságokat tartja legfőbb erénynek egy nőben, melyektől mi magunk annak tartjuk magunkat (ehhez először nyílván önismeretre kell szert tennünk)
Pl. ha az ember, saját megítélése szerint jól tud főzni, akkor olyan partnert keres, aki értékeli, ha valaki jól főz. Olyan embert, akinek szépségideálja, erkölcsi, egyéb értékei megegyeznek a mieinkkel, legegyszerűbben szólva.
A vázolt szakaszokat nem jellemzem most egyenként...gondolom itt is előfordulhat fixáció, regresszió..és nem minden esetben különülnek el egymástól élesen.


Pl. ez az utolsó szakasz..általában 30 év fölött következik be..nálunk, mégis itt van az ideje, mert megéltük az ideveztő utat. Minden tökéletesen illeszkedik, és sugárzó egésszé áll össze.
Hihetetlen..Persze benne volt.. életeink tartalmában. Ígyhát nem akárkik vagyunk egymásnak..Fontos, hogy mindkettőnk számára egyszerre álltak össze a feltételek ahhoz, hogy ugyanarra a szintre juthassunk, melyek metszik egymást. És a kémiától kezdve a genetikán át, minden segédkezett abban, hogy a találkozás, az együttműködés..a szerelem, ami már minket is igazolni hivatott (hát legyen) létrejöhessen.
Azaz..inkább, hogy egyszerre találhassa meg a kivezető uatat emlékeink labirintusából.
Eszembejutottak a fotonok, amikről a Láma beszélt egy kísérlet kapcsán.
Ha szétválasztod az elemi részecskéket, izolálod őket és az egyikkel energiát közölsz -kvázi megindítod valamerre- a másik, a másik térben éppen akkora energiával, éppolyan mozgást ír le.
Hmmmm..minek hinni, ha tapasztalhatunk?


Ugyanilyen nagy hatással, és látszólag kis lendülettel járt a múlt héten megesett találkozásom is. Az unokatestvéremmel, akit eddig sosem láttam.
Körbevitt a művészek között...és eszembejutott minden, amire már régóta nem is gondoltam.
fekete deszkák furcsa-por szaga...
művi fények látszat-valósága
színes falak innenje-odaátja
zsúfolt öltözők örök kuszasága
limje-lomja illatára
hideg tükrök sokasága
libbenő jelmezek fodra-fátyla
sminkesek varázstudománya
bemondók hangos szólítása
közönség tapsa, rivalgása
mosolyok hálás meghajlása
Gyermekéveim elillant világa.
Nem is tudom...szerettem-e azóta bármit, amit annyira..
Tettem-e valamit olyan könnyedén, olyan örömmel, amit sokan másan nem tudtak.
Voltam-e olyan súlytalan valamitől, ami kötelesség de mégsem az.
?
Nem tudom. De már mindegy is.
Annyira boldog vagyok, hogy lehettem. Hogy élhettem. Aképp-másképp.

Egyszóval, újdonsült, s rég kért-kívánt-kikönyörgött bátyám a legtündéribb elfogadással ölelt életéhez, amiben nagyon jóléreztem magam.
Mindent értettem és mindent értett. A fogalmaink, a megközelítéseink..a szemüvegünk is olyan közeli rokonságban állnak egymással mint mi magunk.
A találkozás nem hagyott teret semmi kétségnek affelől, hogy PONTOSAN MOST kellett megtörténnie.
És mint minden találkozás, minek helye és ideje elérkezik, egyszerűen csak megtörténik, egyszerűen csak működik, minden akadály elgördül, a lépések úgy követik egymást, hogy egy percre sem kell megtorpanni, döntéseket fontolgatni...egyszerűen folytatódik.
mintha magától.

furcsa

http://www.youtube.com/watch?v=vJXzsAyu5QU



Évekkel ezelőtt találkoztam egy eszméletlenül csúf, ám az enyémhez roppant hasonlatos lelkületű franciával. Akkori törzshelyemen, a pécsi Csontváry múzeum aljában lévő Dante Caféban ismertem meg. Ezt a századeleji szalonokat idéző fantasztikus helyet, természetesen mára stíltelen-szar-sznob hellyé alakították..szóra sem érdemes, pedig egyenesen a Dóm térre néz, mégis, mintha egy erdő közepén volna...elképesztő energiák vannak arrafelé.

Lényeg a lényeg...Jehan-tól, a franciától kaptam az első Noir Desir albumomat...és ez volt a kedvenc száma..Akkor még nem hallottam se a számról, sem az együttesről semmit. Jobbára csupán a nyers angolfordításra támaszkodhattam, Jehan barátom közreműködésével. Nyomban az én kedvencemmé is vált. Nem tudnám megmagyarázni miért. Ez egy érzés. A szüntelen elvágyódásé. Az úton levésé. Magaddal.Bárkiben akinek eddig megmutattam a Le vent nous portera-t..ugyanez az érzés ébredt benne. Annélkül, hogy érette volna a szöveget. Ha valami, hát ez művészet. Így hatni..a zene mélyéről..általa.

Jehan Beavatott az énekes és színésznő-szeretője tragikus történetébe..A szerelmi féltésből elkövetett gyilkosság, és a botránya is, mélységesen felkavart. Azután jöttem rá, hogy az ágyammal szemközt ragasztott lány (kiléte ismeretlen volt számomra)képe..amit két évvel azelőtt ki KELLETT metszenem egy újságból, és oda KELLETT tennem, hogy minden reggel az angyali arc, valami túlvilágian SZÉP lehessen előttem..nem más, mint a szenvedélyes gyilkosság áldozata.
Ezek azok a véletlenek, melyek cseppet sem azok.

továbbvíve..

Mindenkinek van keresztje.
Mindenki cipelje csak önerőből.
Majd ha már eleget, akkor elengedheti az erőlködést,amiben legalább jól megizmosodott.
Felapríthatja azt a keresztet verejtékkel, apró darabokra (analitikus időszak, felnőttéválás kezdete)
Aztán egy halomba hordva alágyújthat, hadd lobogjon(minnél nagyobb a kerszt, annál nagyobb a tűz)!
-e ponton nem árt az óvatosság, mert ha eddig nem, most odaveszhetünk,vagy kárt tehetünk.
Az ilyen kezdeti láng, erdőtűz okozásán kívül sokra nem jó- túl nagy ahhoz, hogy használjuk, várni kell egy kicsit, amíg csillapodik:
Aztán felengedhet mellette az ember, megosztva másokkal is a meleg fényt.
Süthet főzhet rajt, a végén még krumplit is rejthet a parázsba, megosztva az éteket, hisz jut bárkinek, aki kér.

tanulság

A macska behozott egy madarat a konyhába.
Nem gyakori verebet, vagy effélét, hanem a szabad, szárnyaló égi lények közül is egy különlegesebb, szebb, édes torkú énekest.
Ösztönei által hajtva marcangolta széjjel
vérét azért épp a konyhakövön ontva kéjjel
mert munkált benne az akarat
hogy miként nem tud szavakat
Így mutasson hálát
annak aki enni ad...

summa summarum:
1.:ragadozó-ő sem tagadhatja meg önmagát
2.:a jószándék vezérelte
3.:a jószándék által vezérelve ártó emberi lényekkel, szerencsére lehet kommunikálni, akár konfrontálódni a szintézis érdekében.

nyelvet öltök Rátok!!

A különbség köztem és egy 5 éves között, többek mellett az, h. nekem megvan a lehetőségem és képességem arra, h. attitüdöt váltsak.
Amennyiben kedvem, vagy néhány körülmény azt diktálja, felnőtt emberré, nővé változhatok át.
Egy 5éves mindenkor csak annyi, vagy kevesebb tud lenni.
Mi is csak a "lefelé-vel" operálhatunk hitelesen. Mivel mással, mint amit már megtapasztulnk ezen életben (most nem térek ki az eredendő tudásra..a korábbi életek erősen megnyilvánuló benyomásaira..klasszikus példák mentén gondokodom)??
És ez pedig a választás szabadsága. Hogy saját felelősségemre megtehetem.
És meg is fogom. Később is.
Mindig is mezítláb fogok járni.
És kézzel eszem.
És felmászom a dolgokra.
3 gyerek anyjaként is.
Apám azt mondta, h. majd ha ha a gyerekem részesül hátrányban az anyja viselkedése miatt, megfontolom.
Igen, belekalkulálom.
Igen, megfontolom.
De ettől még magamat nem tagadom meg.
Ettől még megkeresem a helyét minden énemnek.
Ha másokat sértene, vagy korlátozna az önkifejezésem, nyílván másként cselekednék abban a pillanatban. Nyílván a gyerekeimmel kapcsolatban sem gondolom másként.
Korlátoltság! Örömtelen-ötvenesek a neved!
Együttérzés Nektek, tisztelet a kivétleknek.
És sok gyakorlás, hogy magam ne váljak azzá, amit helytelenítek.
-bizonyára voltam már az-

misztérium játékok

Vajon milyenek lesznek? Vajon miért minket kapnak? És mi miért Őket? Mit fognak tanítani? Mit kell tanítanunk? És mi az amit nem?

Kicsit szomorú is ez a várakozás. Nem tudom miért.

Nagyon hiányzik V.

Talán, mert kíváncsi lettem volna az Ő gyerekeire is. És egyszerűen ez jut eszembe.

Adjak másnak erőt, jó. Azon leszek.

Furcsa dolog az álom. A kollektív álomhoz való viszonya. A külső körülményekre való agyi-, az ért benyomásokra való pszichés reakciók, és a valódi üzenetek egyvelege. A helyes megítélés.. a fontosságot illetően amit tulajdonítunk neki...Különös dolgokat álmodtam..különöseket..fekete-fehéret...és feketén fehéret. Megmásíthatatlant. Mert nem tőlem függöt.

start..

No..olyan időket élünk, hogy jobbára akkor kezdődik a napom, amikor elvileg véget ér..

de ehhez most nincs kedvem. Még arra sem tudom rávenni magam, hogy lemenjek a Központba. Persze, ez is olyan szitu, amit ha megtennék, azt mondanám utána: tyűű! dejjóó, h. rábeszéltem magam.

De ma, ma nem.

Inkább elmentem a listákat, kikapcsolom a gépet, előóvakodom az egérlyukból, és eloldom lovamat a kovácsolt vas korláttól. Elmondom azt a varázsigét amit még kiskoromban tanultam fűz-anyótól, és megvárom amíg összezsugorodunk..

Akkor aztán, kicsi biciklimmel eligyekszem a ligetig, és onanntól csak tolom a fűszálak között..Még jó, hogy viszonylag száraz a talaj..tegnap is tiszta sár lettem, mire kijutottam..Az a jó, hogy süt a nap. Egészen felmelegíti a réten domboruló köveket, ahová ki lehet feküdni a gyíkocskákkal egy kis fényterápiára.. Nem kell attól tartanom, hogy észrevesznek, mert aprányi hüllőtársaim nálamnál jóval korábban észlelik ha ember vagy kutya közeledik. Akkor csak lecsúszom a síma felszínen, bringórapattanok. Direkt a terep-kerekűvel jöttem.

A házunk előtt visszaváltoztatom magam -a bringót még nem, mert úgy könnyebb felvinni-, mivel főzni szeretnék, és mégiscsak előnyösebb ha mindenzt eredeti méretemmel teszem.

Finom, vitaminokban gazdag, egészséges dolgokat fogok főzni.

:)

eltévedtem a labirintusban..

Hát, most valahogy ezt akarom iderakni Viktor Pelevin könyve után, aminek utolsó oldalairól szargőzben, és autó gázban olvastam le a betűket, miközben ebédszünetemet töltöttem egy körút menti padon.

Tyűű...atyám! Hát, orosz kortárs irodalom..kell ennél többet mondani?

Miután este befejezetlenül hagytam, reggel 1 bögre kv-tól koffeinmérgezéses tünetket produkáltam, és totál szétkészülve léptem utcára. Mondtam magamnak hogy nyugi van, felesleges az önhergelés, de mégiscsak "A rettenet sisakjában" éreztem magam a lét kontra nem lét dilemmájában vergődve...Ebbe az egészbe (amiről tulajdonképpen Eistentől a Tibeti Lámákon át mindenki beszél aki elkezd gondolkodni) bele lehet őrülni a magamfajtának-egy ingoványosabb pillanatban- ha nem pihen közben egy kicsit..Olyan intenzív manifsztációkat hozok létre, hogygyhoggyöö..jobb is volt feltenni az i-re a pontot.

Zseniális, kedves barátaim, zseniális.

Csatlakozom a többszáz előttem szólóhoz, akik éppen ennyit bírnak kinyögni ,attól függetlenül , hogy esetleg az Élet és Irodalomba írnak róla, gondosan elkerülnek mindenféle konkrétumot, vagy értelmezési kísérletet...

Nem véletlenül, de azért nem állunk ilyen rosszul.

Azért a végén én is meresztettem egy képet, és hangosan megkérdeztem a délutántól, hogy "mivaaaannn?"

érdekesss..hogy miért most ez a mindenhonnan piszkálódó gondolat:

az ateisták köreiben a vallás helyét az összeesküvéselméletek, a paranoia tölti be..

figyelenek...

skizofrénia

egy megjegyzés szerint az ateizmust egy lépés választja el a skizofréniától..

és Hesse is ezzel baszkurált múltkor...hogy aki elfogadja lényének sok, de legalább kétféleségét, ezáltal férkőzne valahogy közelebb a Mindenséghez, az skizofrénné bélyegeztetik..

