péntekk..

A véresmancsú sorozatgyilkos újabb áldozatokat szedett.

Megint sikerült megöletnem a sipátoló órát, ami ezúttal arra figyelmeztetett, hogy ideje felkelni, amennyiben időben szeretnék odaérni plazmaferezisre.

Bánom, hogy nem hallgattam az ébresztő szavakra, ugyanis így gyógyszert sem csinálnak testnedvemből, és valami sokkal brutálisabb tépett ki reggeli álmomból-arcom vackából.

Őrületes, fájdalmasan felgyorsult csivitelés hallatszott a konyhából. Rögtön tudtuk: Macs vadászott. És most reggelizne. Természetesen a konyhában, ahogyan azt tőlünk is látja, s hogy ott megossza velünk zsákmányát, ahogy mi is megosztjuk vele a miénket -máskülönben arcátlanul könyörög, végül a szánkból is kienné a falatot.. "micsoda faragtalanság" :) -.

Fél másodpercen belül megoldottuk az ördöglakathoz hasonlatos formációt amibe visszagabalyodtunk az ébresztőórás incidens után, és Királyfim már pattant is a kétségbeesett túsz szabadítására..Én meg bent rettegtem, miután megpillantottam néhány tollhalmot az előszobában, ahová kitüremkedtek a rohanó Macsra-parancsolások, miszerint azonnal engedje ki karmai közül a kis lényt, akinek tövig begyébe vájta tűhegyes fogait.

Biztosra vettem, hogy ha kióvakodom, mindenféle belső szerv cafatokat látok majd szétmázolva a padlón. Összeszorult torkokkal vártam mit hallok..végül azt:

Van egy kismadarunk.

Úgyhogy odamerészkedtem, és mondtam néhány szeretet mantrát a sokkos állapotban lecökevelt fiókának, aki jobbára csak pillogott, még a fejét sem forgatta jellemzően.

Még röpképtelen fázisban levő, nagyobbacska feketerigócska volt.

Kisvártatva beugrált a spájz sarkába, és ott pihegett, Látszólag ép koordinációs képességekkel, jó reflexekkel közlekedett. Néha megengedett magának egy pici csipantást. Megnyugodtunk.

Ekkor láttam meg a több mint 10 cm-es lótetűűűűt, amit szintén ajándékba kaptunk szőrös ördögünktűl. Jobbára csak néhány mozgás-csökevényt kezdeményezett, nem adott túl sok életjelet, node mi a frászt csináljunk vele? A kertbe vissza esztelenség volna tenni, mikor a fajtársaival együtt ígyis mindent kizabálnak!

Legyünk őszinték, undorító egy valami. Írhatnám, hogy kellemetlen jelenség, visszataszító teremtmény, de nem. Pontosan hogy un-do-rí-tó! Az araszol végig az ember testén, miközben centinként kapaszkodik a bőrébe ízelt lábaival. Az. Az undor.

Ha valakinek sérteném a lelkivilágát e kijelentésekkel, hát elnézést, és csókolgassa, becézgesse kedve szerint.Tudok rá másként nézni, ez természetes, ahogy a rovar is, de ösztönből ez jön.

Node bántani mégsem lehet.

Letakartuk egy újságpapírral, elkendőzve a valóságot, amíg elmúlik..de az igazat megvallva, nem volt gyomrom úgy kávézni, úgyhogy elvonultam, másra bízva az alternatív megoldás keresést.

A szobába kényszerített Macs dühét próbáltam csitítani, nyugtatgatni hogy szeretjük, nagyon ügyes, köszönjük az ajándékot, de ennélkül is elhisszük hogy nem csak enni meg aludni jön hozzánk..(ahha, persze, elhisszük :) ). Eközben ő dúvadként ostromolta az ajtót, hirtelen képesnek bizonyult arra amit eddig minden tanítás ellenére sem volt hajlandó magáévá tenni, és vadul ugrált, majd csimpaszkodott a kilincsbe..Dörömbölt az üvegen, elvetemültre tágult szemekkel követelve azt, amiért igenis megdolgozott.

Aztán, beletörődött sorsába, elaludt.

A madárka már az Élet és Halál Házában gyógyulgat az Állatkertben, ahol állítólag nyomban csicseregni kedzett a kis pajtásainak.

Szépen megerősödik, és akkor elengedik vidéken. :) :) :)

Éljen a megment-Ő!

aki most telefonált, hogy

Eb viszont nagyon rosszul van.. Kicsi lelkem, bundás kis hűségnyilatkozat..most meg mi lesz?