hmmm....

az jutott eszembe, hogy pl. a drogfogyasztás egyik legmeghatározóbb okának még mindig az unalmat tartom.
Pontosan tudjuk, hogy az unalom igen erőteljes összefüggésben áll a legkülönbözőbb lelki zavarokkal.
Csernus valahogy tök jól megfogalmazta azt amit én most nem tudok...miszerint a szenvedélybetegekre leginkább az jellemző, h. képtelenek elviselni ha negatív érzelmi periódusba kerülnek.
Az a helyzet, hogy én úgy látom, ez nem is akkora csoda.
Ahogy nő a bizonytalan, szorongó, depressziós emberek száma, úgy irtóznak legtöbben mindinkább tőlük.
Mert félnek hogy elkapják..mintha fertőző lenne..
Igen, nem szeretjük a "lehúzós arcokat"..el akarjuk kerülni őket..mert hatunk egymásra.

A negatív érzelmi állapot valóban necces helyzeteket teremt, pl. manipulálhatóbbá teszi az embert, hiszen a tudat teljesen beszűkül, és gyakorlatilag kizárólag egy adott szitu elkerülésére koncentrál.
Azonban a negatív érzelmek és azok megfelelő megélése is szükséges!!! Aszondják az 1:3 jó arány ahhoz -már, a napsütéses időszak javára-, hogy az életminőségünk pozitív előjelű legyen.
A boldogság, nem azonos a negatív érzelmek hiányával, ezt ne feledjük..Ha bármelyik is teljesen hiányzik, az vagy beteges, vagy elértük a megvilágosodást ... a megszabadulást legalábbis biztos :)

" A pozitív életminőség -'boldogság'- nem állapotot jelent, amit az ember birtokolhat, nem is élményt, hanem aktivitást"!!!

Erre már sokan rájöttek..valsz idekapcsolhatom azt a plakátot, amit a két évvel ezelőtti Arc-on állítottak ki "Élve vagy alva" címmel.
A motiválatlanság nagyon kaka ügy..részemről kevés rosszabb érzést ismerek, mint pl. a pszichés fáradtságot..
Főként hogy tudom, bármilyen álcát használ is: az én kölyköm.. :)
Hittem már azt is gyengébb időszakaimban, hogy a károsanyag kibocsájtás miatt van..hogy nőttön nő, és egyre kevesebb oxigént tudunk felvenni a légvétellel.
Ebben is lehet valami, ha körbeszimatolunk :)

Szóóóóval: AKTIVITÁS!!
az aktivitás szabadság!

ez a legkirályabb dolog...ebben minden benne van, ami csak kell. ÓÓó, azok a régi szép idők, amikor insomniás estéim egybefolytak a nappalokkal, és mindenre jutott óra.. :)
Eggen..öregszem..fene se gondolta volna, hogy így megérzi az ember. Ha visszagondolok...kb. 17éves koromig soha, de soha nem voltam fáradt.. köteleségellátás mellett sem.
Hmm..no, leporolom magam, megyek tovább :)

HÉ KIRÁLYFI!! SZERETLEK!!