No..olyan időket élünk, hogy jobbára akkor kezdődik a napom, amikor elvileg véget ér..
de ehhez most nincs kedvem. Még arra sem tudom rávenni magam, hogy lemenjek a Központba. Persze, ez is olyan szitu, amit ha megtennék, azt mondanám utána: tyűű! dejjóó, h. rábeszéltem magam.
De ma, ma nem.
Inkább elmentem a listákat, kikapcsolom a gépet, előóvakodom az egérlyukból, és eloldom lovamat a kovácsolt vas korláttól. Elmondom azt a varázsigét amit még kiskoromban tanultam fűz-anyótól, és megvárom amíg összezsugorodunk..
Akkor aztán, kicsi biciklimmel eligyekszem a ligetig, és onanntól csak tolom a fűszálak között..Még jó, hogy viszonylag száraz a talaj..tegnap is tiszta sár lettem, mire kijutottam..Az a jó, hogy süt a nap. Egészen felmelegíti a réten domboruló köveket, ahová ki lehet feküdni a gyíkocskákkal egy kis fényterápiára.. Nem kell attól tartanom, hogy észrevesznek, mert aprányi hüllőtársaim nálamnál jóval korábban észlelik ha ember vagy kutya közeledik. Akkor csak lecsúszom a síma felszínen, bringórapattanok. Direkt a terep-kerekűvel jöttem.
A házunk előtt visszaváltoztatom magam -a bringót még nem, mert úgy könnyebb felvinni-, mivel főzni szeretnék, és mégiscsak előnyösebb ha mindenzt eredeti méretemmel teszem.
Finom, vitaminokban gazdag, egészséges dolgokat fogok főzni.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése