meringülő..

Kisleányom! Kapjad le a sparheltrűl a meringülőt, és forrázd le a csetreszeket..

ez most csak úgy eszembe jutott..

Úgy hiányoznak a rétek..dinnyét görgetni a kertek alatt, bújkálni a csűrben a szalma közt..
Ülni a nagy gesztenyefa ágán, lomb mélyén, a Kereszt-nél, rágcsálni a lecsavart tányérból szemezett tejes napraforgómagot.
Fürdeni a patakban..kiteríteni partjára a kagylókat, nézni ahogy kimásznak a héjukból. Kecskebékát fogdozni, szitakötőt csodálni, csíborokat halászni.. Színes kavicsokat gyűjteni a mederből, kalapáccsal széttördelni odahaza , és meglepődni hogy csillog a belseje..Elrejteni a kincsek közé.
Ábrákat rajzolni a meleg porba a padláson..Tojásokat kutatni az ólakban meg a farakás közt..
Ringlót enni, tarlón gyalogolni, csősz elől menekülni..Ostort fonni, csúzlit készíteni..Titokban elterelni a bamba teheneket akiket este 6kor hajt haza a gulyás...
Fémízű, jéghideg vizet húzni a kútból...
Csak úgy élni ott...Úgy élni ott..ahogy kiszállsz reggel a dunna alól, majdnem meztelen..Kilépsz a lugasba és ébredezel a szőlőlevelek árnyéka alatt, beszívva a fényformákat..
Tököt gyalulni, vizes darával keverni, tyúkokat etetni...az az illat..Meg a kukoricakóróé...
Itt vannak mind..és úgy, de úgy hiányzik minden..
Ami többé már nem is lehet.
A változás állandósága miatt.

Szeretlek Nagyanyó.. Belesírnék a kötényedbe egy kicsit ...