...

Micsoda irdatlan vihar ébresztett hajnali 3kor! Úgy rémlik, nem rémlik, hogy láttam volna valaha ilyen nagy elámmal alázúduló esőt. Az ég bénító robajjal szakadt több részre, minden tajtékzott a dühtől.

Kiskoromban rettegtünk a villámlástól, és egy percre sem hittük el, hogy vége szakad. Hogy csupán a meleg és hideg kirobbanó konfliktusáról van szó, s rövid időn belül csitul, ahogy a legtöbb veszekedés. Helyét csendes, üde béke váltja fel. Meg voltunk győződve róla, hogy a szüleink nem tudnak semmit, csak mondják az ostobaságokat, így felkészületlenül éri őket a halál velünk együtt, nincs irgalom.

Ott álltam az utca fölött és felsejlett valami abból, ami elraktárózódhatott az izomrostjaimban. Milyen végtelenül kicsi...egy kis semmiség az ember. Sérülékeny mezítelen csiga. Milyen lágy a húsa, törékeny a csontja.

És mennyire elfelejti meghatározni, azonosítani bármivel is önmagát amikor ilyen zeuszi módon dördül minden a feje felett.

Jó. Magamról beszélek, én egy cseppet megszeppentem.

Sokáig nem bírtam visszaaludni. Aztán, mikor már letekerték a hangot, meg az esőt, fogtam Hörcsöt, és kiálltam vele az ablakba, ahogy ilyenkor szoktam. Teljesen izgalomba jön ahogy pici orrával buzgó szaglászásba kezd.

Kicsi, gondjaimra bízott lény! Úgy szeretlek te kis bundás gombszemű -az egyik ugyan lényegesen nagyobb mint a másik, dehát a változatosság éppenhogy gyönyörködtet :) - izgágám!

Megint különös álmaim voltak. Ismét kiabáltam, hadakoztam, gyöngébb, ám utamat álló, cinizmussal ostorozó-gonoszkodó nőkre gyakoroltam fizikai ráhatást. Menekültem, gondolkodtam, kerestem az összefüggéseket.

És álmomban is levontam azt a konzekvenciát, hogy ez nem lehet valóság. Mert ott velem már régóta nem történik semmi rossz, semmi erőszakos. Amióta gyakorlok, ez nincs. Álmodom csupán.

Ébresztő!

Ki is mentem gyümölcsöt enni. Valahogy megnyugodtam az édes-lédústól.

Minden jel arra utal -az ismét piszkálódó hajnali, gyakran öntudatlan evészet, ami másodszor környékezett meg az utóbbi időkben-, hogy ideje itthagyni ezt a posványos munkahelyet, ahol az égvilágon semmi, de semmi dolgom nincsen már. Csak magamat rongálom, az önértékelésemet, mivelhogy semmi olyat nem tehetek itt...semmi olyat nem teszek...semmit sem teszek itt!

Várom, hogy visszajelezzenek az új helyről. Meredek volna, de harcra kész vagyok..csak a seggemet ne kelljen már amorfra ülnöm itt..

Tudom, hogy megnyertem őket, és kelleni fogok nekik. Vannak, akiknek nehéz eladni magukat úgy, hogy látják az éhes szemeken, még repetáért is sorbaállnának. Nem megy ez a szakasz, pedig utána csípőből megfelelnének.

Nekem inkább fordítva. Remek vagyok az első benyomáskeltésben ha figylek arra, hogy magamat adjam..Ha még ehhez hozzávesszük, hogy 6000 arcom van..sokféle magamból válogathatok.

Hmmm.. "nagy játékos vagy!"

"eltaláltad. Te sem panaszkodhatsz."

debütáló mondatok egy 2,5 éves tragikomikus hajcihőben. Azon a napon, a kártyalapok és kockák izzásában táncoltam, és onnantól mindig, amíg lovak legeltek a szomszédos réten, ránk csodálkoztak a szürke hegyek, csönd volt, és esténként füst szagú a levegő. Ruha nélkül, mindenki előtt, messze eltávolodva a normalitás határaitól. Midenki látott és órákig bámult, mégsem jegyzett meg senki.

Hosszú idő után először éreztem, hogy SZABAD VAGYOK. Egy eszevesztett amazon, aki akkor kacag és akkor üvölt amikor csak kedve van. Felmászik, és leveti magát. Felkel és továbbrohan, hiszen minden csak játék. Játszó-Társammal, akinek tejeskávé illatú a tarkója.

Gyerek lettem újra. Ott folytattam ahol elrontottam. Visszamentem az időben.

Hogy felnőjek, ahogy nem tettem akkor amikor mindenki aki velem együtt született.

És jött a bűntudat. Az összeegyeztethetetlenségek...a változás hozta kielégületlen igények, fejlődni akarás még még még, gyorsabban!

Eleinte csak folytattam a mezítlábas ugrándozást, mintha nem történt volna semmi. De, még sokáig szedegettem talpamból a széthullott, hamis (?..az akkor valósága volt)Éden darabjait.

Mostmár persze nem fáj, hiszen egyetlen szilánk sem maradt.

Futok tovább, boldog vagyok.

Néha megállok, és mesélek arról, honnan jöttem.

Meséltetek másokkal magukról, magukról másoknak. Mesélek magamnak magamról, magamról másoknak...és csodálkozom, mennyiféle történet van.