ééés: mit mondott ma a kártya?

ebben az időszakban különösen figyeljek az ismétlődő jelekre!

ezt mondta

:)

azért olvastam egy aranyos kis teóriát melyet megosztok:

Bűneink centrifugális erővel hatnak, Isten szeretete pedig fentről kiegyenlíti ezt.

A földi létben élők ezért vannak egyensúlyban.

Vagyis, minnél gonoszabb és bűnösebb valaki, annál nagyobb centrifugális erőt kell ellensúlyoznia Istennek, vagyis őket jobban szereti.

ezen ne lepődjünk meg, hiszen egy családban is előfordul, hogy a legszeretettebb gyerekek azok akik a legtöbbet rosszalkodnak..

-ebből pedig egy csomó más következhet..az már mindenkinek legyen egyénije :)

Köszönöm, mára ennyi :)

hosszas nyugi után

ezek itten pusztán azért, ha esetleg valaki szkeptikus volna egy két élménybeszámolóval kapcsolatban.. :)

újra a "gitt-egyletben".
Odakinn setét csurog alája az égnek, mossa a várost a nevd..
saruban jöttem.
és bringóval. :(
Pedig pár napja még meztélábas örömködés volt nagyanyónál..és apropó!
..Xyl nálam hagyott egy újságot, melyet meglehetős fejcsóválással fogadtam.
Be kellett látnom azonban, tartalmát és formai megoldásait tekintve nívósabb, mint sejtettem. Beleolvastam egy cikkbe, mely az érzékiség fogalom-tárgykörében kuatakodott, észrevételezve, hogy manapság tévesen, szinte kizárólag szexuális aspektusában vizsgáljuk az érzékiséget mint olyat, noha a történet az érzékszervi felfogásról szól.
És igen! Tetszett.. Mert ezt érzem én is! ...
amikor a talpam érintkezik a földdel, kavicsokkal,éles, vagy síma kövekkel.. homokba süpped, vagy füvet tapos..
Mert igenis bele lehet remegni a gyönyörűségbe..
A tapintáséba, ahogy eggyé vállsz mindenféle anyaggal.. Észlelni,felismerni idegenségét, ahogy megsejted hasonlóságát, és magadba fogadod..
És a víz...Mert minden és midenki onnan...úúúgy érzem, úgy húz..úgy vonz..
Vannak, akikre a Föld..a föld..a FÖLD hat ilyen elemi erővel.. ahogy Whartonra..
"csontjaimban erős a föld, csontjaimban a föld pora". ..
Az én csontjaimban a víz vonzása-örvénylése erős...A tudatom kék..az álmaim,a gondolatim, legnagyobb részt kékek.., zöldek-smaragdok.
Aki nemhasználja ki maximálisan az érzékszervi felfogás adta határtalan teret, az rengeteget veszít.
És sosem ismeri meg az ízlelés, a szaglás, tapintás, hallás eksztázisát.
A látás falásrohamait. Sem kielégülését.
A genitáliákhoz, heroinhoz nem köthető, mindent elsöprő ORGAZMUST...

Hol járunk? kérdés 5000-ért...

aaaaaa..igen..a 4napban megélt élmények..
Meztélábaskodásnál tartottam Nagyanyónál..
Volt még:
őzike lesés
rokonos tapasztalás-tolerálás
erdőszélen poroszkálás
lenyakazott csirkéknek mantramormolás
kiskecske símogatás
nagymotorozás

szauna után légkönnyűvé vált tessttel-úszás az éggel fejünk felett, - kövér varjú figyleő tekinete alatt
medence mélyén röhögés
embrtípus-elemzés

Mátrában kirándulás
leszakított rigófej, lerágott őzláb találás
kígyónak nézett gyík fotózás
kisbéka hajkurászás
barlangban bújócskázás
kifejlett szalamandra példányok nyüzsgése lépten nyomon...
vaddisznó para
piros-jelzés kuatás-követés, megtalálás-elvétés
fűben nem-fetrengés
vízesés csodálás,
tövében cápafog nem-találás
csuszamlós szurdokoldalon gyökérbekapaszkodós felmászás
majdnem sírós lejönni nem tudás
kerülés
rengetegggg ölelés-szeretés-nevetés

nyugalom( nem Alföldi féle :) ), és erős vágy foganása: mihamarabb el kell költözni ebből a nagy, nagy városból
Tudom, mivel ennyire akarjuk, így lesz
Igaz ugyan, ahogy egy kedvelt illető fogalmazott: ha egy erdőben lakik az ember, béke telepszik rá. De ettől, ő maga nem lesz békés. ? hmmm...