szerda (?)

"A proaktív interakció azzal hozza létre a viselkedés helyzetek közti konzisztenciáját, hogy az emberek aktívan keresik és alkotják azokat a helyzeteket, melyek egymáshoz ténylegesen hasonlóak."

Bakker..ez csak egyetlenféle megközelítés..Mégis: miért van az, hogy előbb gondolják ezt helytállónak, mintha azt mondom: karma! Hasonló szituációkat KAP az ember-lapokat a saját paklijából-, mindaddig ameddig meg nem oldja azokat.
Egy tanító, a magam nem megvilágosodott fejének azt mondaná: relatív szinten ez is, az is..

Szerintem az apám pl. nem menne bele egy ilyen kompromisszumba :)


Mellesleg, onnan indult az egész agymotozás, hogy Dili belökte a reggeli kv mellett a fallikus fixáció problematikájának lehetőségét..esetemben HAha..-ööö..aki nem ismeri ennek jelentését, semmiképpen ne gondoljon pajzán dologra..csak, itt most hosszú lenne :)
Aztán, megint rájöttem egy-két okra..de, végülis: nyílvessző kihúzva, méreg kiszívva-kiköpve, nem számít ki lőtte, mégis olyan izgi tud lenni az expedíció. Ennyi.
Érdekelne, hogyan tud valaki -legalább számomra-hiteles pszichológus, és mondjuk buddhista is lenni. Például..

Nemis nagyon tudom hogyan lehet kevesebbet gondolkodni.
Régebben, mikor elhatároztam hogy ideje letisztulni és bringózni kezdtem, azt a szabályt hoztam, hogy bringózás közben TILOS a gondolkodás. Megengedett a nézdegélős befogadás széles vigyorral, vagy csodálkozó kerek szemekkel.
Kvázi ezen meditáltam, és amennyiben beindult egy fogaskerék, a gondolatrendőrség oszlatást végzett.
ÖÖÖ...azért, gyakran akad alkalom amikor mozizom és arra ocsúdom, hogy:
mi??? hogyan jutottam végülis a városnak ezen szegletébe?!
Aztán némi öndorgálás:
Figyeljé' má' hülyegyerek! Meg akarsz halni??!

Ma reggel pl. azért nem vettem észre, hogy ideértem -Főni anyánk pillantása volt az utolsó puzzle darab a képhez amire aztat írták hogy rútul elkéstem már meginnn.. :(-, mert az az általános csavarta a tekervényeimet, hogy mennyire félünk attól, hogy egy jónak ítélt után nem jön jó, vagy ha igen, az lesz-e olyan jó, mint amilyen az előző volt.
Pedig ellentétben a dalszövegekben sallalázott ostobácska suggallatokkal -miszerint minden jó elromlik-, meg a Murphy törvényei között szereplő nézettel -ti. hogy ami elromolhat az el is romlik-, ez egy seggség.
Amennyiben elegendő és adott szituációban szereplő felek mindegyikének részéről ugyanolyan mértékű akarás van jelen (mely cselkvésben is kifejeződik..bár!: jó ha tudjuk: nagyon sokszor elég az akarás..önműködést szülhet, de igazán), akkor kizárt dolognak tartom hogy a JÓ elromoljon. Mármint..úgy értem, hogy a változás ugyan állandó..de a Szeretet is, ha az iméntiek szerint állunk hozzá.
Hmm..Egyesek legyintve szimpla volumentarizmusnak aposztrofálják e balga hozzáállást, és ég felé emelik mutató ujjukat, hogy: node a körülmények! azok közbeszólhatnak.

Eggen..közbe. Bele abba az akarásba..ami az egyéntől származik..Korlátozni azonban csak azt lehet aki hagyja magát. Kivéve ha egy 120 kilós gerilla vasketrecbe zár és gépfegyvert nyom az arcodba úgy kötelezz csendes megadásra..Node, valljuk be: eseteink többségében nincs ilyesmiről szó.
És ezt pontosan tudjuk.
Tegnapelőtt egy barátom nagycsomó roppant értelmes és szívszorító érvet hozott fel, melyek mentén elalibizhet..meghatódtam volna, de ehelyett rezzenéstelen arccal ránéztem, és megvártam amíg megkérdezi: ezek csak kifogások, igaz?
Azt figyeltem meg, hogy többniyre sokkal több realitásérzékkel rendelkezünk mint amennyit mutatunk. Roppant forradalmi, mi?
:)


És, gondolkodtam még azon is, hogy milyen különös dolgokat hozunk korábbi kapcsolatainkból..mennyi mindent értünk meg utólag-és: hasznosíthatunk az új kapcsolatainkban! Ígyhát, mindannyian köszönettel tartozunk mindenkinek.. World is a happy family :) -.. a másikról, magunkról.. Mennyi ajándék..Utólagos belátás. Ezek a kapcsolat aktualitásában nem foganhatnak meg.. Túl közel vagyunk egymáshoz..Túl szubjektív minden.
Ahogy nő a távolság a felek között, úgy válik kristályossá a lényeg, és a lényegtelen.
S hogy miért mennek tönkre gyakran az újrakezdett kapcsolatok, mégha örömködtünk is a kis, masnival átkötött, égből hullott csomagok fölött?
Mert ismét torzító közelségbe kerülünk egymással..És a szubjektivitás ténye újra játszik..Mert ugyanazokat az inegereket kapjuk..Mert...
Akkor, javaslom a kék, kezdő bekezdést :)

S újra: hogy ez csak egyetlen féle megközelítés.