blahh..

Ideje lenne újjászületni..mert:

"mindenben rejlő semmi

nincs mit tenni sem enni

csak az örökös koffeinlöketek.."

ez most csak eszembejutott. Meg az, hogy épp súlyos afterban küzdöttem a kristályvázákkal folytatott csatában (akik minduntalan rámtámadtak, valahányszor hátat fordítottam a rózsafa polcoknak az alig 5 négyzetméteres helységben), mikor ezt éreztem.

Tök egyedül vittem egy teljesen halott, budai exklúzív ajándékboltot, ahová volt hogy hetekig senki nem nyitott be néhány áruson és kéregetőn kívül. Jobbára a frászt hozva rám, hiszen a lelkiismeretem -velem együtt- minden volt, csak tiszta nem.

Ért ott nyár is. Árut fogadtam, bőgettem a klímát -kínomban még azt is kiírtam a kirakatra a tikkasztó hőségben nézelődőknek akiknek eszük ágában sem volt bejönni, hogy "idebenn szűkösebb, de 18 fok van"..

A következő az volt, h. "ingyen fagyi mindenkinek! az üzletben"..de, arrajárt a főnököm és sürgősen levetette.. A marketing nem volt erőssége. Illetve, a pénzmosáshoz tökéletesen megfelelő volt számára az az említésre sem méltó forgalom, amiből rendszerint bizniszeltem, és fizetéskor csempésztem csak vissza.

Néhányan meglátogattak(köztük az imádnivaló kis ex-prosti, a hallatlanul olvasott, angol és francia irodalomőrült deviáns dealer, az identitás zavarral küszködő elkényeztetett balerina, a fiatal, fogatlan heroinista, a brilliáns észjárású, légies esztéta, és még annyi sokan mások..) nekik kv-t főztem és üdítőt hordtam néhányszáz mondat között. Ültünk a szaténborítású fotelekben a kis asztalnál, ahol mellesleg előszeretettel manikűröztem, pedikűröztem, sminkeltem , olvastam órákig, gyönygöt fűztem, festettem-vágtam-ragasztottam...zenét hallgattam kip-kop cipőben és ünneplőben.

Egyszóval, jól elalibiztem. Teljesen megalkudtam a helyzettel.

Aztán, a cég pszichológusa megállapította, hogy 3 hónapnál tovább senkisem tartózkodhat abban az üzletben pszichés sérülések nélkül. Ügyelni kell a folyamatos váltásra. Így, több mint egy év magánzárka után deportáltak. Először vissza a körút menti főhadiszállásra, az anya-üzletbe, majd a sokkal csendesebb és családiasabb hangulatú Parlament környéki rezidenciára, ahol később éltem is, de ez már egy másik történet.

Hmm...életmódom ugyan gyökeresen megváltozott, minthogy 3 évvel későbbet írunk. De tulajdonképpen..ugyanabba az alibizős fázisba jutottam. Kizárólag a munkahelyem tekintetében, node hogy lesz ebből fejlődés?!

Nincsenek örökös koffeinlöketek (akkoriban koffeines pezsgőtablettától a cappuchinon át a literes tejszínes teákig szüntelenül traktáltam magam) sem -nem egészséges-... csak ez a langyos nyál..amiben olyan lomhán úszkálok, mint egy lamantin.

Már csak egy nap, és kiderül hogy meddig ülök még itt.. :)

Most pedig kétkerékre pattanok tengerkék szemű Királyfimmal és elkarikázunk oda, ahol erdők meg sziklák vannak, és jóóóó mélyeket lélegzünk