Weöres Sándor : A Paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold
ajkadon alkonyok égnek
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Kiskoromban sok bakelitet hallgattam. Nagyon büszke voltam rá, hogy már egészen apró létemre odavonszoltam a hatalamas széket, felmásztam rá, és szépen beüzemeltettem a készüléket.. Kedvenc műveletem a lemezfordítás utáni volt, amikor a tűt, szépen lassan rá kellett engedni a korongra..imádtam azt a finom sercegést, ahogy a barázdába talál, és olvassa a jeleket..
Halász Judit lemezeket sosem kedveltem túlzottan, túl zajos volt nekem, de ez az egy..a Jancsibohócról..elsőre megfogott..mindig újra és újra próbáltam megtalálni ugyanazt a karc-ívet, ahol a dal kezdődik. Vonzódtam a szomorú dolgokhoz, azt hiszem. Feküdtem a padlószőnyegen, sírtam, és mindig meghaltam a jancsi bohóccal együtt.
Hiába jelezte a következő dal, hogy ez csak drámai túlzás volt azzal, hogy egy kislány kacagva elkiálltotta magát : A JANCSIBOHÓC SZERELMES A LUCA BABÁBA!!
Akkoris..
mellesleg, sosem jutott eszembe, hogy esetleg lehetnék én Luca Baba..vagy valaki aki viszonozza Jancsibohóc szerelmét, és feledteti Luca Babát :)
Weöres bekeményít-csak erős idegzetűeknek-:
Vásárra mentem,
kést vettem,
torkom elnyiszáltam,
vérem eresztettem,
húsom aprítottam
szívem kivágtam,
mind fazékba tettem:
itt se vagyok, ott se vagyok,
mindenből a szemem ragyog,
mindenfelől én nézek rád,
mindenfelé szemed rám-lát,
te vagy a fogó!
Remélem nem gondolta ő maga sem, hogy ezt kedves-mókás gyermekmondókaként tanítják majd az óvodákban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése