csak a közepe..

"indulj el egy úton
én is egy másikon
hol egymást találjuk
egymásnak se szóljunk

aki minket meglát
mit fog az mondani
azt fogja gondolni
idegenek vagyunk"

nincs jogunk kizárni egy embert a térből, ha bebocsájtást kér. de kötelességünk tudomásul venni ha kizár minket.
biztos ez is olyan dolog, mint a kollégiumi konyha falára kiírt "ami az enyém az a tiétek is, ami a tiétek az a tiétek"..Akkor működik optimálisan, ha mindenki ezt tartja.
mégis. ha nem tarthatná másképp, akkor csak illedelmességből nyilatkoztatnánk ki ilyesmit, nem?
van, hogy kinövik egymást az emberek.
a semmiből minden..a mindenből hirtelen semmi.
"az üresség forma. a forma üresség"
csak döntések kérdése.
gyönyörű szerelmeim!
a pozsgásszárú, halvány virág is a zellerkrémleves fölül.
mind a siető emberek,lányok, nők, fiú-seregek, sántikáló öregek, láncvégre ítélt kutyák várakozása, maradékon tengődő macskák osonása, hosszú lábak mellett vonszolt gyermek fáradt sírása, utcalányok szitka-átka, árusok ócska portékája, hajfonat bomlása, csatakos lovas-fogat csattogása , cigarettával roncsolt ifjú tüdő szürkülő rózsája...

szerelmem-evolúciójának tetején pedig..
Jóban és rosszban.Nagyon sokáig.
olyan jó, hogy nem kell azt mondani majd: amíg a halál el nem választ.

a halál egyébként sem elválaszt, hanem a Mindenséghez kapcsol-ahogy tegnap Hesse barátom is mondta :)

kezd.és?

"..az emberré válás hosszú, fáradtságos, rögös útját járod majd, kettős lényedet számtalanszor megsokszorozod, bonyolult lelkedet egyre csak bonyolítod. Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelkedet, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és megpihenhess.
Ezt az utat járta Buddha és minden nag yember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és
addig jutott, ameddig merészkedett.
Minden születés elszakadás a Mindenségtől.
...
És akkor akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágította a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget.
...
Aki megértette Buddhát, és megsejtette az emberi lét csúcsait és poklait, az nem tud többé a common sense, a demokrácia és a polgári műveltség uralta világban élni. Gyáva elszakadni tőle, és ha dimenziói nyomasztják, ha szűk polgárszobáját is szűknek érzi, mindent a "farkas" nyakába varr, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy néha épp a farkas a legjobb része. ... "


A második résszel már nem..kedves Hermann.
Megbocsáss, ám magam azon nézetet pártolom, miszerint éppen abban rejlik a lényeg, hogy a pokoljárás-égbeszállás élménye után térjünk vissza, s próbáljuk meg másként, felhasználva tapasztalatainkat. Segítve másoknak. Mert ez a kihívás, ez a feladat.
Ott, ahol minden rögeszmésen fáradozik azon, hogy megszilárdítsa az egyén illúzióját, felparcellázza az osztatlant...Ott tenni a "személyiség őrületének leleplezéséért"

S ugyanez..
Emlékszem, sok éve is azt mondtam akkori bűntársamnak, hogy ha nem tetszett nekünk a valóság, el kellett onnan mennünk.
Egy más-világba.
Ez rendben volt.
Szükséges kitérő . Nem hiszem, hogy lehetett volna másképp.
De nem maradhatunk ott.
Ha tényleg az Igazságot keressük, akkor vissza kell térnünk a tapasztalatainkkal, és meg kell vizsgálnunk mindent újra,azok tudatában amiket az osztatlan galaxisban éltünk át-kersztbe-kasul-össze-vissza...valamiféle kaotikus rendezettségeben.
(Hmm..Ő ottmaradt.viszont látásra kismalac..nagyon szerettelek.és akit egyszer, azt mindig. Te kis CsibeFej..-úgysem olvasod-Drága Barátom.. Kicsit szar is ez. Szerelem. Barátság.Végül semmi közös nem marad. Csak a szeretet állandó.. Melynek mértéke kapcsolatról kapcsolatra nőttön- nő..Mígnem nem akarsz már Mást többé. . Azt hiszed. És ez lesz az igazság. ameddig csak akarod,és akarnak.)


Furcsaaa.. régen kifejezetten és csakk! fekete-fehér edzőcipőt hordtam.
Egy alkalommal, mikor a soron lévő elkopott, betértem -kirakati példány után- egy szimpatikus üzletbe, hogy gondoskodjak utánpótlsáról.
Meg is szereztem a szokásos fekete-fehér darabot.
Alig 500 méter után behúztam a féket és visszafordultam.
Képtelen voltam elviselni magamon a feketén-fehéret. Elvégre a cipő, nagyonis fontos dolog, tekintettel arra a tényre, hogy mindennap hordjuk, azaz kifejeztetjük magunkat általa.
Legalábbis én így élem meg.
lehet mondani, hogy leszarommm..de üzenünk azzal amit hordunk, s reagálnak is rá,a legkülönfélébb formákban.
( Ha rajtam múlna én spec. mezítláb járnék mint nyáron nagyrészt.. -én vagyok a "tudodazalányakimindigmezítlábjár..az bolond :)-..Néha szúrja a platform pedál a talpam, ez igaz)
Ki is cseréltem egy kék prototípusra, és mondhatom, sokkal nyugodtabb lettem.

Hmmm..nahh mindegy..csak elmondtam.

Juhííííííííííííííííííííí!!! Megtaláltam az unokatesómat! Van egy bátyám aki művész és tündéri ember!

Ezt is.

"most múlik"

Az irattartó alatti kis, átlátszó pakett után nyúlok. Szemem elé tartom, nézegetem a lapos, kék korongot sarkában..Tűnődöm..Hogy milyen másképp lehetne látni a világot ezen keresztül..ami egyébként sem tudom hogyan került ide...Talán plusz-egyes grátisz lehetett egy vásárláskor, valamikor régen. Idekevertem, nyomonkövethetlenül ide, az asztalomra.
A nagy, szárnyas ablak felé fordulok, hogy ne lássanak. Szétfeszítem a pakett száját, fejjel lefelé fordítom, tenyerembe csúsztatom az apró, kerek gombot. Majd hüvelyk és mutatóujjam között tartva átnézek a négy kicsi lyukon, bepillantok egy másik szférába.
Csak a sugarakra koncentrálj. Csak a tócsára, miben felhők vonulnak és a mélyén egy Isten ül..Valkiké. Talán a keresztényeké, nem tudom.
Csak az aranyszínű balettcipő villanása van.
Bokrok zöldje.
Levél alatt lélegző hernyó araszolása.
Orgonaillat.
Párta..tányérformán kiszélesedő karimája 4-felé bemetszett, ..emlékszem.
Ne emlékezz.
A fiúra.
Se arra amit magával vitt belőled is.
Ajándékozd Neki.

meringülő..

Kisleányom! Kapjad le a sparheltrűl a meringülőt, és forrázd le a csetreszeket..

ez most csak úgy eszembe jutott..

Úgy hiányoznak a rétek..dinnyét görgetni a kertek alatt, bújkálni a csűrben a szalma közt..
Ülni a nagy gesztenyefa ágán, lomb mélyén, a Kereszt-nél, rágcsálni a lecsavart tányérból szemezett tejes napraforgómagot.
Fürdeni a patakban..kiteríteni partjára a kagylókat, nézni ahogy kimásznak a héjukból. Kecskebékát fogdozni, szitakötőt csodálni, csíborokat halászni.. Színes kavicsokat gyűjteni a mederből, kalapáccsal széttördelni odahaza , és meglepődni hogy csillog a belseje..Elrejteni a kincsek közé.
Ábrákat rajzolni a meleg porba a padláson..Tojásokat kutatni az ólakban meg a farakás közt..
Ringlót enni, tarlón gyalogolni, csősz elől menekülni..Ostort fonni, csúzlit készíteni..Titokban elterelni a bamba teheneket akiket este 6kor hajt haza a gulyás...
Fémízű, jéghideg vizet húzni a kútból...
Csak úgy élni ott...Úgy élni ott..ahogy kiszállsz reggel a dunna alól, majdnem meztelen..Kilépsz a lugasba és ébredezel a szőlőlevelek árnyéka alatt, beszívva a fényformákat..
Tököt gyalulni, vizes darával keverni, tyúkokat etetni...az az illat..Meg a kukoricakóróé...
Itt vannak mind..és úgy, de úgy hiányzik minden..
Ami többé már nem is lehet.
A változás állandósága miatt.

Szeretlek Nagyanyó.. Belesírnék a kötényedbe egy kicsit ...

röpül a kutyaszar, ki tudja hol áll meg..

Igen. Olyan kedvesen, s kellemes indult a napom :).
Az úúúúgy volt, épp tartottam a bérleménybe Rákospalotáról, mikor kaptam egy pirosat -többször is, de azoknál nem álltam meg-. Vázzal a lábam között csak vártam egy csokor kisssráác közt, mikor szorosan a patka mellett elhúzott előttem egy taxi, és vastagon befröcskölte sárral a nadrágomat bokától combnyakig..meg egyeltalán: egész énemet.
Szempillám sem rezdült.
Megegyeztünk a srácokkal, hogy végülis, majd a menetszél..Legfeljebb gyorsabban tekerek, hogy hamarabb száradjon..
Ezután, a második felvonásban, mikor már munkába tepertem, ismét próbáltam egy levegővel eljutni a Syma-tól a Sportok házáig, tudniilik, minden reggel csöves-kirakodóvásárt tartanak ott.
Lomok között túúrkáló koszos-szaros emberek -jajj, ne higgye ám senki, hogy a szaros-t nem kell szó szerint érteni! Írdd és mondd, csak bátran. Éppen úúúgy van!- nyüzsgése mellett visz az út, akik rendszeresen a kerítés tövébe hugyoznak, ami aztán lecsurog a járdán át az úttestre..És ők, ott benne a velejében, vígan csencselnek -meglepő mód, egyesek félmilliós kerékpárral érkeznek helyszínre-.
Nohát, mikor épp a sarkon fordultam, elhaladtam egy kedves öreg úr mellett, aki az úttesten parkoló autó oldalát vizelte telibe épp -ami legaláb a járdán árulók elől takarta, s neki, ugye ez volt az egyetlen szempont. Együttérzés, barátaim, együttérzés.
Kellett neki.
Nekem is kellett az a kocsiajtóról rámcsapódó permet, mint friss, tavaszi zápor, úgy esett.

Azért, e ponton, kicsusszant egy trágár megjegyzés duzzadt ajkaim közül.

Lerázva magamról ezen újabb apró kellemetlenséget, ráfordultam a Fasorra, ahol zöld fű övezte úttal kedveskednek a kerékpárosoknak.
Mit ad Ég, épp nyírták a gyepet. Medve a málnásnak mód estek neki jobbról-balról a kedves közterületfenntartók, azzal a forgó, fogas pörgettyűvel, tudod..
Ennek a műveletnek hatására, a sok kutyák rakta-akna sorra röppent a levegőbe, s szép ívvel a betonon landolt. Közben, több, apró darabra szakadván.

Semmi gond. Nyugodt vagyok, mint egy óceán, jobb pillanataiban.
Legalább..ööö: szerencsés napom lesz.

:)

ma..

..ilyen sztondulós nap van..
Bár, a tegnapi úszás után kiadósat bringóztam az éj feléig, langyos leple alatt..Suhantam sosem látott utcákon és csodálkoztam a sokféle módon ahogyan lehet élni ("s nem csak muszáj"). Igen, nagyon kellemes alternatívákat találtam, és élveztem a bepillantást "a mások életébe".
Tágas teraszok, borostyánfuttatta falak...ősfák menti virágágyások..különös volt..hogy ez is Pest, pedig jódarabon..
Aztán, hirtelen bevillant egy kicsi sárgadinnye. Éreztem az illatát a héjon át...Elképesztően vágyni kezdtem rá..arra a zamatos lére a szájamban, de AZONNAL (kezdtem megijedni ezen akarás ereje teljétől, ám amikor megpillantottam a sötét felhőtornyok között felbukkanó hattalmas, fénylő-vérző Holdat, megértettem, hogy valami sokkal nagyobb irányít, és felesleges is volna ellenállással próbálkozni)!!
Úgyhogggyö, szerény 158cm-emmel eltekertem oda ahol a legkisebb is számít. Meg is leltem
gyötrő kívánalmam tárgyát, mely utolsóként kuporgott a láda alján.


Egyébként, furcsák voltak az emberek..rengetegen kóvályogtak megbabonázva..sokan még a kerékpáros felvonulás after-jában..

Apropó:
-voltál a Critical Mass-en?
-nem, sohasem megyek ki oda
-miért?
-nem szeretem ha sokan vannak körülöttem
-csodálom hogy dolgozni bejöttél

hahháá..és tényleg :) Én is csodálom..

A helyzet az, hogy kissé betette nekem a kaput, hogy e hétvégén nem voltunk kellemes-kedves nem zsúfolt városkákban, sem erdőben-hegyen-völgyön által..S így méginkább kilelt a hideg meg a méla borzalom: hogy mennyi ember!!!!!!

-és a kurzusok? ahol 2000 emeber közt ülsz napi tizenórát?
-az más. az energiák miatt. az összetétel miatt.is.

Nahh, nem is kezdem el, hogy SZERELMEM én ÉDES DRÁGA BUDAPESTEM , "Én sötét Menyországom"..de amivel töltve vagyon...az kiborít, de nagyon..a bűzös zaj lüktetése koponyámban..

Ezért aztán azt álmodom, hogy az ékszerteknős vizének mindig 17.5 fokosnak kell lennie, és vinnem kell magammal egy helyre, ahol nagyon nagyon sokért lehet szar szobát bérelni, és anyámék egy köpésre laknak onnét, ahová nem mehetek -tisztázatlan okokból kifolyólag-.
A teknőst eleinte egy befőttesüvegben próbálom tárolni némi vízben -frusztrációm folyamatos tárgya, hogy vajon 17.5 fokos-e-, majdan aggodalmaim miatt, miszerint szűkös szegényemnek, és ki tudja meddig bírja, átteszem egy jénaiba...egy 5literes üvegen töröm a fejem, azonban akkor nem tud szárazulaton lenni egy kicsit sem, s talán páncéllágyulást is kaphat...
Hasonló dilemmáktól terhes, éles fájdalomtól szétrobbanni akaró aggyal ébresztett a kedves szomszéd (akinek hajnali fél ötkor kell kelnie teljeskörű toalettjének elvégzése végett), mindenféle neszekkel.
Hálát is adtam neki, meg kell mondjam, mert ellentétben azokkal az álmokkal melyek során valahogy tisztában vagy vele, hogy csupán álom...ez nem olyan volt..Pontosan tudom, hogy stresszel teli gyermekkorom mely állomásához köthetőek a látottak, és értem is az üzenetet..Azt nem, hogy mitől volt ANNYIRA borzalamas amennyire itt nem tudom visszaadni...kb. mintha sorozatgyilkos lettem volna, és rettegve menekülnék..
ÓÓÓ, jeeee..
no és a mai meeting..
Hmm...az ügyvezető arc...szám szerint egyetlen egy mondatot sem tud elmondani annélkül, hogy ne ejtsen feltűnően súlyos nyelvtani hibát.
Résen voltunk, és striguláztuk volna a sikeres mondatokat, deeee, végül üres maradt a papír..
:)

A kislány, aki mindenkit szeretett

kedvenc rész:
"Ebben a pillanatban a nagy eukaliptuszfán éppen az alól kiáltott vissza Brunella – megszólalt egy dörmögő hang:
– Ki merészeli zavarni a nyugalmamat?
– Hát te ki vagy? – kérdezte a kislány, ernyőt csinált a szeme fölé, és a fára kémlelt.
– Én a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár vagyok – dörmögött a hang –, és ha azonnal nem hordod el magad, meglegyintlek a szárnyammal.
– Ó, de buta vagy! – mondta csendesen Brunella. – Látod, ha kedvesen beszélnél velem, és lejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret.
– Ugyan – mondta a Pakuk madár –, én már háromszáz éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük meg egymást.
– Talán nem is járt erre senki – mondta Brunella.
– De igenis – mondta a Pakuk madár –, kétszáztíz éve egy nyúl és nyolcvan éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre.
– Na látod – mondta Brunella –, lejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat.
A Pakuk madár egy darabig mirgett-morgott, aztán csak lejött. Óriási madár volt, és láb helyett tényleg három kereket viselt.
– Hát, te elég fura szerzet vagy – nevetett Brunella –, de a szíved biztos jó, téged biztos nagyon lehet szeretni.
Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat. A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó.
Kérlelte Brunellát, hogy ne menjen még, de erősen esteledett, a kislánynak haza kellett indulnia. A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár a hátára vette, és elrepült vele az erdőszélig.
– Na, innen már látszik a házatok – mondta, és kitépett a szárnyából egy tollat. – Ezt őrizd meg. Emlékül. "

burkolt üzenet :)

"(...)
– Ha mi ketten ilyen nagyon testvérek lennénk, hogy ami az egyikünknek fáj, az fájna a másikunknak is, az jó lenne vagy rossz?
– Én azt gondolom, hogy mi ilyen nagyon testvérek vagyunk. Legalábbis, ami neked fáj, az fáj nekem is.
– De én úgy gondolom, hogy a hasra esésem is fájna neked, kék foltok lennének tőle a hasadon meg a térdeden.
– Szerinted jó lenne vagy rossz?
– Akkor én biztos nagyon óvatosan futkároznék, hogy hasra ne essek, nehogy neked fájjon.
– Nagyon kedves tőled.
– Te meg kevesebbet cigarettáznál, igaz, mert én is köhögnék különben reggelenként a cigarettázásodtól.
– Azt hiszem, inkább egészen leszoknék a cigarettáról.
(...)"

megfigyelés

Ha valaki különösen hangsúlyossá teszi egyes vonásait mások számra (mintegy bizonygatván a külvilág a felé), biztosra veheted, hogyha felteszed az ellenkezőjét, eljutsz az igazsághoz.
pl. "én egy végtelenül nyugodt ember vagyok. de..nagyon.."
egyenlő: pöccre indul bennem a pumpa

"másnak mindent, magamnak semmit"
egyenlő: rohadt egoista vagyok, magamnak bármit azonnal, másnak majd, ha kedvem lesz,
egyébként is, nehogymá'

"velem kívállóan lehet együttdolgozni, nincsenek bogaraim"
egyenlő: rigolyás egyfogatú vagyok.


S hogy mégis miért az önreklám épp arról ami talmi? Nos, mint korábban megjegyeztem, realitásérzékünk sokkal fejlettebb, mint azt mutatjuk. Tisztában vagyunk azzal, mivel kell dolgoznunk. Él az az általános feltevés, hogy ha sokszor ismételgetünk valamit hangosan, igazzá lesz, így ezt tesszük.
Részben.
Mert szeretnénk jobbak lenni,
Figyelemelterelésből,hogy senkinek eszébe se jusson-holott épp ettől..-,
Bűntudatból ...
Mert amilyen vagy, úgy állnak hozzád
Mert ahogy hozzád állnak olyan vagy
sok komponensű cucc..
Mégis..néha meglepnek ezek a masszív önátverések..próba arra, hogy másokat is.


Az őszinteség mindenek előtt...

Sok társkereső hirdetés elhagyhatatlan része e kiszólás..
Meg, általában..szeretjük ezt hangoztatni, mert olyan trendi. Mert tudjuk, hogy így volna rendjén..
De a miénk?
Mindenkinek sajátja ez az óhaj??

Hányszor találkozom azzal, hogy valaki megkapja az igazságot és agresszív állattá válik, vagy megsértődik, öngyilkossággal vagy mással fenyegetőzik...
Kiprovokálja hogy hallgass, hazudj valamit amit emészteni tud..

Mert ha őszinte vagy, akkor "lehettél volna kíméletesebb!"
ha az vagy, akkor "hazudtál nekem!! lehet hogy az igazság fáj, de legalább akkor tisztában vagyok vele!"

Aszondják, kiskorom óta nagyon fejlett az igazságérzetem.. a pszichóban is ezt írták a kartonomra.
Őszinte igényem az őszinteség. Törekszem..az ember törekszik,mégha a tökéletességet nem is érheti el..
Melyik is az a tört,ami mindg a 0-felé tart, de sosem érheti el? - társaságban mindig megmondják, én meg mindig elfelejtem :P
Amióta letakarítottam magamról a múlt hordalékát. Bűzös-mocskát..
Azóta mintha sikerült volna visszazökennem a középpontomba. Így, egészen más tükörbe nézni, mint néhány éve.

Egy volt kolleganőm (aki súlyos metamorfózison esett át: angyalból habzószájú ördöggé változott, s akinek nagyon sok köszönettel tartozom) mondása volt, hogy ugyanúgy, mint itt a HR-ben..a felsővezető keresésben, csak azt az egyet kell megtalálni. Csak azt az egyet. A megfelel-Ő-t.

Mázlista vagyok.
Mert sikerült. Azt,akivel, mindig! minden helyzetben!maradéktalanul megértésre és szintérzisre való törekvés mellett, valóban lehetek ŐSZiNTE. A kommunikáció magasfokán.

Viszont,
egyre többször adódik úgy, hogy akaratomon kívül kerülnek a közelembe olyan "járulékos emberek", akiket magam nem választanék. Ám kénytelen vagyok valamilyen módon együtt működni velük. Akik adott esetben véleményt várnak, ám nem nyitottak semmire ami az övéktől különbözik, és felelősséget vállalni a legkisebb mértékben sem hajlandóak, nemhogy teljeskörűen.
Érzelmileg totálisan gyermekek.

Dilivel sokat beszélgetünk idebenn arról, hogy lehet-e, kell-e mindenkinek segíteni?
Hát nem.
Annak aki nem akarja, aki ZÁRT mint egy páncélszekrény, és képtelen kilépni az egoja cellájából..annak nem kell.
Néha nehéz..a kötődések miatt.
Az önmagunk hibáztatása miatt. Mert a legtöbb érző lényben roppant könnyű bűntudatot kelteni.
Mert az anyám, az apám, a barátom, a húgom a nagybátyám a gyerekem...stb.


Egy nekem nagyon kedves ember -aki más mint a többi rendőr- azt tartja:

INKÁBB VISSZATARTANI MINT MEGÜTNI
INKÁBB MEGÜTNI MINT MEGNYOMORÍTANI
INKÁBB MEGNYOMORÍTANI MINT MEGÖLNI
INKÁBB MEGÖLNI MINTHOGY MINKET ÖLJÖN MEG.
1 LÖVÉS TÖBB ÉLET , HOGY MÁSOK ÉLHESSENEK.AZÉRT ÉLÜNK , HOGY MÁST MEGVÉDJÜNK!

És ez nem kegyetlenség, hanem ráció.
Senkisem lehetetlenítheti el saját önzősége miatt azt, hogy mások javára válhassunk, és segíthessünk azoknak, akiknek tényleg csak ennyi kell.

Virginia W. is azt írja: azért élünk, hogy segítsünk másoknak életben maradni.

Ezt nyílván úgy vagyunk képesek megtenni, ha mi magunk rendben vagyunk.
Ezért feladatunk ezen dolgozni.

reggeli párbeszéd..

(versenyt az idővel-készülődés-molyolás, lehalkított TV mellett)

-ÚÚristennnöhh...Halálmadár nő van a stúdióban..jéésszus de rossz energiái vannak
-mit mond?
-nem hallom..
-adjak rá hangot?
-NE! ki tudja mi baja van

:)


Igen..jobb is volt, hogy Virginia Woolf versprózáját töltögettem a tudatomba, és így indultam útnak, "Hullámok" élén fodrozódva-belesimulva.. a hét utolsó köztes napjába
JUHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ PÉNTEK VAN!!!

http://www.youtube.com/watch?v=li6nlzlv0_A
Ezzzzz...mindig felrugdossa bennem az ÁLLATOT
:)
engedjetek kiiiiiiiiiihhhhhhhhhhh

délután 3kor nyílik a karám ajatja.
"néha ilyen is kell"

szakadatlanul szakad...

Miközben a meetingen, kedves projektvezető, idegbeteg-csivava-kolleganő..mókusrikácsoláshoz hasonlatos hangon beszámolt eheti bokros fontoskodásáról, hátamon táncolni kezdtek a szőrszálak.
Gondoltam , nem heregelem magam, mert ezesetben az erőszak alkalmazása nem volna túl szép dolog, úgyhogy leakasztottam magam a rezgésszintről és kizárva mindent bemásztam a szemközti kulcslyukba.
Nekidőltem a falának és hátat fordítottam az egész töpörödött helységbe gyömöszölt hajcihőnek -ami a tekintélyelvű régióvezető- gigaméretű-nő csiklójának csiklandozására történik mindig-.
Kellemesen hűvös volt a kulcslyuk fémfala. A túloldalon, a másik irodába láttam. Lenéztem, alattam a fehér fa ajtó meredek síkja futott a padlóig. Semmi más, csak az a mély, széles fehérség.
Mire leérek, feloldódom a térben...-gondoltam.

( s ha tudnád, hogy tényleg...)

Anyuka.Ne aggódjon. A gyermekének semmi baja. Csupán..öőő..köhhmm.kissé élénk a fantáziája.

..És Te? A kék vagy a piros kapszulát választod?
Esetleg a zöldet, sárgát, cikláment, lilát, narancsot...? Tessék csak tessék! Válogasson mindenki kedvére.. mindenki örömére..senki bánatára..
szép feladat.

szerda (?)

"A proaktív interakció azzal hozza létre a viselkedés helyzetek közti konzisztenciáját, hogy az emberek aktívan keresik és alkotják azokat a helyzeteket, melyek egymáshoz ténylegesen hasonlóak."

Bakker..ez csak egyetlenféle megközelítés..Mégis: miért van az, hogy előbb gondolják ezt helytállónak, mintha azt mondom: karma! Hasonló szituációkat KAP az ember-lapokat a saját paklijából-, mindaddig ameddig meg nem oldja azokat.
Egy tanító, a magam nem megvilágosodott fejének azt mondaná: relatív szinten ez is, az is..

Szerintem az apám pl. nem menne bele egy ilyen kompromisszumba :)


Mellesleg, onnan indult az egész agymotozás, hogy Dili belökte a reggeli kv mellett a fallikus fixáció problematikájának lehetőségét..esetemben HAha..-ööö..aki nem ismeri ennek jelentését, semmiképpen ne gondoljon pajzán dologra..csak, itt most hosszú lenne :)
Aztán, megint rájöttem egy-két okra..de, végülis: nyílvessző kihúzva, méreg kiszívva-kiköpve, nem számít ki lőtte, mégis olyan izgi tud lenni az expedíció. Ennyi.
Érdekelne, hogyan tud valaki -legalább számomra-hiteles pszichológus, és mondjuk buddhista is lenni. Például..

Nemis nagyon tudom hogyan lehet kevesebbet gondolkodni.
Régebben, mikor elhatároztam hogy ideje letisztulni és bringózni kezdtem, azt a szabályt hoztam, hogy bringózás közben TILOS a gondolkodás. Megengedett a nézdegélős befogadás széles vigyorral, vagy csodálkozó kerek szemekkel.
Kvázi ezen meditáltam, és amennyiben beindult egy fogaskerék, a gondolatrendőrség oszlatást végzett.
ÖÖÖ...azért, gyakran akad alkalom amikor mozizom és arra ocsúdom, hogy:
mi??? hogyan jutottam végülis a városnak ezen szegletébe?!
Aztán némi öndorgálás:
Figyeljé' má' hülyegyerek! Meg akarsz halni??!

Ma reggel pl. azért nem vettem észre, hogy ideértem -Főni anyánk pillantása volt az utolsó puzzle darab a képhez amire aztat írták hogy rútul elkéstem már meginnn.. :(-, mert az az általános csavarta a tekervényeimet, hogy mennyire félünk attól, hogy egy jónak ítélt után nem jön jó, vagy ha igen, az lesz-e olyan jó, mint amilyen az előző volt.
Pedig ellentétben a dalszövegekben sallalázott ostobácska suggallatokkal -miszerint minden jó elromlik-, meg a Murphy törvényei között szereplő nézettel -ti. hogy ami elromolhat az el is romlik-, ez egy seggség.
Amennyiben elegendő és adott szituációban szereplő felek mindegyikének részéről ugyanolyan mértékű akarás van jelen (mely cselkvésben is kifejeződik..bár!: jó ha tudjuk: nagyon sokszor elég az akarás..önműködést szülhet, de igazán), akkor kizárt dolognak tartom hogy a JÓ elromoljon. Mármint..úgy értem, hogy a változás ugyan állandó..de a Szeretet is, ha az iméntiek szerint állunk hozzá.
Hmm..Egyesek legyintve szimpla volumentarizmusnak aposztrofálják e balga hozzáállást, és ég felé emelik mutató ujjukat, hogy: node a körülmények! azok közbeszólhatnak.

Eggen..közbe. Bele abba az akarásba..ami az egyéntől származik..Korlátozni azonban csak azt lehet aki hagyja magát. Kivéve ha egy 120 kilós gerilla vasketrecbe zár és gépfegyvert nyom az arcodba úgy kötelezz csendes megadásra..Node, valljuk be: eseteink többségében nincs ilyesmiről szó.
És ezt pontosan tudjuk.
Tegnapelőtt egy barátom nagycsomó roppant értelmes és szívszorító érvet hozott fel, melyek mentén elalibizhet..meghatódtam volna, de ehelyett rezzenéstelen arccal ránéztem, és megvártam amíg megkérdezi: ezek csak kifogások, igaz?
Azt figyeltem meg, hogy többniyre sokkal több realitásérzékkel rendelkezünk mint amennyit mutatunk. Roppant forradalmi, mi?
:)


És, gondolkodtam még azon is, hogy milyen különös dolgokat hozunk korábbi kapcsolatainkból..mennyi mindent értünk meg utólag-és: hasznosíthatunk az új kapcsolatainkban! Ígyhát, mindannyian köszönettel tartozunk mindenkinek.. World is a happy family :) -.. a másikról, magunkról.. Mennyi ajándék..Utólagos belátás. Ezek a kapcsolat aktualitásában nem foganhatnak meg.. Túl közel vagyunk egymáshoz..Túl szubjektív minden.
Ahogy nő a távolság a felek között, úgy válik kristályossá a lényeg, és a lényegtelen.
S hogy miért mennek tönkre gyakran az újrakezdett kapcsolatok, mégha örömködtünk is a kis, masnival átkötött, égből hullott csomagok fölött?
Mert ismét torzító közelségbe kerülünk egymással..És a szubjektivitás ténye újra játszik..Mert ugyanazokat az inegereket kapjuk..Mert...
Akkor, javaslom a kék, kezdő bekezdést :)

S újra: hogy ez csak egyetlen féle megközelítés.

megfigyelések..

mivel az iwiw fontos forrás a munkámhoz, rengeteget kalandozom, portyázom azon terepen.
S mindeközben roppant érdekes kis fények villanak fel elmémben, olykor-olykor megajándékozva néhány aha-pillanattal.
Hasonlóan Einsteinhez (hé! most miért ne? személyiség típusokról beszélek, nem értelmi színvonalról, vagy hasonlókról :) ):
"A szociális igazságosság és szociális kötelezettségek iránti szenvedélyes érzésem mindig szembenállott azzal a tulajdonságommal, hogy sohasem éreztem szükségét az emberekhez, vagy emberi közösségekhez való közvetlen csatlakozásnak. Én igazi "egyfogatú" vagyok, aki sohasem tartozott igazi szívvel sem a hazához, sem a baráti körhöz, sőt még szűk családi körhöz sem, hanem mindezen kötelékkel szemben az idegenség és az egyedüllét kívánsága élt bennem állandóan és ez az érzés a korommal együtt még növekedett is."
Megjegyzem, ennek ellenpárja is éppúgy jelen van..és az utóbbi időkben éppen arra törekszem, hogy amannak adjak erőt...fejből szívbe eresztvén. Néha azonban megrázkódik az Ösztön, és nem hagyja magára verni a tudatosság zárbékát-amikoris nem szabadságként éli meg-.. ahh... ez vala eredendő ambivalencia..( G kedvééret idéznék " A szorongás alapformái"-ból..de ehelyett azt mondom: ez teljesen normális)
Node, amíg élünk törkszünk a fejlődésre..
Mit is akartam ezzel az egésszel..?

Hogy másfelől meg kifejezetten, NAGYON szeretem az embereket! Nemcsak akkor amikor sikerül tapasztalnom az EGY-et...határok nélkül..
Szeretem figyelni Őket, tükröződő magamat..ismerkedni különböző gondolatvilágokkal melyek megvannak rejtve az enyémben is..jó közösre és látszólag különfélére lelni..
Az emeberi Szépséget is szeretem..
Azt is ami szembejön és elvakít és azt is, amit darabkánként kell kikutatni, összeilleszteni. Azt is ami mellett csendben kell lenni hogy halljad mikor szól: "itt vagyok"..és azt is ami szégyenlősen takargatja magát majd amikor azt hiszi nem figyelsz, perdül egyet és rajtakaphatod.

Jujj..eszembejutott egy Platóni gondolat.. ahol a szépség a szeretet tárgya, a szeretet pedig azonosulási törekvés..

Korábban idéztem már a Próféciából...ami szerint ezen az elven juthatunk energiához külső forrásból.. Rákoncentrálunk egy dologra..megkeressük benne a Szépséget, ezzel feltámasztjuk magunkban a Szeretet érzését és belélegezzük a szeretet tárgyát, annak energiáit. Vagyis :törekvésünk, hogy azonosuljunk vele..
Így tölthet fel a szépség...
-A vizualitás fontosságát tehát nem kell hangsúlyoznod, Hurka lány! :)-

Vissza kell kanyarodnom oda ahonnét letértem: iwiw..

Szóval, ahogy mindenfelé eljutok, összeáll egy nagycsomó minden.. pl, hogy milyen időszakokban töltenek fel legjellemzőbben magukról új képeket az emberek. Mikor-milyen domináns színek vannak a demonstrációs anyagokban...
Egyénenként mindenféle lélektani észrevételek..
És milyen egyértelmű, ha valakinél lekerül a "kapcsolatban" felirat..és hirtelen minden képét leszedi..sőt, még az árulkodóbb információkat is a reglapjáról..

Igazából, sokminden véletlenül áll össze...de,mindenesetre nagyon érdekes ez a sokféleség, és ez a sok-sok ugyanolyan is...
Mondhatni bámulatos...hajlamos vagyok tapsikolva lelkendezni és tisztelettel adózni sok dolog felé, tudom, de akkoris.

so beautiful...

"I know a land
Where the flowers grow
Where the rainbows high and the light are low
Come take my hand
Walk into the sun
Leave the world behind
No need to run.."


salallallaaaaa...ahhhahhah..so bjúútiifúúl
Mi mindent hittünk már jónak...
Akkor, biztosan az is volt minden, nem? Akkor...

köhhhhhhh...

..nohhát, már megint visszhangzik minden miközben belülről rágcsál valami kóórság.. Mi történt az immunrendszeremmel? Régebben sosem volt kutya bajom se' semmitől.. :(
Asszem a tegnapi szauna berobbanthatta a vírusállományt, vagy ilyesmi..Node úúszni csudijó volt, ezért aztán üsse kavics..!
Nem is rossz ez a BKV-sztrájkos nap. Befelé tekeregvén (egyéni késési-rekordjaimat döngetvén) nagyon kedves volt a csápjaimnak az észlelés.
Tudniillik, az eső ellenére is rengeteg ember sétálgatott -akár ernyő nékül is-, bringózott dolga helyszínére, teljesen nyugalmasan, mosolygósan. Igen: többek örvendezni látszottak affelett, hogy elszerencsétlenkednek kétkeréken, de mégis! Elnézést kérő, kedves kis összepillantások a sorsközösségben, meg ilyesmi. Különösebb dugót sem tapasztaltam az utakon, és egyeltalán: az összrezgés roppant kellemes volt, egyszerűen idilli!
senki nem rohant, nem idegeskedett...mert
1.: az előre meghirdetett sztrájkra mindenki felkészült, tudomásul vette, hogy nem tehet ellene, így alkalmazkodott hozzá (s hát ugye..az alkalmaszkodóképességünk mindig is joker volt az evolúciós pakliban)..
2.:mindenki tisztában volt azzal is, hogy esetleges késését, kimaradását a rendkívüli állapotokra való tekintettel retorzió nem követi.

S bár minden oly szépnek, s jónak mutatkozott ma reggel, hogy okkal kívánhatnánk: bárcsak mindig így lenne ez, felvetődik a kérdés: tényleg! Vajon meddig maradhatna minden így..? Vajon a követelések alkalmazkodnának a megváltozott körülményekhez, és lelassulna az életritmusunk? Esetleg különféle kompenzációk jelennének meg? 2 nap múlva valsz. legtöbben vissza akarnák kapni a megszokott kényelmüket, mert tökük tele lenne az időjárás viszontagságaival való dacolással, az izmaik használatával..esetleg halálra unnák magukat útközben, mert fogalmuk sincsen arról hogy apróra meg is figyelhetik a dolgokat, a többieket..vagy csak kikapcsolódhatnak a létezés aktusán való merengésben...
Aztán, mérgelődnének azon, hogy a másik miért nem tanul meg normálisan görkorizni, bringózni, motorozni, sétálni :)
Talán így lenne...
Ám, biztosra veszem, akadnak olyanok is, akik rákapnak a mai napon egy elfelejtett ízre, és változtatnak cseppet az életmódjukon, mert rájönnek, hogy ez jó nekik..

Másnap

óóóóóó, iggen, iggen yeah-yeah-yeah!!!

Tegnap este csacsi-részeg, totál K.O. lettem mindösszesen fél , azaz fél üveg bortól, melyet kedves barátosnémmal költöttünk el dunaparti csellengésünk során. Mire kitekertem Rákospalotára már nehézre zsibbadtak a végtagjaim, és kihűlt a fejem.."valószerűtlenül gyenge pulzusok igyekeztek megmaradni" :)
Asszem leesett a vércukrom vagy mi, nomeghátugyeeee amennyiszer én iszom, az gyakorlatilg annyi mintha sohase...A szervezetem roppantmód tiltakozik a szesz ellen (is), nem beszélve arról, hogy a tudatom full-trippet manifesztál maga köré..egyszóval: nekem ez a feeling nem jön be. Tehát jó-jó-jódarabig nem kortyolok én alkoholt (főként, hogy egy erősebb teától is bekészülök. Komolyan! A lakótársam átruházott rám egy zacsi orig. nepáli teát, amit vásárfiaként hoztak neki onnét biza! Különleges elkészítési módot diktált hozzá a cetli, s én úgy is cselekedtem. 1-1 csészével ittunk kókadtságunkban Királyfival, s mindezek után határozottan narkotikus tüneteket észleltünk magunkon..nemkevésbé egymáson..Én speciel szorongani kezdtem, és ismeretlenné alakultak a dolgok valami egészen tárgyilagos fényben láttatva magukat, másik felM pedig heherézett mindenen mintha szüntelenül tréfálkozna vele a tér, mega tartalma..No, hát, ennyire érzékenyen érintis kis testemet a mindenféle. Perszepersze az Övét is, hiszen zsák a foltját :)
JA, és az teljesen biztos, hogy nem hergeltük magunkat erre a képzet-képzésre, hiszen abszolút meglepett minket a felfedezés, hogy nem-várttá váltunk egy csésze szimpla fekete tea hatására.)

Ott tartottam hát, hogy minden kellemetlen tünet ellenére hihetetlenül jó volt újralátni azt a lényt, aki egyszercsak ott volt, és megöleltük egymást, és nevettünk meg sírtunk picit, aztán csak néztünk és vigyorogtunk, és járt a szánk szüntelen.
Más lett Ő is, mégis ugyanaz. A hatalmas baba szemeivel, meg a kajla kis fülével..a 100 wattos mosolyával.. a régi Bajtársam-Mindenem-Szívem-Lelkem-Szövetségesem..olyan jó, hogy olyan sok évig Barátok lehettünk.. a legkritikusabb évek alatt -amikor a szülők arra eszmélnek, hogy valami Jackil és Hyde szindrómában szenved drágalátós gyermekük, aki pöccre, vagy annélkül változik ajtócsapkodó, flegma, kitöréseket produkáló dafke-dacoló rémmé.. Ő persze a világ legelhanyagoltabb-hagyatottabb, szegény-szerencsétlen-kitaszított és zsigerelt áldozataként aposztrofálja magát akit nem hagynak élni :) !
Gyüühhh...elgondolni sem bírom mi lett volna akkor, ha nem kezdjük el gyűlölni egymást 10éves korunkban, mikor meg voltunk győződve arról hogy roppant erős-izmos és vagány kicccsajok vagyunk, akik bármikor képesek bemérni egy gyomorszájast a szemtelenkedő kötekedőknek...
Aztán...valahogy elkezdtük együtt pattogtatni a lasztit a pályákon..-mindenféle helyre bemásztunk ahol valamiféle palánk volt-ésatöbbiésatöbbiés a mindenünk: egy angyalföldi patika teteje volt, ahová tűzlépcsőn kellett felmászni, és lehetett ott órákig bagózni, dumálni-kajálni, zenét hallgatni, gyújtogatni, kiabálni, röhögni meg sírni...az volt a függetlenségünk szimbóluma.. a tető..wááá!
Az a helyzet, hogyha nincs ez a nagyszájú szőke kiccsaj, akkor én már rég nem lennék. Ez nem afféle költői túlzás, hanem konkréta így van..
Node, ez egy másik történet..Nem is biztos, hogy valaha leírom ide.

Hátttöööö..ja. Most is elbőgöm magam ha azokra az időkre gondolok..Rajongtunk egymásért, ez tény. És ugyanolyan rajongással gondolok a mostani énjére is -elválaszthatatlanul egy ez a régivel..
Vicces, hogy az ember minden életében csak tizenix évig gyerek -brutális, hipergyors változó-s az egész hátralevő részben, mintegy 4szer annyi időn keresztül felnőtt..

hmmm....

az jutott eszembe, hogy pl. a drogfogyasztás egyik legmeghatározóbb okának még mindig az unalmat tartom.
Pontosan tudjuk, hogy az unalom igen erőteljes összefüggésben áll a legkülönbözőbb lelki zavarokkal.
Csernus valahogy tök jól megfogalmazta azt amit én most nem tudok...miszerint a szenvedélybetegekre leginkább az jellemző, h. képtelenek elviselni ha negatív érzelmi periódusba kerülnek.
Az a helyzet, hogy én úgy látom, ez nem is akkora csoda.
Ahogy nő a bizonytalan, szorongó, depressziós emberek száma, úgy irtóznak legtöbben mindinkább tőlük.
Mert félnek hogy elkapják..mintha fertőző lenne..
Igen, nem szeretjük a "lehúzós arcokat"..el akarjuk kerülni őket..mert hatunk egymásra.

A negatív érzelmi állapot valóban necces helyzeteket teremt, pl. manipulálhatóbbá teszi az embert, hiszen a tudat teljesen beszűkül, és gyakorlatilag kizárólag egy adott szitu elkerülésére koncentrál.
Azonban a negatív érzelmek és azok megfelelő megélése is szükséges!!! Aszondják az 1:3 jó arány ahhoz -már, a napsütéses időszak javára-, hogy az életminőségünk pozitív előjelű legyen.
A boldogság, nem azonos a negatív érzelmek hiányával, ezt ne feledjük..Ha bármelyik is teljesen hiányzik, az vagy beteges, vagy elértük a megvilágosodást ... a megszabadulást legalábbis biztos :)

" A pozitív életminőség -'boldogság'- nem állapotot jelent, amit az ember birtokolhat, nem is élményt, hanem aktivitást"!!!

Erre már sokan rájöttek..valsz idekapcsolhatom azt a plakátot, amit a két évvel ezelőtti Arc-on állítottak ki "Élve vagy alva" címmel.
A motiválatlanság nagyon kaka ügy..részemről kevés rosszabb érzést ismerek, mint pl. a pszichés fáradtságot..
Főként hogy tudom, bármilyen álcát használ is: az én kölyköm.. :)
Hittem már azt is gyengébb időszakaimban, hogy a károsanyag kibocsájtás miatt van..hogy nőttön nő, és egyre kevesebb oxigént tudunk felvenni a légvétellel.
Ebben is lehet valami, ha körbeszimatolunk :)

Szóóóóval: AKTIVITÁS!!
az aktivitás szabadság!

ez a legkirályabb dolog...ebben minden benne van, ami csak kell. ÓÓó, azok a régi szép idők, amikor insomniás estéim egybefolytak a nappalokkal, és mindenre jutott óra.. :)
Eggen..öregszem..fene se gondolta volna, hogy így megérzi az ember. Ha visszagondolok...kb. 17éves koromig soha, de soha nem voltam fáradt.. köteleségellátás mellett sem.
Hmm..no, leporolom magam, megyek tovább :)

HÉ KIRÁLYFI!! SZERETLEK!!

Zabhegyez-Ő

"Röhejes.Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni fog."
Vicces, hogy Salingertől soha semmi mást nem voltam képes elolvasni, mert semmi mást nem volt képes úgy megírni, hogy egy kicsit is érdekes legyen, legalább stilisztikailag. Már, én legalábbis így gondolom magamnak.
Azt hallotam, hogy totál paranoid lett a kokótól, és bárkire tüzet nyit, aki csak 20 méterre is megközelíti az elbarikádozott házát, ahonnét csak kivételes esetekben hajlandó kimozdulni. Vagy akkor sem.
Ma találkozom kamaszkorom értelmével, az ex-leg-jobb-barátnőmmel..aki többnyire tudta mit akar, amit nem azt nem tette, a mértéktartásra is képes volt, ellentétben az én balga, bár idősebb fejemmel..
Sok évnyi egymás-seggében-lógás, minden-elsőt-egyszerre-tapasztalás, punk-rock-hardcore, kollektív depi és lázadááás, csellengés és gyerekfelvigyázás után elérkezett az a pont, amikor felismerhetetlenségig torzult bennünk minden valaha-volt-közös.
Mintha egyik pillanatról a másikra történt volna...Asszem amíg Ő ígyekezett komolyan venni magát, én igyekeztem komolyabban venni a "Mesterséges Menyországok" tanulmányozását.
S mivel Ő nagy ellenzéki volt, törvényszerű elszakadás következett.

Tehát, érthető mód dobtam egy hátast, mikor így, részint felcseperedvén, a hetekben kommunikálni kezdtünk msn-en. Angliában tevékenykedik valami marketing-majdnem-megmondóként, és épp mindkettőnknek akadt némi szabad..
Nem tudom már honnan jött az ablakba a felirat, miszerint odaköltözésekor vagy 3 hónapig szívta a kokót, csak mert ott midenki ezt teszi..kérsz egy kv-t? -alapon..
S hogy hozzájutni sem nagy bonyodalom, boldog boldogtalan, boldogtalan boldog lesz tőle...-egy időre..
Aszonta egy nap úgy kelt fel, hogy okádik ettől az egésztől, és ahogy előtte sosem, utána sem nyúlt többé hozzá.
EEEgen..számomra pl. érthetetlen az a dolog, hogy egyesek 16 éves koruk óta narkóznak, mindenféle formában, nemcsak bulik alkalmával, hanem minden napjaik során is egészen nyugodtan.
Valójában, képtelen vagyok megérteni, hogy nem lehet ezt megunni? Hogyan lehet ennyire megulkovó, vagy hazug valaki magával és ebből kifolyólag óhatatlanul másokkal szemben is..
Így tartani fenn valami művi boldogságot...

"És ha valamikor, valami szerencsétlenség folytán mégis valami kellemetlen dolog történne valahogy, nos, akkor még mindig ott van a szóma, amely lehetővé teszi, hogy szabadságra menjünk a tények elől. És mindig ott a szóma, hogy haragunkat mérsékelje, kibékítsen ellenségeinkkel, hogy türelmesek legyünk és sokáig mindent elviselők lehessünk. A múltban ezeket a dolgokat csak nagy erőfeszítéssel lehetett elérni, s csupán több éves, kemény erkölcsi edzéssel. Most pedig bárki lenyel két-három félgramos tablettát, és kész. Bárki erényes lehet ma. Mindenki magával hordhatja egy üvegcsében jó erkölcseinek legalább a felét. Kereszténység könnyek nélkül - ez a szóma. .
A kollektív bűnösség tudatát a legegyszerűbb a kollektív tudattalansággal elnyomni. Szóma ha mondom, segít a gondon"

Azt mondják, a legduhajabb deviánsokból válhatnak a legmerevebb konzervatívak.

Igyekszem nem. De, értem miért.
Ha azonaban képesek vagyunk felvállalni magunkat teljes egészében, s mindenek előtt és után megbocsájtani, akkor elkerülhető..és remek dolgok születhetnek.